Egy kiváló műszer búcsúfelvétele a világűrből

A WFPC2 búcsúfelvételét a Kohoutek 4-55 jelű planetáris ködről készítette. Ez egyike azoknak, melyeket felfedezőjük, a cseh csillagász, Lubos Kohoutek után neveztek el. A planetáris ködök vörös óriáscsillagok által életük utolsó szakaszában ledobott anyagból állnak. Az intersztelláris térbe került külső rétegek anyagát a csillag csupaszon maradt forró magjának ultraibolya sugárzása gerjeszti, s készteti fénylésre.

A Kohoutek 4-55 esetében a ködben egy fényes gyűrű figyelhető meg, melyet egy bipoláris struktúra ölel körül. Az egész egy halvány vörös halóba ágyazódik, melyet a nitrogén sugárzása tesz láthatóvá. A többszörös héjszerkezet eléggé szokatlan a planetáris ködök között.

A WFPC2 kamerával 2009. május 4-én több színszűrőn keresztül készített felvételekből előállított kép a Kohoutek 4-55 jelű planetáris ködről. A vörös szín a nitrogén, a zöld a hidrogén, a kék pedig az oxigén emisszióját reprezentálja. A K 4-55 távolsága körülbelül 4600 fényév és a Hattyú csillagképben figyelhető meg.
[NASA, ESA, the Hubble Heritage Team (STScI/AURA)]

A WFPC2 kamerát az 1993 decemberi szervizelés során szerelte be az űrrepülőgép legénysége a WFPC helyére. Tizenhat évnyi eredményes működése alatt rengeteg gyönyörű felvételt készített az Univerzum legkülönfélébb objektumairól, a Shoemaker-Levy üstökös Jupiterbe csapódó darabjaitól kezdve a Sas-köd "oszlopain" át a Világegyetem mélységeit mutató képig (Hubble Deep Field). Pályafutását lezárva a következő - nagy valószínűséggel az utolsó - szervizelés során a WFPC3 kamerára fogják cserélni.

Fantáziarajz a WFPC2 beszereléséről az 1993 decemberi szervíz során.
[NASA/ESA]

Forrás:

• STScI-2009-21