A februári égbolt kiemelkedő látványossága volt a „kétcsóvás” Lulin-üstökös, melyet a rendkívül rossz időjárás ellenére hazánkból is sikerült megörökíteni.
Horváth Tibor, Hegyhátsál
Február hónap égi nevezetessége volt a Lulin-üstökös földközelsége. A február 24-én bekövetkező esemény idején az üstökös 60 millió km-re közelítette meg bolygónkat, de már ezt megelőzően, egész februárban remekül megfigyelhető volt. Nagy érdeklődést váltott ki furcsa megjelenése, hiszen két csóvája hosszú hetekig ellentétes irányba mutatott, vagyis az egyik a Nap felé mutató, rendellenes ellencsóva volt. Ez még egy üstököstől is szokatlan, bár az égbolt kaméleonjaival – ahogyan a francia csillagász, Jacques Babinet nevezte őket – bármi megtörténhet. A furcsa megjelenésnek azonban tisztán geometriai okai voltak, valójában a kelet felé néző porcsóva is jó közelítéssel a Nappal ellentétes irányba mutatott.
E heti felvételünk egy nappal a földközelség után, február 25-én este készült, amikor már megszűnőben volt az a geometriai felállás, ami a „kétcsóvás” megjelenést okozta. Az addig nyugatra néző, halványabb ioncsóva kezdett átfordulni keleti irányba, a fényesebb porcsóva mellé. Ezért látszik csak a porcsóva az 5 perces felvételen, amely egy 2,8/200-as Zeiss Sonnar teleobjektívvel és Canon 400D fényképezőgéppel (ISO 800) készült, két felhő között, egy rövid derültet kihasználva. A felvételen a fej fényesebb, porból álló része kb. 8-10 ívperc átmérőjű, ám az ezt körülölelő, zöldes színű gázkóma legalább másfélszeresére növeli méretét. Ez 270 ezer km-es valódi átmérőt jelent. A csóva hossza pedig pontosan 2 fok, ami a Nap átmérőjét meghaladó, legalább 2 millió km-es hosszúságot jelent!
