• csillagaszat.hu
    csillagászat.hu
    Csillagászati hírportál
    bdsm forum

    Havi archívum: április 2004

    Izsák-kultusz Zalaegerszegen

    Izsák Imre Gyula az átlagolvasó előtt valószínűleg kevéssé ismert, noha világhírű magyar csillagász volt. Nevét őrzi egy kráter a Holdon és az 1546-os számú Izsák kisbolygó. bővebben →
    Kategória: 19-20. sz. csillagászata |

    Nagy Károly reformkori tudós életművéről

    Mire telik egyetlen ember erejéből, ha az ért a pénzügyekhez?A Budapesti Egyetemi Könyvtár kézirattárában található egy több száz oldalnyi levéltári anyag, amely minden valószínűség szerint Nagy Károly bicskei csillagvizsgálójából származik. A többségükben magyar nyelven írt ismeretterjesztő cikkek - melyeknek egy része meg is jelent annak idején - témája igen változatos. Csillagászat, csillagászati naptárszámítás, csillagászati földrajz, matematika, meteorológia, mérésügy, történelem, statisztika, leíró földrajz statisztikai adatokkal kiegészítve, a világ demográfiai problémái stb. mind helyet kaptak az írások közt. A kéziratok közt találhatók a bicskei obszervatórium műszereinek számlái és a Franciaországban gyártott platinából készült méter és kilogramm etalonok beszerzésének iratai is. Rendszeresen vezetett megfigyelési naplók is találhatók itt. Joseph Littrow-nak, a bécsi csillagvizsgáló igazgatójának itt található négy levele élő bizonyítéka a két tudós közötti meleg barátságnak. Külön ki kell emelnem egy igen gondosan becsomagolt kicsinyke vízfestményt is, ami első látásra egy panelházra emlékeztet, míg a mellette található kéziratos jegyzetek által rá nem jövünk arra, hogy a számítógépek egyik őséhez van szerencsénk. bővebben →
    Kategória: 18-19. sz. csillagászata |

    Zách János Ferenc, Pasquich János és Tittel Péter Pál

    Carl Friedrich Gauss magyar csillagász-barátaiA nagy német matematikus, Carl Friedrich Gauss (1777-1855) három magyar csillagászt sorolt barátai közé. Zách János Ferencet (1754-1832) mesterként tisztelte Gauss: egyike volt azoknak, akiktôl a csillagászat gyakorlati tudnivalóit elsajátította. Levelezésük 1799-ben kezdôdött, személyesen a Brocken tetején (a Harz-hegység legmagasabb csúcsán) találkoztak elôször 1803 augusztusában.^1 Pasquich János (1754-1829) soha nem találkozott Gaussal, bár többször készült erre a nagy eseményre. 1800-tól fogva azonban figyelemmel kísérték egymás tudományos mûködését a Zách által megindított Monatliche Correspondenz révén, ahová mindketten rendszeresen küldöttek közleményeket. Levelezésük 1812-ben kezdôdött, amikor Pasquich János azzal a kéréssel fordult az akkor már jelentôs csillagásznak számító Gausshoz, hogy ajánljon valakit tanítványai közül munkatársnak a hamarosan felépülô Gellérthegyi Csillagdába.^2 Kapcsolatukat késôbb egy szomorú esemény tette még szorosabbá. 1823-ban az akkor már igen beteg Pasquichot súlyos szakmai rágalmak érték, ezek alól tisztázta ôt Gauss - tanítványai segítségével - az Astronomische Nachrichtenben megjelent "Ehrenrettung" címû röpiratban.^3 Tittel Pál (1784-1831) tanítványa volt a nagy tudósnak. Másfél évig tartózkodott Gaussnál Göttingenben, aki igen megszerette szorgalmáért, tehetségéért, szórakoztató egyéniségéért. Tittel Gauss családjával is baráti kapcsolatba került. bővebben →
    Kategória: 18-19. sz. csillagászata |

    Pasquich János (1754-1829), az örök szenvedő

    Három bukott angyal. Magyar csillagászok a 18-19. század fordulóján. Második részHosszú évek óta foglalkozom régi magyar csillagászaink levelezésének közreadásával. A többnyire alig olvasható, gyakran gót betűkkel írott kéziratok leírása, a szöveg megfejtése igen sok türelmet igényelt. Célom az volt, hogy minél több ismeretlen tényt és adatot hozzak napvilágra, s az eredeti szövegek elérhetővé tételével minden érdeklődőt hozzásegítsek a magyar csillagászat történetének alaposabb ismeretéhez. Ezért igyekeztem mindig bőséges jegyzetanyaggal is szolgálni. Mostanában vágyni kezdtem arra, hogy egész valójukban, életterüket is újraálmodva feltámasszam ezeket a századokkal előbb élt embereket, akiknek a keze nyomát és szája leheletét is megőrizte számunkra a papíron megszáradt tinta. bővebben →
    Kategória: 18-19. sz. csillagászata |

    Csillagképek

    A csillagos ég látványa akaratlanul is vonzza az emberi tekintet, és képzeletünk hajlamos a fényesebb csillagokból különböző alakzatok létrehozására. Pár ezer évvel előttünk már mindezt megtették helyettünk a különböző népcsoportok, akik egymástól eltérő elnevezéssel láttak el egyes égi alakzatokat. Különös például a Göncölszekér, latinul Ursa Maior (Nagy Medve) esete, amelyben a közép-amerikai indiánok egylábú embert láttak, míg az Észak-Amerikában élő társaik ugyanezt a csillagalakzatot merítőkanálnak vélték. Az arabok a négy csillaggal kijelölt szekeret koporsónak, és a szekérrúd három csillagát gyászmenetnek hitték. Erre utal a szekérrúd utolsó csillagának arab neve, a Benetnash, amelynek magyar jelentése siratóasszony. bővebben →
    Kategória: Csillagképek és csillagnevek |

    Állatövi csillagképek

    A neves görög gondolkodók már az időszámítás előtti 5. században átvették a mezopotámiai, perzsa egyiptomi és kínai asztrológiai-csillagászati tanokat, és azokat átdolgozva egyesítették a saját eredményeikkel. Őseink évezredekkel ezelőtt rájöttek, hogy a létüket biztosító Nap az évszakoknak megfelelően különböző csillagalakzatok között található. Rendszeresen megfigyelték a napnyugta után, a nyugati látóhatárhoz legközelebb látható ismert csillagképet, és tapasztalataik alapján arra következtettek, hogy akkor ez lesz a keleti szomszédja annak a napfénytől láthatatlan csillagalakzatnak, amelyben éppen központi égitestünk tartózkodik, míg a tőle nyugatabbra lévő csillagkép csak a napkelte előtti látóhatár közelében észlelhető.  bővebben →
    Kategória: Csillagképek és csillagnevek |

    Változócsillagászati mérföldkövek a 20. században

    Immáron hivatalosan is elkezdõdött a 21. század, így érdemes röviden visszatekinteni, mi minden történt a 20. század változócsillagászati berkeiben. Természetesen nem célunk a teljességre való törekvés, hiszen lehetetlen 100 év felfedezéseit, jelentõs megfigyelés-sorozatait és elméleti áttöréseit a rendelkezésre álló keretek közé beszorítani. Inkább egy nem titkoltan szubjektív válogatást közölnénk azokról az eseményekrõl, amelyek a szerzõ szerint mind a változócsillagászati, mind a szélesebb aspektusokat tekintve fontos szerepet játszottak a fejlõdés irányainak meghatározásánál. Az alábbiakban évtizedes bontásban teszünk kísérletet a fejlõdés végigkövetésére, annak megfelelõen, hogy a kutatómunka nagy vezéregyéniségei is általában évtizedes skálán játszottak meghatározó szerepet egy-egy szûkebb szakterületen. bővebben →
    Kategória: 19-20. sz. csillagászata |

    A Hold és lakói – Avagy mit írtak a Holdról 1879-ben?

    Az ember ősidők óta fantáziál az égbolton látható jelenségekről és égitestekről. Az eget csillagképekre bontja, isteneit bolygók és csillagok képében imádja, sorsa alakulását égi tüneményekhez és eseményekhez köti. Tárgyi és írásos források sokasága tanúsítja már a legrégebbi ókori évezredektől fogva, hogy a köznapi észlelésen és vallásos megismerésen túl az égbolt tudományos igényű megfigyelésével is számos kiváló elme foglalkozott. Ezrek és ezrek rótták számításaikat papiruszra, kőre, csontokra vagy papírra hosszú generációkon át, titkos beavatási szertartásokon és tudós iskolákban örökítették tovább az asztronómiai és asztrológiai tudást. Minden kor megalkotta saját mérőműszereit és obszervatóriumait, és hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a kíváncsiak távcsövekkel és rádióteleszkópokkal pásztázzák az eget, illetve hogy űrjárműveikkel ostromolják a bolygónkon kívüli világot. bővebben →
    Kategória: 19-20. sz. csillagászata |

    A Budapest-svábhegyi Csillagvizsgáló alapításának körülményei, felépítése, fenntartása

    I. 1. Előzmény 1849-ben a pesti Királyi Egyetem gellérthegyi Csillagvizsgáló Intézte (az Uraniae) súlyos károkat szenvedett, műszereinek nagy része használhatatlanná vált. 1852-ben királyi rendelt megszüntette az obszervatóriumot (amelynek helyén már felépült a Citadella), 1857-ben az egyetem csillagászati tanszéke is megszűnt.1883-ig Magyarországon semmilyen, a kor színvonalán álló hivatalos (állami, akadémiai, egyetemi) csillagvizsgáló obszervatórium sem működött. Az 1870-es években dr. Schenzl Guido, az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet alapító-igazgatója a meteorológiai obszervatórium kertjében, A Kultuszminisztérium támogatásával egy nagyon kezdetleges kis csillagvizsgálót rendezett be, amely azonban semmilyen tudományos igényt nem elégített ki. 1883-ban a József Műegyetem geodéziai tanszékének professzora, Kruspér István az egyetem akkor épült Múzeum-körúti épületén egy kis gyakorló csillagvizsgálót is építtetett (kupolája a mai napig áll az ELTE TTK épületén), itt Lakits Ferenc és Bártfay Józsf 1883-87 között szerényebb igényű megfigyeléseket végeztek. Ez képviselt hazánkban az "állami csillagászatot". A 19. sz. utolsó harmadában Magyarországon mégis megindult a csillagászati kutatómunka, a magánszemélyek és testületek által létesített obszervatóriumokban. Konkoly Thege Miklós 1871-ben Ógyallán, Haynald Lajos kalocsai érsek 1877/78-ban Kalocsán, Gothard Jenő 1881-ben Szombathely mellet Herényben, Podmaniczky Geiza br. 1886-ban Kiskartalon (Aszód mellett) létesített, az alapításkor a kor színvonalán álló obszervatóriumot. Ezek a magánintézetek képviselték a 19. sz. végén, Magyarországon a modern csillagászati kutatást. bővebben →
    Kategória: 19-20. sz. csillagászata |

    Irodalmi művek és a kronológia

    Az irodalomtörténet minden korból tud felmutatni olyan mûvet, amelynek nem ismeri pontos keletkezési idejét, de az valamilyen szempontból fontos lenne. Ha a mû tartalma kapcsolatos egy akkori, idõben jól elhelyezhetõ történelmi eseménnyel, akkor a történelem segítheti ki az irodalmárokat. Ha nincs ilyen fogódzó, a mû anyakönyvébõl hiányzik az idõadat. bővebben →
    Kategória: Naptártörténet és kronológia |