A Regiomontanus-kráter

2269

Ötszázötven évvel ezelőtt érkezett hazánkba Regiomontanus, korának legjelentősebb csillagásza. A Bélyegmúzeum konferenciával, a Magyar Posta a világ első Regiomontanus-bélyegével, a magyar amatőrcsillagászok pedig a Regiomontanus-kráter észlelésével emlékeztek a jeles csillagászra.

Molnár Péter, Budapest

Annak ellenére, hogy nem magyarnak született, és csak rövid ideig tartózkodott hazánkban (1467-71 között), mi is büszkék vagyunk Regiomontanusra és a magunkénak valljuk. Nem vállalkozunk arra, hogy bemutassuk a késő középkor legnagyobb csillagászának életét, amire reményeink szerint talán nincs is szükség, hiszen egy magára valamit is adó amatőrcsillagásznak jól kell ismernie ennek a rendkívüli embernek a munkásságát. Annyit azonban érdemes megemlítenünk, hogy pontosan ötszázötven esztendeje érkezett hazánkba, aminek az alkalmából a Magyar Posta egy szép bélyeget bocsátott ki február 3-án. Ez a világ legelső Regiomontanus-bélyege. Az már csak véletlen egybeesés, hogy rá egy napra, azaz február 4-én éppen a terminátor közelében tartózkodott a róla elnevezett kráter.

201702041627_regiomontanus-mpt
A Regiomontanus-kráter és környezete. Molnár Péter felvétele 2017. február 4-én készült az óbudai Polaris Csillagvizsgáló 200/2470-es refraktorával.

Az időjárás kegyes volt hozzánk ezen az estén, az ország területének nagy része fölött derült volt az ég. A szombat esti nyilvános bemutatóig még volt egy kis „észlelési ablak”, a lehetőséget kihasználva Molnár Péter tagtársunk a Polaris Csillagvizsgáló 200/2470-es refraktorával és egy DMK41au02.as kamerával készítette ezt a szép felvételt a Hold déli krátermezejéről. A Hold szélességi librációja éppen az északi féltekének kedvezett, de szerencsére a Regiomontanus-kráter nem fekszik annyira közel a déli pólushoz, hogy különösebben „érzékeny” legyen a librációra. A nagyfelbontású felvételen elképesztően sok részlet látszik. A hatalmas méretű és látványos, a holdi alakzatok keletkezésének és módosulásuknak a megértéséhez kulcsfontosságú kráterektől, kráterláncoktól kezdve a legkönnyebben azonosítható magyar kráterig szinte mindent megtalálhatunk itt.

Mi most mégis csak egyetlen egy kráterre összpontosítunk, a Regiomontanusra. A felvétel alsó harmadának közepén találjuk kráterünket, melyet keletről (a kép bal oldala) a fiatal, szabályos körvonalú Werner-kráter, nyugatról a magyar Hell Miksáról elnevezettnek is otthont adó, hatalmas méretű Deslandres-kráter határol. A déli szomszéd (a képen felül) a jókora méretű Walter, az északi szomszéd pedig a Purbach, amely egy kissé le is rombolta a Regiomontanus északi sáncát. A Regiomontanus rendkívül idős alakzat, akárcsak a szomszédjai (a Wernert leszámítva). Ez számszerűsítve azt jelenti, hogy idősebb, mint 3,92 milliárd év. Ez bizony a pre-nectari-korszak, égi kísérőnk legkorábbi szakasza, amely a Hold születésétől (4,6 milliárd év) a Mare Nectaris medencéjének a kialakulásáig (3,92 milliárd év) tartott. Ép ésszel szinte fel sem lehet fogni ezt a hatalmas időt. A kráter rendkívüli koráról árulkodik a romos sáncfal és a feltöltött kráterbelső. A romos sáncfalra egyszerű a magyarázat; az évmilliárdok óta tartó szüntelen meteorbombázás megtette a hatását. A sima, feltöltött kráterbelsőre kétféle magyarázatot találunk. Az első a vulkanikus eredetű láva, a második pedig a Mare Imbrium medencéjének a keletkezésekor kirepült törmelék. Ma már szinte minden holdkutató ez utóbbi mellett teszi le a voksát, de néhány évtizeddel ezelőtt éppen a Regiomontanus volt az utolsó mentsvára a vulkanikus elmélet híveinek. Figyeljük meg a kráter központi csúcsát! Molnár Péter felvételén gyönyörűen látszik, hogy a csúcs tetején egy apró kráter fekszik. Ezt a kis krátert vulkanikus eredetűnek tartották és egy idő után már nagyon sok kráter központi csúcsán véltek látni apró kürtőket, krátereket.

A pontot az i-re a Lunar Orbiterek nagyfelbontású felvételei tették fel, amikor is bebizonyosodott, hogy ezek a kis kráterek a legtöbb esetben nem is léteznek, illetve a Regiomontanus központi csúcsán fekvő kráter morfológiája teljes mértékben megegyezik az ilyen méretű becsapódásos kráterekével. Ma már kijelenthetjük, hogy a vak véletlennek köszönhető, hogy egy kisebb méretű impaktor éppen egy központi csúcs tetejét találta el. Ha megnézzük ezt a központi csúcsot, akkor az is feltűnik, hogy az nem középen fekszik, hanem attól egy kissé északkeletre. Ez viszont arról árulkodik, hogy a Regiomontanust létrehozó aszteroida viszonylag alacsony szögből érkezhetett a délnyugati irányból.

Szöveg: Görgei Zoltán

regiomontanus-belyeg-elsonapi

Hozzászólás

hozzászólás