„Röpke felvillanásával mintha a gyorsan elmúló időre hívná fel
figyelmünket az a fényes meteor, amely a balácapusztai napóra felett
mutatkozott a nyár utolsó napjaiban.”
Ladányi Tamás, Balácapuszta
„Mindama vágyat, amely hajszolta szívünket egész nap, ránk gyönyörű csendet küldve betölti az éj.” Claudianus sorait éreztem át, miközben Nemesvámos határában, Balácapusztán, a Villa Romana előkertjében fényképeztem. Erős holdfény adott derítést a tájnak, amelynek kétezer évre visszatekintő falai az ókori villagazdaság ásatási és kiállítási területével különös hangulatot sugalltak.
Az idő múlását egy csillagíves kompozícióval kívántam érzékeltetni: a fényképezőgép zárjának hosszú ideig való nyitva tartásával ugyanis a csillagok, Földünk forgása miatt, a horizonthoz képest elmozdulnak, és koncentrikus íveket írnak le. Az idő szimbólumaként a római jellegű napórát választottam kulisszaként, amely tájba illően, stílusosan állt a romok szomszédságában Raffay Béla szobrászművész újabb keltű alkotásaként.
A képen a napóra homorú számlapja a Nagy Göncöl csillagaival, egészen pontosan a közismert égi szekér hátsó két kerekével találkozik. Felettük egy fényes hullócsillag hagyott maradandó nyomot a képérzékelőn, egy Kappa Cygnida meteor személyében. Augusztus havában ugyan a Perseidák raja él a köztudatban, de árnyékában egy kisebb, szép égi jelenségeket produkáló meteorraj is gyakran szolgáltat kellemes meglepetést a csillagos ég rajongói számára.
