A nyári esték legfényesebb bolygója, a Jupiter jelenleg a Tejút szomszédságában figyelhető meg.
Zana Péter, Zselici Tájvédelmi Körzet
Mint gyermekkoromban, kukoricafosztáskor… van még ilyen csoda!
A hely, amely visszaidézte gyermekkori élményeimet: a Zselici Tájvédelmi Körzet, annak is a kellős közepe.
Nem volt terv, nem volt alternatíva. Egyszer elhatároztam: oda el kell menni. Vajon tényleg van ott mit rezervátummal védeni? És vajon akadnak még olyan mérnökök, tulajdonosok, természetjárók akiknek értéket jelent a „koromfekete és mély” ég? Már tudom: igen.
Blanka lányommal útra keltünk.
Már a sötétedés többet ígért, mint sejtettem. Itt kezdett visszaszűrődni emlékeimből a több mint 30 évvel ezelőtti, alföldi falusi éjszakák sora, mikor nagyszüleimnél egybegyűlt a család és az udvaron dolgoztunk a terménnyel. Akkor még mindenki felnézett időnként az égre. És látott is, nem is akármit. Ilyenkor a nagyszülők vitték a szót: Dávid és Cicella a Holdon, meg a királyfi a Tejúton… Akkor persze nem értettem: az a valami olyan különleges odafönt, hogy mesét kell róla írni?
Az előtűnő emlékek között szinte ránk szállt az éjszaka a Zselicben. Súlya volt. Igaz, jöttek a szúnyogok és sok más apró éjjeli rovar is: hát hogyne, hiszen ez egy valódi erdő!
Igazából ahogy sötétedett, nem lehetett tudni, hogy vajon ez már az éjszaka, vagy még mindig csak a szürkület – ugyanis percről percre az ég sötétebb és még sötétebb lett! Negyven fölött vagyok és az utóbbi időben hajlottam arra, hogy a szem öregedését tapasztalom, mikor otthon felnézek az égre és – csak a csalódás az amiben részesülök. Jó hírt hozott azonban a közeledő sötétség: a szem negyven fölött még hibátlan!… a dioptria-eltérésektől eltekintve.
Most, felnőtt fejjel és sok évnyi „civilizált” éjszaka után nyert más értelmet a Tejút: valóban, folyik-fodrozódik, tekereg. Sötét zsákok nyelik el, a zsákokból apró csillogások jelzik, hogy ott bizony nagy kincs rejtőzik: maga az Univerzum ! Teljes a nyugalom és a sötétség. Dehogyis… a Tejúttól távolabb mélyfekete a háttér de előtte a nagy csillagváros peremén is van „lakó” bőségesen. A Tejút pedig valóban megvilágítja a Földet…
Éjfél után várható volt, hogy az erdő fölött megjelenik majd a kelő Hold fénye. A fényt hiába vártuk. Maga a Hold jelent meg.
