Az év legnagyobb látszó méretű teleholdjához látványos halójelenség is társult.
Berkó Ernő, Ludányhalászi
Berkó Ernő december 12-én éjfél előtt néhány perccel készült fényképén 22 fokos sugarú holdhaló látható. A jelenséget a fátyolfelhőket alkotó, oszlopos kiterjedésű, hatszög alapú hasáb jégkristályain megtörő fény hozta létre a kb. 70 fokos magasságban álló Hold körül. A 22 fokos haló viszonylag gyakran látható mind a Nap, mind a Hold körül, megjelenése nem függ a fényt adó égitest magasságától, ám a teljes kör már nem túl gyakori, főként nem az ilyen erőteljesen, jól látható. Holdhaló esetében a jelenség színei kevéssé látványosak, de e képen is jól kivehető, hogy a Holdhoz közelebbi oldalon vöröses, míg kifelé kékes árnyalatú a gyűrű. A színek legtöbbször csak a jelenségről készült fotókon láthatók, mivel szemünk színérzékelése „éjszakai üzemmódban” igen gyenge.
Nem csupán telihold esetén érdemes az eget fürkészni holdhalót keresve, megfelelő felhőzet (az egész eget elfedő fátyolfelhőzet vagy sodródó pehelyfelhők) esetében kevéssé fényszennyezett helyről akár negyednél kisebb Hold körül is észrevehetjük a jelenséget. Rendkívül hideg időben (vagy például síterepeken) a talaj közelében lebegő jégristályok, az ún. gyémántpor is létrehozhatja.
A 2008-as évben volt utolsó telihold idején égi kísérőnk éppen földközelben járt, ezért mind a látszó mérete, mind a fényessége nagyobb volt, a gyönyörű halójelenséget is szebbé és erőteljesebbé tette e többletfény. Fátyolfelhős-holdas éjszakákon ne sajnáljunk néhány percet az égbolttól, így magunk is jó eséllyel találkozhatunk a Hold körül kialakuló halókkal!
Szöveg: Landy-Gyebnár Mónika
