Újabb analemmafotó Dél-Budáról. Megtudhatjuk, miként került a nyolcas az égboltra!
Soponyai György, Budapest
2014 januárjában elkészült régóta tervezett analemmafotóm, melyben a Nap éves mozgását szerettem volna ábrázolni. A helyszín adta magát: a munkahelyem előtti dél-budai Dunapart-szakasz a Nemzeti Színházzal, a Művészetek Palotájával és a Rákóczi híddal az előtérben.
Rögtön elkezdtem dolgozni a folytatáson, és belevágtam egy talán még nagyobb kihívást és szerencsét igénylő projektbe, a Hold havi mozgását bemutató Hold-analemmába. A magyarországi legendásan rossz asztroklímát ismerve évekre terveztem előre, mégis már a második hónap sikerrel jártam: 2014 márciusa/áprilisa váratlanul jó időjárást hozott és 24 óra 50 perc 48 másodpercenként szinte mindig felhőtlen volt a keleti horizont.
Még a Hold-analemmával párhuzamosan, 2014 márciusában elkezdtem egy harmadik projektet is, ami egy teljes eges Nap-analemma lett volna ugyancsak Dél-Budáról (ugyanonnan). A napkorongokat pontosan a helyi délkor készítettem volna. Budapestről nézve a Nap 11:44-kor éri el a horizont feletti legnagyobb magasságát, ha ekkor készítünk analemmát akkor a „nyolcas” dőlés nélkül egyenesen áll.
És ekkor elkövettem egy hibát. Március végén megkezdődött a nyári időszámítás, én pedig 12:44 helyett 13:44-kor folytattam a napkorongok megörökítését egész nyáron keresztül. Talán az „UTC+2” miatt adtam hozzá két órát a 11:44-es időponthoz – pillanatnyi rövidzárlat volt. A hibára november elején jöttem rá, amikor az órák visszaálltak téli időszámításra én pedig először kimentem 12:44-kor napkorongot fotózni és ott elgondolkodtam hogy mi a fenét keresek ott délután háromnegyed egykor.. 🙂
Akkoriban sokat dolgoztam külföldön, kevés időt töltöttem a budapesti irodában, a fotózást tekintve pedig fejben már a 2015. márciusi napfogyatkozás-expedíciót terveztem a Spitzbergákra így a teljes eges analemmaprojekt a kukába került, nem kezdtem újra.
2015. májusában lecseréltem a halszemobjektívemet, az addigi 167 fokos helyett már 180 fokos látómezőt értem el az új 8 mm-es Sigmával. Júniusban véget értek a frankfurti kiutazások, és elkészültem az utolsó napfogyatkozásos fotó kidolgozásával is, így leporoltam újra az analemmás terveimet.
Az első korongfotó 2015.07.23-án készült 12:44-kor (NYISZ) és a következő egy év során szépen kirajzolódott az álló „nyolcas”. Az előteret 2016.01.07-én fotóztam (december 21 lett volna az ideális időpont – amikor visszafordul a Nap a nyolcas alján, de aznap az ég nagy részét felhők borították, belelógtak volna az analemma tetejébe), az utolsó napkorongot pedig 2016.07.04-én.
