Nagytömegű gázfelhő tart a Tejútrendszer felé

Az objektumot tanulmányozó kutatócsoport vezetője, Felix Lockman (NRAO) szerint a hidrogénfelhő széle már kölcsönhatásba is lépett a Galaxisunk körül található gázzal, hiszen mindössze 8 ezer fényévre van a Tejútrendszer korongjától, de üstököscsóvára emlékeztető elnyúlt alakja is ezt támasztja alá. Az 1963-ban talált, s a felfedezőjéről (Gail Smith Bieger) elnevezett gázfelhő méretei impozánsak, hossza 11 ezer, szélessége 2500 fényév, s mintegy 1 millió naptömegnyi anyagot tartalmaz. Sebessége 240 km/s, és a Galaxis korongját 45°-os szög alatt fogja "eltalálni".

A Tejútrendszer felé közeledő Smith-felhőnek a Green Bank-i Robert C. Byrd teleszkóppal készült rádióképe.
[Bill Saxton, NRAO/AUI/NSF]

Lockman szerint a felhő vagy a Tejútrendszer, vagy valamelyik szomszédos galaxis keletkezésekor maradt vissza. Ha eléri a Galaxis korongját, akkor az ütközés környezetében a lökéshullámok jelentősen felgyorsítják a csillagkeletkezési folyamatokat, melynek során rengeteg nagytömegű csillag fog létrejönni. Ezek életútja azonban – éppen nagy tömegük miatt – rövid lesz, s néhány millió év után szupernóvaként fognak felrobbani. A sorozatos grandiózus robbanások minden bizonnyal érdekessé teszik majd a Tejútrendszer azon részén lakók életét. A kozmikus értelemben rövid időn belül bekövetkező eseménysor esetleges utódainkra valószínűleg nem fog veszélyt jelenti, ugyanis az ütközés előrejelzett helye némileg távolabb helyezkedik el a centrumtól, mint a Nap, s a Galaxis rotációs irányában körülbelül 90°-kal előbbre is van.

Fantáziarajz a 20-40 millió év múlva bekövetkező ütközéshez vezető megközelítés különböző fázisairól.
[Bill Saxton, NRAO/AUI/NSF]

Amikor Smith még fiatal egyetemistaként felfedezte a felhőt, de még a következő évtizedekben is, az észlelések alapján nem lehetett eldönteni, hogy az a Tejútrendszer része-e, esetleg távolodik tőle, vagy közeledik hozzá. A Green Bank Telescope (GBT) segítségével azonban Lockmannak és kollégáinak körülbelül 40 ezer egyedi beállítással most sikerült úgy lefedni a 15° kiterjedésű felhőt, hogy a részletei is "láthatóvá" váltak, egyértelművé téve, hogy a három lehetőség közül a legutolsó a valóság. A mérések szerint a felhő teljes egészében gázból áll, csillagok nyoma nem mutatható ki benne.

A Gould-öv sematikus rajza a legfontosabb csillagkeletkezési területekkel.
[A Joint Astronomy Centre Hawaii (www.jach.hawaii.edu) nyomán]

Egyes kutatók szerint a Nap közelében található és több csillagkeletkezési területet is magába foglaló ún. Gould-öv is hasonló ütközési folyamat eredményeként jöhetett létre.

A kutatás részleteiről az Amerikai Csillagászati Társaság (American Astronomical Society) 211., a texasi Austinban zajló ülésén számoltak be.

Forrás: NRAO NR 2008.01.11.