Az első orosz földsúroló

A szovjet csillagászok számos területen, köztük a kisbolygók kutatásában is világszínvonalat képviseltek. Az 1960-as évektől Naucsnijban a Zeiss cégtől háborús jóvátételként kapott 40 cm-es iker-asztrográfokkal kiterjedt kisbolygó kutató programot folytattak. Ennek során 1285 számozott kisbolygót fedeztek fel, melyek között két földsúroló is van, a (1864) Daedalus és a (5324) Lyapunov. Csakhogy Naucsnij a Krím-félszigeten, a mai Ukrajna területén fekszik, így végeredményben Oroszország területéről még egyetlen földsúroló kisbolygót sem fedeztek fel (nekünk például kettő is van, a (3103 Eger) és a 2008 UZ201). Ennek az áldatlan állapotnak vetett véget április 27-én Timur Krjacsko orosz amatőrcsillagász, amikor egy interneten keresztül vezérelt 30 cm-es, saját készítésű távcsővel felfedezte a 2009 HZ67 jelű kisbolygót.

A 19,5 magnitúdó fényességű égitestet a Corona Borealis területén találta, miközben az előre kijelölt területeket vizsgálva új változócsillagok után kutatott. A Kaukázusban felállított távcsövet Moszkva külvárosából irányította, és azonnal észrevette a képeken a gyorsan mozgó fénypontot. A 150-200 méter átmérőjű kisbolygó perihélium-távolsága 0,785 CsE, vagyis az Apollo család tagja, keringési ideje 2,81 év, pályahajlása 11, 9 fok. Legkisebb földtávolsága 0,060 CsE lehet, így közvetlen veszélyt nem jelent bolygónkra, de azért érdemes figyelni rá. Egyébként Krjacsko volt az újrafelfedezője vizuálisan a 103P/Hartley 2-üstökösnek 1991-ben, illetve 1994 és 1995 között 11 főövbeli kisbolygót is talált, valamint több tucat változócsillag felfedezője.

Forrás: Minor Planet Mailing List