Igazán fényes üstökösök ritkán mutatkoznak egünkön, ezért nagyon sok reménykedés és várakozás előzte meg a Hale-Bopp-üstökös közeledtét fölfedezése után, csaknem húsz évvel ezelőtt.
Horváth Tibor, Hegyhátsál
1995 nyarán két amerikai észlelő, Alan Hale és Thomas Bopp egymástól függetlenül vette észre vizuálisan a Naprendszer belseje felé száguldó vándort. Már ekkor nagy reményeket fűztek hozzá, hiszen még igen messze járt központi csillagunktól, ennek ellenére nagyobb amatőr távcsövekkel is megfigyelhető volt. Egyre több távcső vette célba a világ minden táján, észlelések sora mutatta, hogy minden esély megvan egy későbbi nagyon látványos égitest megpillantására. Több szempontból is különleges égitest, hiszen a vizsgálatok fényt derítettek arra, hogy magja az átlagosnál jóval nagyobb. Ráadásul a legnagyobb naptávolságban való vizuális fölfedezéssel is dicsekedhet. Azt azonban senki nem tudta, hogy az évszázad egyik leglátványosabb kométája lesz, nála talán csak a Halley-üstökös ismertebb.
Magyarországon ekkoriban már könnyebben és hamarabb eljutottak hozzánk a friss hírek, mint a korábbi években, bár mobiltelefon még csak igen kevés volt, és az internet is csak gyerekcipőben járt. A fölfedezés után röviddel nálunk is megszülettek az első megfigyelések – a ráktanyai nyári táborban. Megfelelően sötét ég alól, akár kisebb távcsövekkel is megmutatta magát az üstökös. Ám 1997 tavaszáig kellett várnunk, mire teljes pompájában megmutatkozott. Ekkor már üstököslázban égtünk. Óriási volt az érdeklődés a csillagászat iránt érdeklődők részéről is, köszönhetően a hírverésnek, és az országszerte tartott számtalan távcsöves bemutatónak. Feltűnően fényes, városi ég alól is könnyen észrevehető objektum lett belőle. Rengeteg kitűnő fotó készült, már kis alapobjektívekkel is megörökíthető volt, akár állókamerás módszerrel. Ekkoriban még hírből sem ismertük a digitális fényképezést, CCD kamera is csak néhány volt amatőr kézben. A most bemutatott felvétel is az akkoriban megszokott celluloid filmre készült. Fiatalabb olvasóink közül nem biztos, hogy mindenki találkozott vele, használni valószínűleg még kevesebbeknek volt alkalma.
Jelen felvételt Horváth Tibor hegyhátsáli amatőr társunk készítette, egy 35 mm gyújtótávolságú objektívvel, Fujicolor 400 filmre, 3 perc expozícióval, 1997. március 9-én, a hajnali égen. A Hale-Bopp-üstökös március végén érte el legnagyobb földközelségét. Horváth Tibor fényképén nagyszerűen tanulmányozható az üstökös por- és ioncsóvája. A szemfüles olvasók pedig észrevehetik a Tejút sávjában látható, vöröses színű Észak-Amerika ködöt, és egy meteor nyomát is. A felvétel jól érzékelteti a vizuális látványt, és azt, hogy mennyire fényes üstökös volt a Hale-Bopp. Nem sokkal később már a déli égbolt alatt élők követhették nyomon az egyre halványuló üstököst, amely legközelebb mintegy 2400 év múlva tér vissza.
Szöveg: Kárpáti Ádám
