Közelsége miatt régtől fogva a Hold az egyik olyan égitest, amely az érdeklődés középpontjában áll. Változásai, felszínének egyes jellegzetességei szabad szemmel is jól kivehetőek, ezért Földünk "jó öreg" útitársa gyakran megmozgatta a tudósok, írók és művészek képzeletét. A 19. század végén Magyarországon is kiszélesedő újság- és könyvkiadás gyakran közölt csillagászati – köztük a Holdról szóló – leírásokat, hiszen az efféle témák bizton számot tarthattak az olvasók érdeklődésére. A Vasárnapi Újság című hetilapban például 1872. január 12-én az alábbi szöveget jelentették meg a Holdról egy egész oldalas rajzzal kiegészítve):
"Az tehát, hogy teleskopjainkon át sem városokat, sem azok kéményeinek felszálló füstfellegét, sem más ilyennemü jeleket nem láthatunk, még nem bizonyíték a mellett, hogy a hold felületén valósággal nincsenek ilyenek, sőt még annak sincs meggyőző ereje, ha a hold felületéről vett photographiák mikroszkop alatt sem mutatják az élet nyomát… midőn a hold valamely táját nagyított alakban a photographus számunkra leveszi, ott lehetnek ugyan, tán járhatnak-kelhetnek is élő lények (ha ugyan laknak ilyenek a holdon egyáltalán), de azokat ép oly kevéssé fogjuk látni magán a képen, mint teszem egy messziről lefényképezett város házainak falain szaladgáló hangyákat, – vagy csak a fecskefészkeket is."
A szerző, Hoysty Pál cikke tulajdonképpen kissé lírai és fantáziadús okfejtés arról, hogy miért is feltételezhető az, hogy van élet a Holdon. A szerző összegezte az égitestről való ismereteit: annak nagyságát, Földtől mért távolságát, a korabeli távcsöves megfigyelések eredményeit, ókori és későbbi tudósok véleményét Plutarkhosztól Vernéig. Megállapította azonban, hogy a sok vizsgálódás ellenére sem sikerült a Holdra vonatkozó "pozitív-tudást" (biztos ismeretet) elérni. Szerinte a legnagyobb távcső is kevés, hogy bizonyosságot szerezzen az ember bolygónk hűséges kísérőjének valódi jellemzőiről. Egyes mozgásokról is írt a szerző, úgy vélte, hogy a holdkráterek "mozognak", folyton eltérő alakokat vesznek fel, és ez azt bizonyítja, hogy van levegő a Holdon, tehát élet is elképzelhető. Cikke végén Hoysty megmosolyogtató párhuzamot vont a földi és a feltételezett, Holdon zajló élet között. Kiindulópontja itt természetesen nem lehetett más, mint a dualizmus-kori magyar társadalom legfőbb problémái és jellegzetességei:
"Szóval olyan hely ez, a melyről nincs ugyan egészen kizárva, hogy rajta élet legyen, de a melyen ha van is élet, egészen más, mint a miénk. Rosszabb-e, jobb-e: ki tudná eldönteni? Talán ott is ép úgy ismerik az adóvégrehajtást, a rossz verseket (melyeket azonban nem a "holdhoz", de a "földhöz" írnak), az államdeficzitet, mint mi, boldog földlakók."
Az Új Galaxis 2003/1. számában megjelent cikk másodközlése
