150 évvel ezelőtt született Gothard Jenő, az asztrofotográfia hazai úttörője, akinek ezen a területen kifejtett tevékenysége nemzetközi viszonylatban is rendkívül jelentős.Kovács József,
1857. május 31-én született Gothard Jenő, aki 1881-ben Konkoly Thege Miklós hatására és támogatásával obszervatóriumot rendezett be a Szombathely melletti Herényben lévő birtokán. Az alapító születésének 150. évfordulója tiszteletére az Eötvös Loránd Tudományegyetem Gothard Asztrofizikai Obszervatóriuma 2007. május 31. és június 2. között nemzetközi konferenciát rendez.
A Herényi Asztrofizikai Obszervatóriumban 1881. október 20-án történt az első észlelés, amelyet a századforduló új tudományágában, az asztrofizikában világszerte jelentkező sikersorozatok hazai kezdő lépései között tartunk számon. Az egykupolás főépület tervét Hauszmann Alajos műegyetemi tanár készítette, a berendezéseket és a dobalakú kupolát maga a fiatal polihisztor földbirtokos Gothard Jenő tervezte. A főépületben fizikai, kémiai, fotográfiai laboratóriumok és finommechanikai műhely kaptak helyet. A csillagvizsgálóhoz meteorológiai és földmágnességi észleléseket szolgáló létesítmények is tartoztak.
Az obszervatórium főműszere a londoni Browning-cég által 1874-ben gyártott és Konkoly Thege Miklóstól 1881-ben megvásárolt 254 mm tükörátmérőjű Newton-rendszerű teleszkóp volt. Az intézet alapításakor beszerzett felszerelést Gothard Jenő fokozatosan az asztrofotográfia és a spektroszkópia újabb és korszerűbb eszközeivel bővítette. A bécsi Politechnische Hochschule-n szerzett gépészmérnöki diploma jó alapnak bizonyult kiváló műszerkonstruktőri munkásságához. Maga tervezte és műszerészével együtt az obszervatórium finommechanikai műhelyében készítette az asztrofizikai kutatásaihoz szükséges műszereket és segédberendezéseket. Az általában 2-3 példányban készített „sorozatból” több európai intézetnek (Bécs, Bothkamp, Potsdam, Heidelberg, Brüsszel) is szállított műszereket. Különösen sok eszközt épített az ógyallai csillagvizsgáló részére. A herényi eszközök már 1883-ban elektromos világítással készültek. Az obszervatórium fizikai laboratóriuma korszerű üveg- és vákuumtechnikai berendezéssel volt felszerelve. A megfigyelésekhez szükséges számos spektroszkóp és spektrográf megépítése mellett Gothard maga készítette a spektroszkópiai vizsgálatokhoz használatos gázkisülési csöveket is. Szerencsére a Gothard-műszerek jelentős része fennmaradt, s a Gothard Tudomány- és Technikatörténeti Állandó Kiállítás keretében ma is megtekinthető a Gothard Obszervatóriumban, közülük több még ma is működőképes állapotban.
Gothard Jenő obszervatóriumának alapításkor emissziós csillagok és üstökösök spektroszkópiai vizsgálatát tűzte ki célul. 1883-ban a β Lyrae színképének vizsgálatával kezdett foglalkozni. Észlelései során kimutatta a csillag színképében a hidrogén és hélium vonalainak periodikus megjelenését és eltűnését. Felfedezése akkor visszhang nélkül maradt: a korabeli csillagászati ismeretek még nem tették lehetővé a későbbiek során jelentősnek bizonyuló megfigyelés értelmezését. A századvég szakmai köreiben különös figyelmet keltettek Gothard üstökösökön végzett spektroszkópiai vizsgálatai. Szabad szemmel nem látható üstökösről a világon elsőként Gothard Jenő készített fényképfelvételt (Barnard–Hartwig-üstökös – 1886). 1885-től Gothard csaknem teljesen felhagyott a vizuális észlelésekkel és a Herényi Obszervatóriumban áttértek a kor új technikájára, a spektrográfia és az asztrofotográfia művelésére. 1885-ben felvételt készített az Andromeda galaxisban fellángoló szupernóváról. 1886-tól kezdve érdeklődését a halmazok, üstökösök, gázködök spektrálfotometriai vizsgálata kötötte le. 1886 őszén ő mutatta ki először fotográfiai úton a Lyra-gyűrűsköd (M57) központi csillagát. A Gothard Obszervatórium ma is őrzi és gondozza a mintegy félezer üveglemezből álló asztrofotográfiai hagyatékot, egy részét már digitalizált formában is.
Az alapítástól számított tíz év alatt, 1891-ig Gothard eredményesen dolgozott a spektroszkópia és az asztrofotográfia területén. 1892-ben a Nova Aurigae (T Aurigae) spektrumának vizsgálata során alapvető összefüggést tárt fel a nóvák és a gyűrűs (planetáris) ködök kapcsolatáról. Meggyőző erővel mutatta ki „… a nova spektruma azonos a bolygószerű ködök spektrumával” (Gothard Jenő: Értekezések a Matematikai Tudományok Köréből, 1892). Ez a felfedezés volt Gothard munkásságának legkiemelkedőbb eredménye. Megállapítását a csillagfejlődés kései szakaszára vonatkozó elméletek egyik előfutáraként tartja számon a nemzetközi szakirodalom.
Jól kimérhető üstökösszínkép-felvételt készített az 1892-es Swift-üstökösről. Kutatásai világszerte elismerést szereztek nevének. 1883-ban a Royal Astronomical Society, 1884-ben a vezető európai csillagászok egyesülete, a német Astronomische Gesellschaft tagja lesz, 1890-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választották.
1894-95-ben Gothard Jenő közvetlen közreműködésével megépült az első magyar vízerőmű Ikerváron (Vas megye). Az itt termelt villamosenergia hasznosítására jött létre a Vasvár Megyei Elektromos Művek Rt., amelynek első műszaki igazgatója Gothard Jenő volt. Az irányításon és szervezésen kívül saját maga is tervezett, készített és szabadalmaztatott – immár nem csillagászati rendeltetésű – eszközöket. Az új feladatok, a kor új technikai kihívása, az elektromosság háttérbe szorították csillagászati tevékenységét.
Csak évek múltán és csak igen rövid időre tért vissza 1901-ben a csillagászathoz: a tőle már megszokott, kiváló minőségű és felbontású színképet készített a Perseus csillagképben feltűnő „új csillagról”, a Nova Persei-ről (GK Persei).
Megfigyeléseit, tudományos eredményeit Gothard Jenő az obszervatórium saját kiadványában, a német nyelvű „Publikationen des astrophysikalischen Observatoriums zu Herény”-ben jelentette meg, de eredményeit természetesen publikálta a kor vezető csillagászati folyóirataiban is, elsősorban az „Astronomische Nachrichten”-ben, a „Monthly Notices of Royal Astronomical Society”-ben és a három évig megjelenő „Astronomy and Astrophysics”-ben, ami 1895-től az „Astrophysical Journal” címet viseli. Munkásságáról a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott „Értekezések a Matematikai Tudományok Köréből” című sorozatban is jelentek meg közlemények.
A módszeres kutatói és kísérletezői képességgel megáldott, szerény egyéniségű ember fiatalon, 1909-ben hunyt el.
