A déli égbolt telis-tele van olyan égi ékkövekkel, amelyek után csak sóvároghat az északi félteke mérsékelt övében élő amatőrcsillagász.
Fényes Lóránd, Namíbia
A fénykép jobb harmadában látható NGC 3293 egy kis méretű, ám kifejezetten ragyogó nyílthalmaz a Hajógerinc csillagképben. Ékkő halmaznak (Gem Cluster) is nevezik, talán utalva a jóval ismertebb Ékszerdobozra. Az objektum 1,6 fokkal ÉK-re fekszik a híres Nagy Carina-ködtől, a környező vörös ködösségek még ennek a területnek a részei. A 8400 fényévnyire található halmazt először La Caille észlelte Dél-Afrikából egy 1751-ben indított utazása során. Több, mint 50 csillag alkotja, a legfényesebb egy 6.5 magnitúdójú vörös óriás, a V361 Car. A fiatalabb, kék színű csillagai mindössze 6 millió évesek, az idősebb vörös csillagok kora elérheti a 20 millió évet.
A fényképen balra haladva egy vörös emissziós köd buborékában másik nyílthalmaz is található. Ezt a ködösséget Gabriela Mistral ködnek is szokás nevezni, ugyanis egyesek szerint az ívében felfedezhetőek a Nobel-díjas chilei költő vonásai. Azok, akik nem feltétlen kívánnak minden egyes égi objektumnak időnként kissé erőltetett nevet adni, talán szívesebben maradnak az NGC 3324 elnevezésnél. Az objektum különös formáját néhány forró, fiatal, O6 osztályú csillag intenzív ultraviola sugárzása és az áramló csillagközi szél határozza meg.
A kép 2013 júniusában készült, Namíbiában, a Khomas-felföldön. A rendkívül jó átlátszóságnak köszönhetően az itthon megszokott expószámnál jóval kevesebbre volt szükség, mindössze 45 x 3 perc alatt készült el a felvétel ISO 1600 érzékenységen. A csillagfényt egy átalakított Canon 600D fényképezőgép gyűjtötte, 20 cm-es tükörrel rendelkező Newton-távcsőre szerelve, SkyWatcher NEQ6 mechanikán.
A Hajógerinc (Carina) egy ma már nem létező, hatalmas kiterjedésű csillagkép, az Argo egyik részlete. A mára megszűnt csillagképekről az óbudai Polaris Csillagvizsgálóban hallgathatunk előadást április 1-jén 19 órakor (Sánta Gábor: Nemlétező csillagképek).
