Az Újvilág élre tör

1124

A Hajózási Hivatal szolgálatában

   Kezdetben kicsi és rosszul felszerelt csillagvizsgáló állt a Tengerészeti Hivatal  rendelkezésére,  amelynek  feladata  a  tengerészek  térképekkel és kisebb  csillagászati  műszerekkel való ellátása volt. Műszerezettsége ebben az  időben  éppoly  szerény,  mint  Amerika  két magán csillagdájáé. A Naval Observatory   csillagászati   megfigyelésekre   is   alkalmas  épülete  csak 1843-1844-ben,  az  intézmény  vezetőjének,  James  A.  Gillis kapitánynak a tervei  alapján  készült  el.  Gillis  Európát  járva az akkoriban divatos T alaprajzú  megoldást  találta megfelelőnek a leendő csillagvizsgáló számára. (Ezt  a  formát  választották  egyebek  közt  –  az  1839-ben felépült bonni obszervatórium számára is.)

   A hely kiválasztása nem bizonyult szerencsésnek. A csillagvizsgáló messze esett   a  lakóépületektől,  s  ezért  a  csillagászoknak,  ha  történetesen derültéjszaka  volt,  félórát  kellett  a  sötétben gyalogolniuk ahhoz, hogy megfigyeléseket végezhessenek. Simon Newcomb írja visszaemlékezéseiben, hogy bizony,  gyakorta  megesett,  hogy  mire  a  szerencsétlen,  álmából felvert csillagász  megérkezett  a kupolába, már borult volt az égbolt. Ám még ennél is  nagyobb  baj  volt,  hogy  a  csillagda  maláriával  fertőzött területen létesült,  s  így  a  csillagászokat  állandóan  fenyegette  ez  a veszélyes betegség.

A Newcomb Katalógus

   Az  1861-es  esztendő  jelentős  állomás  az obszervatórium történetében. Ebben  az  évben  került a csillagvizsgálóba, majd később az intézmény éléreSimon  Newcomb  (1835-1909), a kor legkiválóbb  amerikai  csillagásza.

 

A világ eddigi legnagyobb lencsés  távcsöve  a Yerkes-refraktor egy chicagoi kiállításon. Ezt is Alvan  Clark   és   fiainak   műhelyében készítették.

   Newcomb igen sokoklalú tehetséggel    megáldott   tudós   volt.   Már gyermekkorában     elkápráztatott    mindenkit  különleges  matematikai  tehetségével, amelyet hosszú évek szorgalmas munkájával gyümölcsöztetett a csillagászat hasznára, mint az  égimechanikai számítások mestere. Elméleti tudásánál,    szorgalmánál    és    elképesztő munkabírásánál  talán csak szervezői talentuma volt   nagyobb.   Számos   jelentős   amerikai csillagvizsgáló születésénél bábáskodott.

   Igazgatósága  alatt a washingtoni Naval Observatory – hasonlóan a greenwichi és  a  párizsi  királyi  csillagvizsgálókhoz  –  már számos országos jellegű feladatot  látott  el,  ezek  közül  a  legfontosabbak  voltak: a pontos idő folyamatos  jelzése és az amerikai kontinens földrajzi koordinátáinak pontos meghatározása  megbízható  munkaprogramjához  tartozott  még  a Tengerészeti Hivatal  által  rendszeresen  leadott  évkönyvekhez  szükséges csillagászati
megfigyelések végzése is. Természetesen ezeken a hivatalos feladatokon kívül az intézményben még számos más jellegű csillagászati tevékenység is folyt.

   Newcomb  jól  tudta,  hogy a Naval Observatory fejlődése elképzelhetetlen korszerű,  nagy teljesítményű távcső nélkül, ezért minden követ megmozgatott annak  érdekében,  hogy  obszervatóriuma ilyen új műszerhez jusson. 1873-ban különálló  kupolában  állították  fel  az  Alvan  Clark  által  készített 66 centiméteres  refraktort,  korának  legnagyobb  "lencsés"  távcsövét. Néhány évvel  később,  1877-ben  ezzel  a  távcsővel  fedezte fel Asaph Hall a Mars bolygó két holdját, a Phobost és a Deimost.

   A  Naval  Observatory növekvö tekintélye új épület létesítését követelte.Az  építkezések  1887 és 1893 között  folytak,  Richard  M. Hunt  építész tervei alapján. Nemes,   tiszta  klasszicista stílus  jellemzi  a valójában hosszú épületsorból álló épületet,  melynek  egyik  végén egy   észlelésre  használatos kupolával   ellátott  torony, másik végén egy könyvtár céljait szolgáló rotunda helyezkedik el.

   A megújított obszervatóriumban  a  legjobb európai intézmények     munkájához     méltó    csillagászati   tevékenység    folyt; legjelentősebbnek   talán  a  Newcomb  által  vezetett  észlelési  programot nevezhetnénk,  mely  a  Nap,  a  Hold  és  a  bolygók pályájának a lehetőség szerinti legpontosabb meghatározását tűzte ki célul. A munka eredménye nyolc hatalmas  kötet  lett:  az  1888 és 1898 között az obszervatórium kiadásábanmegjelent Newcomb Katalógus.

{mosimage}
 A washingtoni Naval  Observatory. (légifelvétel)

   A  Naval  Observatory mai munkatársai – tekintettel Washington fényeire – megfigyeléseik  jelentős  részét  az  arizonai  Flagsaff  városka  közelében felállított 1,5 méteres tükrös távcsővel végzik. A különlegesen szép parkkal övezett  régi  épületben  a  hagyományos  munkák  folytatódnak. Évkönyveket, katalógusokat   szerkesztenek,   elméleti  munkákon  dolgoznak.  Az  intézet könyvtára jelenleg a legnagyobb csillagászati könyvgyűjtemény a világon.

A távcsőkészítő Clark

   A   Clark   család  Cambridge-ben  (Massachusetts)  működő  távcsőkészítő műhelyének  kiemelkedő  szerep  jutott  az amerikai csillagászat múlt század végi  robbanásszerű  fejlődésében.  A  műhelyalapító Alvan Clark (1804-1887) fiai,   George   Clark   (1827-1891)   és  Alvan  Graham  Clark  (1832-1897) segítségével  olyan  magas  színvonalra juttatta a távcsőkészítő mesterséget Amerikában,  hogy az Újvilág többé nem szorult európai mesterek munkájára. A Clark  család  öt  ízben  készített olyan refraktort, amely a maga korában a legnagyobbnak  számított a világon. Ám nemcsak távcsövek készítésében, hanem csillagászati megfigyelésekben is jártasak voltak; Alvan Clark fiával, Alvan Graham  Clarkkal  1862.  január  31-én  távcsőtesztelés  közben felfedezte a Sírius kísérő csillagát.

   Simon  Newcombnak és a Clark famíliának tevékeny része van abban is, hogy 1888-ban  a  Mount Hamiltonon felépült Amerika első hegyi csillagvizsgálója. Nevét  egy  gazdag kaliforniai milliomosról, James Lickről kapta. Főműszere, az  Alvan  Clark-féle műhely egyik leghíresebb alkotása, a 91,5 centiméteres refraktor, jelenleg is a második legnagyobb lencsés távcső a világon.

   Különleges  gondossággal  választották  ki  az új csillagvizsgáló helyét. Sherburne  W.  Burnham (1838-1921), a kettős csillagok hírneves vadásza, már az  építkezés  előtt  mrendszeres  csillagászati  megfigyeléseket végzett az obszervatórium  létesítésére  kijelölt  helyen,  hogy  a légköri viszonyokat idejében,   az   építkezések  megkezdése  előtt  megvizsgálja.  Csak  ezután kezdődött el az új csillagda építkezése. Ez azonban már egy új történet.


Az Élet és Tudomány 1993/39. számában megjelent cikk másodközlése

Hozzászólás

hozzászólás