A nappali égen megszokott légköroptikai jelenségek (melléknap, halo, szivárvány stb.) közül sok éjszaka is megfigyelhető, létrejöttükben azonban nem a Nap, hanem a Hold a „ludas”.
Berkó Ernő, Ludányhalászi
A halojelenségeket a cirrusz vagy cirrosztrátusz felhők jégkristályain megtörő napfény vagy holdfény hozza létre, míg az egyik leggyakoribb ilyen jelenség a mellékelt képen is látható 22 fokos kis halokör.
„2007. január 2-án este, sötétedés után kezdett a Hold körül kialakulni a 22 fokos halo. Kezdetben nem volt túl erős, és nem is volt teljes a gyűrű. Később a felhőzet változott, egyre határozottabb lett a halo, így összeraktam a felszerelésemet, és fotózni kezdtem. 21:15-től 23:30-ig több tucat képet készítettem, kisebb-nagyobb megszakításokkal figyelve a halót. Ebben az időszakban igen erős volt a gyűrű. Bár időnként egy-egy része gyengébb volt, de teljes kör végig látszott. A felhőzet vastag volt, szabad szemmel csak a Capella látszott (a gyűrű belső pereménél), a képek némelyikén még további csillagok is észrevehetőek.”
A hét csillagászati képe Canon EOS 300D fényképezőgéppel, Zenitar 2,8/16 mm-es objektívvel (2,8-as blendével) készült, 21:23-kor, 2,5 s expozícióval.
