A Nap hétköznapi arcát mindannyian ismerjük: ragyogó, fényes korong. Alkalmas naptávcsővel azonban egészen fantasztikus jelenségeket figyelhetünk meg.
Becz Miklós, Szigetszentmiklós
A Nap hétköznapi arcát mindannyian ismerjük: ragyogó, fényes korong. Sokan
láthatták a napfelszínt, százezrek csodálták meg a napfoltokat, szinte nincs olyan amatőrcsillagász, aki ne próbált volna kivetítéssel, vagy más módszerrel megfigyelni ilyeneket. A közönséges halandók csak a felszínt láthatták, alig akadt egy-két amatőr, aki elmondhatta: rendszeresen megfigyelem a felszín felett a következő réteget, a kromoszférát… Tudom, sokan emlékezünk az 1999-es hazai napfogyatkozásra. Akkor, a teljesség a pillanataiban minden más volt. Soha nem láttam addig a vörös színnek azt az árnyalatát, pedig alig egy-két „lángnyelv” protuberancia mutatkozott a kitakart korong peremén. Mégis csodálatos volt: Micsoda színek! Akkoriban (tudtommal) egyetlen amatőr volt Magyarországon, aki képes volt a kromoszférát bármikor megfigyelni. Iskum József, a régi naprovatvezető. Évtizedekig fogalom volt a neve a napészlelők körében.
Tevékenységének csúcsa minden bizonnyal a saját tervezésű protuberancia- toldat megépítése volt. A napfogyatkozás után néhány hónappal, nekem is lehetőségem volt Iskum József távcsövébe pillantani: újra láthattam protuberanciákat! Aztán hosszú évekig semmi! De egyszer, a 2005-ös ágasvári táborban megjelent egy kicsi, ismeretlen távcső, a Coronado protuberanciatávcsöve (PST). Kevés távcsőnél kígyózott akkora sor. A Nap pereme megelevenedett, mintha tucatnyi kígyó öltögette volna a nyelvét a napkorong széléről. Önkéntelen kiáltások hagyták el a bámészkodók ajkát: Benne van az egész napfizika! – kiáltott fel egyikünk. A kiállított távcsövet Varga Róbert barátom vette meg.
Sokan, sokat „potyáztunk” azóta, Robi PST-je mellett. De mindig vannak olyanok, akiknek semmi sem elég jó – és valljuk be, ez a távcső tényleg kicsi, alig 4 cm az objektívnyílása. Mindent megmutat H-alfában, amit kell és lehet, de kicsi a felbontás. A nagyobb H-alfa távcsövek viszont megfizethetetlenek. Elégedetlenkedtem magam is. De a legelégedetlenebb ember Áldott Gábor volt. Tapasztalatok egy átalakított Coronado PST naptávcsővel c. cikke olyan volt, mint egy felhívás. A kis naptávcső teljesítménye megnövelhető! Szerencsére Varga Róbert is megértette ezt a felhívást. Igaz, hónapokig tartott, amíg utánajárt a részleteknek. Végül megépített a kis PST-ből egy 70/700-as protuberancia-távcsövet. Ezzel a távcsővel sok csodát láttunk Robi halászteleki erkélyéről. Olyan részleteket figyelhetünk rendszeresen, a saját szemünkkel a kromoszférában, amiket korábban könyvekben és albumokban láthattunk csak.
Tudjuk persze, hogy vannak tökéletesebb földi és égi naptávcsövek. A SOHO vagy az SDO honlapján mi is rendszeresen nyomon követhetjük a napaktivitás változását a világűrből is. De a szabadszemes élmény egészen más. Varga Robi távcsövével (Coronado+70/700) munka után négy óra felé, ma volt néhány szabad percem. Igaz, a Nap már alacsonyan volt, és a reggeli órákhoz képest az átlátszóság is romlott. Nem lehet mindig a legjobb pillanatot elkapni, de amit lehet, azt meg kell ragadni mégis. De mennyit látunk távcsövünkkel a láthatóból? A Föld körül keringő SDO honlapján percre kész képek vannak a Napról. Ezeknek a valós idejű képeknek a segítségével bármikor összehasonlíthatjuk a megfigyeléseinket a valósággal. A legutóbbi felvételeinket az SDO megfelelő képére illesztve látjuk. A jegenyeszerű magas protuberanciáról félelőtt 10-kor még esőfüggönyszerűen hulló anyag záporozott. A fényfüggöny a felszínig ért. Sajnos akkor nem készülhetett fotó. Mostanra ez a függöny megszűnt, vagy egy halvány, alig látható ívvé szelídült. Gondoljuk csak meg, ez a jegenyeszerű nyúlvány csaknem tízszerese a Földnek, és reggel óta megváltozott! Miféle mágneses tér lehet az, amelyik magasba emel, és megtart 10 Földnyi magas gáz tömeget? A legmagasabb protuberanciával ellentétes oldalon, kezdetben észre se vettem vizuálisan a másik aktív területet. A korong körbefényképezésével akadtam rá véletlenül.
Természetes, hogy a műholdas képek magasan verik a mieinket, mégis mindig örömmel fedezem fel, mi az, amit mi is észrevehetővé tehetünk a valóságból. Mi magyarok büszkélkedhetünk olyan napészlelővel is, akiről krátert neveztek el a Holdon. Fényi Gyula protuberancia-észlelései nemcsak művészien szépek, de pontosak is voltak. Ő volt az a csillagász, aki a leghosszabb és a leghomogénebb adatsort szolgáltatta a világnak a folyton változó protuberanciákról. Itt az idő és a lehetőség, hogy újra felvegyük a kesztyűt! Nappal, akár a városok közepéről is észlelhetünk olyat, amihez hasonló méretű, változékony és nagyszabásúan szép dolgot aligha találunk a közelben! Észleljük a Napot, észleljük a protuberanciákat!
