A Scorpius csillagképben látható M4 jelű gömbhalmaz családjának egyik legközelebbi és legjobban tanulmányozott tagja.Sárneczky Krisztián – Kiss László, Siding Spring, Ausztrália
A Skorpió híres gömbhalmazát Philippe Loys de Chéseaux fedezte fel 1746-ban. Charles Messier 1764. május 8-án vette fel katalógusába, amikor már szisztematikusan kutatott az égbolt kiterjedt, diffúz objektumai után. Ez volt az első gömbhalmaz, amit sikerült csillagokra bontani, ami átlagosnál lazább szerkezetének és 7200 fényéves távolságának köszönhető. Az egyik legközelebbi gömbhalmaz, legfényesebb csillagai 10,8 magnitúdósak. Könnyen azonosítható helyen, a fényes Antarestől 1,3 fokra nyugatra található, bár a vörös óriás ragyogása egy kicsit elnyomja a majd’ teleholdnyi méretű halmazt, amely tiszta, holdfénymentes éjszakákon szabad szemmel is éppen megpillantható. Hazánkból nézve alacsony helyzete és az Antares fénylése miatt nehéz távcső nélkül észrevenni, azonban már a kisebb műszerek is megmutatják legfényesebb csillagait.
A gömbhalmazok a világegyetem legöregebb képződményei közé tartoznak. A spirálgalaxisok korongját övező gömb alakú térrészben (a haloban) és az elliptikus galaxisok külső tartományaiban fordulnak elő. Több 100 ezer csillagot tartalmaznak, amelyeket saját gravitációs terük tart egyben immáron 13-14 milliárd éve. Mivel a halmaz tagjai együtt keletkeztek, nagyon jól megfigyelhetőek a csillagfejlődés különböző állapotai, amelyek a csillagok kezdőtömegétől függnek. A becslések szerint a Tejútrendszernek kb. 200 gömbhalmaza lehet.
A modern mérések szerint az M4 átmérője 75 fényév. és legalább 43 változócsillag ismeretes benne. Az első gömbhalmazban felfedezett milliszekundumos pulzárt az M4-ben találták 1987-ben, majd a Hubble Űrtávcső 1995-ös felvételein számos fehér törpét sikerült megfigyelni a halmazban. Az egyik egy pulzárral alkot kettős rendszert, amelyben egy 2,5 Jupiter-tömegű bolygó is azonosítható.
