A Coma-galaxishalmaz 300 millió fényévnyire helyezkedik el tőlünk. Próbáljunk meg eligazodni a 3000 galaxist magába foglaló galaxisvilágban!
Fényes Lóránd, Piliscsév
Bár az égen a Virgo-halmaz közelében fekszik, a Coma-halmaz sokkal távolabb – mintegy 300 millió fényévre – található tőlünk. Először William Herschel ismerte fel 1785-ben a „szép ködök” koncentrációját. Ez az egyik legközelebbi, előrehaladott fejlődési állapotban levő, rendeződött galaxishalmaz. Nagyon sűrű, több mint 3000 csillagvárost tartalmaz, az elliptikus és a lentikuláris galaxisok dominálnak benne. Minthogy az északi galaktikus pólus közelében fekszik (és ezért távol esik a Tejút sűrű csillagmezejétől), alaposan kifotózható. Fritz Zwicky svájci-amerikai csillagász például a Coma-halmazon mérte meg a galaxisok halmazon belüli mozgását. Megállapította, hogy a halmaz sokkal nagyobb tömegű, mint amekkorának feltételezték. A halmaz egésze 25 millió km/h sebességgel távolodik tőlünk. Középpontjában az NGC 4889 óriás cD és az NGC 4874 lentikuláris galaxis fekszik. A legtöbb spirál és irreguláris galaxis a halmaz külsőbb részein helyezkedik el. A röntgenképek szerint két nagyobb gázfelhő található benne, ami arra utal, hogy valamikor elnyelhetett egy kisebb galaxishalmazt. Saját szuperhalmazának magját alkotja.
A Coma-halmaz katalógusszáma Abell 1656. George Abell (1927-1983) hivatásos csillagász és tudománynépszerűsítő volt, ő végezte el a galaxishalmazok első átfogó és nagy hatású vizsgálatát. Miután az 1940-es és 50-es években a világ akkori legnagyobb távcsövével a Palomar Sky Survey munkálataiban működött közre, érdeklődése az eredmények kiértékelése felé fordult. Módszert dolgozott ki a galaxishalmazok és az elszigetelt mezőgalaxisok megkülönböztetésére, valamint a halmazok osztályozására.
A galaxisok csoportokba tömörülnek. Roppant erős gravitációjuk tartja őket össze, néha szorosan csoportosulnak, gyakran egymás körül keringenek és sokszor ütköznek össze. Ahogy a galaxisok a halmazon belül lassan mozognak, megváltozik a halmaz szerkezete. A halmazokat „kozmikus nagyítólencseként” használva bepillanthatunk a korai Világegyetem eseményeibe. Egyes galaxishalmazok ritkák, a galaxisok laza együttállásai. A legkisebb halmazokat általában csoportoknak nevezzük. Ilyen a Lokális csoport is, aminek a saját galaxisunk, a Tejútrendszer is tagja. Más halmazok, mint például a fent már említett Virgo-halmaz sűrűbbek, kaotikus eloszlásban sok száz galaxist tartalmaznak. A legsűrűbb halmazok, mint a fotón szereplő Coma-halmaz gömbszimmetrikus elrendezésűek, a rendszert általában a középen található óriás elliptikus galaxisok uralják. Bár a halmazok sűrűsége különböző, az általuk elfoglalt térrész általában azonos: néhány millió fényév átmérőjű. Természetesen nem minden galaxis tartozik valamilyen halmazhoz, számos elszigetelt, úgynevezett mezőgalaxis létezik. Egyes galaxistípusok azonban soha nem fordulnak elő halmazokon kívül. Az óriás elliptikusak például mindig halmazok közepe felé találhatóak, akárcsak a hatalmas, diffúz cD csillagvárosok. Ez utóbbiak az óriás elliptikusakra hasonlítanak, ám kiterjedtebb, csillagokkal ritkásabban benépesített halójuk van. Néha többszörös mag jeleit mutatják, ami arra utalhat, hogy több kisebb galaxis egyesülésével jöttek létre.
A felvétel feliratozott változata megtekinthető itt.
A fotó a terveim szerint az áprilisi időszakra elkészült volna. Derült ég is volt, dolgoztam is vele, de egyszerűen az először fotózott 20 órából használható (elég tiszta) kb. 10 órányi expozíció nem volt elegendő. A fényesebb galaxisok látszottak csak megfelelően, a halványabbak már zajosodtak és a háttérben megbújó nyüzsgés pedig még ennyi időt rászánva is a zajba fulladt. Megvolt kísértés, hogy abbahagyjam az egészet, mert nem nagyon látszott a folyamat vége, de további egy hónapot csak ezzel az égterülettel foglalkoztam. Összesen valahol 30 óra körül fotózhattam a témát és abból csak a legjobb kockákat használtam fel végül. Összesen körülbelül 20 órányi expozíciót használhattam fel az itt bemutatott felvételhez.
