Az 1054-ben felrobbant szupernóva maradványát ma Rák-köd néven ismerjük. A csillagroncs megörökítése hálás fotótéma.
Kereszty Zsolt, Győrújbarát
A Rák-ködöt létrehozó 1054-es szupernóva-robbanást kínai és arab csillagászok figyelték meg, érdekes módon európai feljegyzés nem maradt fenn a Vénusz fényességével ragyogó égitestről. A robbanás maradványát 1731-ben fedezte fel John Bevis, majd 1758-ban Charles Messier, aki nevezetes katalógusában az 1. sz. objektumként sorolja fel a Rák-ködöt (M1). A visszamaradt forró gázfelhő ma is jelentős sebességgel tágul (1500 km/s), ami a néhány év különbséggel felvett képen már észrevehető. A Rák-köd központi vidékein viszonylag fényes neutroncsillag (pulzár) figyelhető meg: a szupernóva-robbanás maradványcsillaga.
A múlt évben elterveztem, hogy készítek egy több órás CCD-felvételt a Rák-ködről, méghozzá olyat, ami lehetőleg színes, és tartalmaz keskenysávú H-alfa szűrős sávot is. Jelenleg 5,1 óra expozíciós időnél tartok. A képen a méréseim szerint (az eredeti FITS képen) kb. 22 magnitúdó a határfényesség, ami a csillagvizsgáló átlagosan 5-5,7 magnitúdójú égboltját figyelembe véve kiváló érték. A részképek 10 perces expozíciós idejű önálló képek és mindegyikük adaptív optikával (SBIG AO-7) készült, 3 Hz beavatkozási frekvenciával. A sávok: Luminance, H-alfa, G és B.
