Légköroptikai emlék a nyárból: Olaszország, forró napsütés és – délibáb a tengerpartról.
Kocsis Antal, Bibione, Olaszország
Egy tengerparti nyaralás során nem csak partra vetett kagylókat láthatunk a homokban, nem csak a lágyan ringó víz és a napsütés szerezhet kellemes meglepetéseket, hanem kissé felemelve a tekintetünket a távolban lévő tárgyak furcsán megváltozott képe is.
A tengervíz felett szélcsendes időben kialakul egy meleg légréteg, aminek hőmérséklete több fokkal eltér a környezetétől – inverziós helyzetet okozva. Ha a légréteghez képest megfelelő helyen tartózkodunk, látványos délibábjelenséget figyelhetünk meg! Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a vízfelszíntől néhány méterre kell állnunk ahhoz, hogy kicsivel az inverziós réteg fölé kerüljünk, a fotón is látható, hogy enyhén emelkedik a part, ahonnan a kép készült – valószínűleg mintegy 2-3 méterrel lehetett Kocsis Antal a víz felett. Ez a magasság pont elég ahhoz, hogy az inverzió által létrehozott látványt teljességében élvezhessük!
A képen az alsó állású délibáb jelenik meg, amihez a felszín feletti meleg és az e felett lévő hidegebb légréteg sűrűségkülönbsége által kitérített fénysugarak szolgálnak alkalmas közegként. Hasonló a helyzet ahhoz, mint amit az erős napfényben felforrósodó aszfaltozott utak felületén, vagy a szintén felforrósodó sivatagi homokon láthatunk – víztócsának tűnő tükröző felület jelenik meg, amelyben a mögötte lévő tereptárgyak képe fejen állva látszik.
Ahhoz, hogy bármilyen délibáb is látszódjon, a légrétegek hőmérsékletének különbsége legalább 2,8°C kell legyen, azonban a fotón is látszó látványos délibáb ennél nagyobb különbséget kíván, ez esetben minimum 4,4°C különbség szükséges! A délibáb megjelenésének másik feltétele, hogy a tereptárgyak kellően távol legyenek, ez gyakorlatban legalább 4,2 km távolságot jelent, így Kocsis Antal képén a víz felett átnézve a túlsó part épületei jelentik a délibábot. (A távolság miatt megfelelő időjárási helyzetben a Balatonon is hasonló, bár valószínűleg kevésbé látványos képet láthatunk a túlsó partra nézve.) A délibáb mindig a szemmagasságunk alatt jelenik meg, így a látható horizontnak ez alá kell esnie, az észlelőhely kiválasztásakor erre érdemes odafigyelni.
Ha nyílt tengerre, tiszta horizontra nézve kerülünk hasonló helyzetbe, akkor pl. egy távoli hajó vagy napkelte-napnyugta idejében maga a Nap képe az, ami eltorzul, tükröződik. A legszebb példa az alsó állású délibábra az úgynevezett omega-nap, ekkor a Nap kerek alakja helyett a görög omega betűre hasonlító forma jelenik meg a horizonton. (http://epod.usra.edu/blog/2009/12/omega-sunrise.html) Sajnos a legkisebb domb is elveheti a látványt, mivel eltakarja a horizontot, így csak teljesen sík terepen keressük a jelenséget! Éjszaka a holdkelte vagy holdnyugta hasonlóan látványos lehet, ekkor is érdemes figyelni, illetve ha a Napot figyeljük, akkor, amennyiben láthatóak napfoltok, azok alakjának változását is kövessük, ahogy az inverzió hatására megnyúlnak, vagy eltűnnek adott pillanatban.
Mivel az inverziós légréteg vastagságától és az észlelő elhelyezkedésétől függ a látvány megjelenése, érdemes a helyszín adta lehetőséget megismerve és kihasználva megfigyelni a délibábot!
Szöveg: Landy-Gyebnár Mónika
