Orion-köd, Lófej-köd, Láng-köd: egyetlen képen az Orion csillagkép leglátványosabb mélyég-objektumai.
Cserna Antal, Újhartyán
Az újhartyáni Fiastyúk Csillagda karácsonyi felvételén több látványos mélyég-objektumot és megcsodálhatunk.
Balra, a zéta Orionis mellett az NGC 2024 jelű diffúz köd „lángol” (mennyire találó a Láng-köd elnevezés!). A kicsit jobbra felbukkanó Lófej-köd elnevezését se kell különösebben magyarázni, ez az egyik leglátványosabb sötét köd az egész égbolton.
A Lófej-ködöt, hivatalos elnevezéssel B 33-at 1899-ben fedezték fel fotografikus úton. Barnard híres sötétköd-katalógusában a 33-as sorszámot kapta, innen származik a B 33 elnevezés. A sötét porködöt a háttérben látható IC 434 „előtt” látjuk, ez a világító gázköd teszi számunkra láthatóvá (és ilyen látványossá) a Lófej-ködöt.
Az Orion csillagkép ékessége, az Orion-köd (M42, M43) a képmező jobb szélén gomolyog. Szabad szemmel is megfigyelhető, ködössége a theta Orionist veszi körül. Távolsága mintegy 1600 fényév. Fényesebb, központi része akkora égrészen terül el, mint a telihold.
A Messier-album az alábbiakat írja az Orion-ködről:
„Az Orion-ködöt 1610-ben Nicholas Peiresc látta meg először, majd 1618-ban Jean-Baptiste Cysatus. 1656-ban Christian Huygens behatóan tanulmányozta. Az M43-at azonban csak sok évvel később ismerték fel, J.J. Mariran francia tudós rajzán tűnt fel először 1731-ben.
Az M42 a legnagyszerűbb példa az ionizált hidrogén (HII)-tartományokra, amelyek az olyan forró, fiatal csillagokat veszik körül, mint a theta-1 Orionis többszörös rendszer. Ennek a többszörös rendszernek négy legfényesebb tagja alkotja a Trapézt.”
Az Orion-köd szinte mindenféle távcsővel izgalmas látványt nyújt, már a fényszennyezett városi égen is rengeteg részlet figyelhető meg legfényesebb tartományában, a négy fényes csillag alkotta Trapéz környezetében. Természetesen minél nagyobb távcsővel és minél sötétebb helyszínről figyeljük meg, annál több részletet vehetünk észre.
