Megpillantani a láthatatlant: több éjszakán át készült expozíciókkal sikerült megörökíteni a Sasfióka-ködöt a Bika csillagképben.
Éder Iván, Ágasvár
Az LBN 777 a Taurus Molekuláris Felhő része. Ezek az óriás molekuláris felhők porból és molekuláris gázokból állnak, sűrűségük átlagosan 100-1000 db részecske négyzetcentiméterenként. Anyaguk sötét, nem túl sűrű és hideg is. Gravitációs egyensúlyukat azonban külső hatásra könnyen elvesztik, ilyenkor anyaguk egyre jobban összesűrűsödik. Az egyre sűrűsödő – és ezáltal melegedő – anyagból csomók alakulnak, ún. Bok-globulák keletkeznek, melyekben végül csillagok – és azok bolygóik – születnek.
A Taurus Molekuláris Felhő a hozzánk egyik legközelebbi ilyen képződmény, átlagos távolsága kb. 400 fényév. A benne található LBN 777 is egy ilyen sűrűsödő rész, melynek külső, világosabb része reflexiós ködként viselkedve a környező csillagok halvány fényét veri vissza. A sasfej legsötétebb része sötétködként E.E. Barnard katalógusában is szerepel 207-es sorszámmal. Ezen a részen a legsűrűbb a köd, melyen egyetlen háttércsillag fénye sem tud áthatolni, s belsejében valószínűleg éppen csillagok születnek. Az LBN 777-hez igen közel, mintegy 4,5 fokra (9 holdátmérőre) helyezkedik el a Fiastyúk, melynek fényes reflexiós köde szintén a Taurus Molekuláris felhő része.
A Sasfióka-köd a téli hónapokban igen kedvező helyzetben látszik Magyarországról, halványsága miatt azonban csak fotografikusan figyelhető meg.
