Az IC 447 a Monoceros (Egyszarvú) csillagkép irányába eső Monoceros Molekulafelhő Komplexum részlete. A porban gazdag köd fiatal csillagok kék fényét veri vissza.
Schmall Rafael, Zselici Csillagpark, Kaposfő
Schmall Rafael a Monoceros (Egyszarvú) csillagkép területén keresett ismertebb mélyeges asztrofotós témát: a Kúp-ködöt. A Stellariumban nézelődve azonban rábukkant a Kúp-köd szomszédságában elhelyezkedő, IC 447 jelzésű ködösségre, amely az IC rövidítésből kiindulva igen halvány objektum lehet. Rákeresett hát az interneten, majd egy keveset fotózott, ennek ellenére igen fotogén, mutatós reflexiós ködösségre és az azt övező porfelhő komplexumra lelt (IC 446-447, NGC 2245, NGC 2247), amely első pillantásra nem is tűnt annyira elrettentően halványnak. De csak első pillantásra… Mint később kiderült, jóval nagyobb munka lett ebből, mint ahogy azt észlelőnk eredetileg eltervezte.
Bizonyára sokan emlékeznek rá Olvasóink közül, hogy szilveszter táján egy tartós anticiklon „felszárította” a Kárpát-medencét, ennek eredményeként több éjszakányi derült időt használhattak ki a szerencsés asztrofotósok. Schmall Rafael az első éjszakát rögtön a terület fotózásával „töltötte”. A kiszemelt célpont mégiscsak igen halványnak bizonyult, így az egyéjszakás kalandból egyéjszakás komponálás lett, ami – meg kell hagyni – igen jól sikerült, a így a régió többi ködössége és sötét molekulafelhője is szépen belefért a látómezőbe, amelyben a további expozíciók segítségével megjelenhettek a régió izgalmas porfelhő-alakzatai is. Szerencsére az elkövetkezendő éjszakák fotongyűjtögetését már IDAS szélessávú fényszennyezés-csökkentő szűrő segítette. A szűrőnek köszönhetően egy adott éjszaka asztrofotózásra alkalmas ideje megnőtt, ugyanis az Egyszarvú alacsonyabb, fényszennyezéshez közelebb eső égterületen is fotózhatóvá vált, így a további hosszú téli derült éjszakákon még több órányi expozíció készülhetett.
A felvételek egy része Kaposfőn, tehát viszonylag fényszennyezett helyen készült, a többi azonban a Zselic sötét ege alatt. A szűrőt azonban ott sem vette ki amatőrtársunk az érzékelő elől, ugyanis erős légkörfény-jelenség rontotta az átlátszóságot.
Végül összesen 20 órányi felvétel készült egy olyan égterületről, melyet hazánkban szinte senki sem fotózott még le ilyen mélységben. Ez a terület a Rozetta-ködtől északra, a Kúp-köd közelében, attól valamivel nyugatabbra esik. A területen mutatkozó számos reflexiós köd az Egyszarvú irányába eső Monoceros Molekulafelhő Komplexum egyik részlete.
Bizonyos elméletek szerint a téli Tejút két nagy molekulafelhőjét, az Oriont és a Monocerost Galaxisunk árapály-hatásai alakították ki úgy, hogy a nagysebességű felhők és a spirálkar találkozása gravitációs összeomlást váltott ki a HI semleges hidrogénfelhőkben mintegy 60 millió évvel ezelőtt. Ekkor indulhatott be a csillagkeletkezés a Magyarországról is jól észlelhető égterületen. A kép jobb oldalát az IC 447 ködössége uralja, amelybe a Collinder 95 nyílthalmaz csillagai ágyazódnak. Bal oldalon alul az NGC 2245 és 2247 kisméretű, fényes foltjai láthatóak, amelyeket akár 10 cm-es műszerrel vizuálisan is észlelhetünk. Balra fent az IC 446 emelkedik ki a sötét molekulafelhőből.
A látszólag rendezetlen struktúra azonban valószínűleg egy gömbfelületre illeszkedik, amelyet három lehetséges erőhatás alakíthatott ki 1–3 millió éve: szupernóva lökéshulláma, közeli HII zóna (NGC 2264 és környéke) tágulásából adódó lökés, vagy fiatal csillagok csillagszele – a kérdés azonban még nem teljesen tisztázott.
Bármilyen folyamat is hozta létre ezt a különleges struktúrát, mindenképp hálás asztrofotós célpont az IC 447 és vidéke.
A hónap asztrotofóját Schmall Rafael készítette 200/800-as Newton-asztrográffal, Canon EOS 1100 D fényképezőgéppel, öt különböző éjszakán.
Szöveg: Francsics László – Sánta Gábor
