Száz évvel ezelőtt, 1916. február 17-én hunyt el Konkoly Thege Miklós, a magyar csillagászat kiemelkedő alakja. Rá emlékezünk a hét képével.
Sárneczky Krisztián, Piszkés-tető
A (1445) Konkolya kisbolygót a (1444) Pannonia felfedezését is hozó egyik 1938. január 6-ai lemezén találta meg Kulin György. A Themis-családba tartozó, fotografikusan 14,7 magnitúdós kisbolygóról csak a január 22-ei megerősítés után derült ki, hogy ez egy új égitest. Kulin ezután egy 1937 december végi lemezen is azonosította a 1938 AF ideiglenes jelölésű égitest nyomát, majd egészen 1938. március 5-éig egy tucat további éjszakán lefotózta. Miután 1940-ben és 1941-ben is észlelte a 15-20 km átmérőjű kisbolygót, hamar a jól ismert pályájú aszteroidák közé került. Sorszámát az akkori szokásoknak megfelelően már 1938-ban megkapta, és felfedezője hamarosan el is nevezte. A Konkoly Thege Miklós (1842–1916) nevét viselő kisbolygó legkedvezőbb esetben 15 magnitúdós vizuális fényességet érhet el (erre legközelebb 2018 nyarán kerül sor), pályahajlása csak 2,2 fok, keringési ideje 5,5 év. Következő napközelségét 2018 legvégén éri el, akkor 2,55 CSE-re lesz csillagunktól.
A felvételek a Piszkéstetői Obszervatórium 60/90/180 cm-es Schmidt-távcsövével készültek, 2016. január 17-én hajnalban. A Konkolya kisbolygó ekkor 3,68 CSE-re járt a Naptól és 3,27 CSE-re bolygónktól, fényessége 18 magnitúdó volt.
Némi magyarázatra szorul a kisbolygó elnevezése: miként lett Konkoly nevéből Konkolya? Az első időkben kizárólag mitológiai neveket választottak a kisbolygóknak, de a felfedezések gyarapodásával nem lehetett tartani ezt a szokást. Ekkor következtek a „nőiesített” nevek, vagyis az elnevezés végére, amennyiben nem a klasszikus mitológiából valók, magánhangzót kellett illeszteni. Így keletkeztek az „a” és „ai” végű elnevezések, mint pl. Olbersia, Strömgrenia, Konkolya.
