• csillagaszat.hu
    csillagászat.hu
    Csillagászati hírportál
    bdsm forum

    Királyi obszervatóriumok







    Száz évvel Regiomontanus halála után, 1576-ban, II. Frigyes dán király jóvoltából pompás palota épült fel Hven szigetén, kizárólag a csillagászati tudományok szolgálatára: Uranienburg. Az építész nevét is ismerjük: Jan van Sternwinkel. Műve ma már, sajnos, csak egykori képek alapján rekonstruálható épület. Tycho Brahe, a kiváló dán csillagász működött itt egy ideig, az ő híres Historia Coelestis… címü műve örökítette meg az épület minden részletét, s őrizte meg a műszerek pontos leírását és használatuk módozatait. Uranienburg tüneménycsen szép és célszerű otthonnak, igazi, mai értelemben vett csillagvizsgálónak bizonyult. Épületének beosztásával, műszerezettségével még sokáig szolgált követendő példaként. Sajnos, csak rövid ideig használták. A csillagászok a mindenkori mecénásoknak voltak kiszolgáltatva, maga Tycho Brahe is arra kényszerült, hogy obszervatóriumát 1598-ban elhagyva egy másik uralkodó, II. Rudolf császár prágai udvarába szegődjék. Két évvel később itt érte a halál.

    A párizsi obszervatórium (déli irányból) 

    A cím kötelez 

    A XIV. Lajos alapította párizsi akadémia már megalakulásakor – 1667-ben – tervbe vette, hogy állami csillagvizsgálót létesít a fővárosban. Giovanni Domencie Cassini (1625-1712) olasz csillagász két évvel később Bolognából Párizsba költözött, és a francia építész, Claude Perrault mellett azonnal átvette az építkezés irányítását.

    A párizsi Királyi Obszervatórium nevében a "királyi" cím arra kötelezte az uralkodót, hogy az intézményben jó munkafeltételeket teremtsen. A párizsi csillagvizsgáló így hamarosan szellemi központtá nőtte ki magát, számos országos jellegű, sőt nemzetközi feladattal. Ezek közé tartozott például a pontos idő rendszeres jelzése, földrajzi koordináták meghatározása az újonnan készítendő térképek számára, valamint csillagászati táblázatok kibocsátása, elsősorban a hajósok használatára.

    A távcsöveknek mint észlelési eszközöknek a megjelenésével felépítésükben is megváltoztak az obszervatóriumok. Mechanikai és optikai műhelyekre is szükségük volt immár. Magukat a megfigyeléseket már nem csak szabad ég alatt végezték. Például a párizsi obszervatóriumnak hatalmas megfigyelőterme volt, melynek padlóján meridiánvonal(*) húzódott a csillagászati dél pontos idejének meghatározására. A távcsöveket óriási ablakokon  keresztül irányították a megfigyelendő égitestek felé.

    A párizsi csillagvizsgáló külön érdekessége, hogy az alapító Cassini család csillagászdinasztiaként több mint egy évszázadon át vezette az intézményt. Az utolsó Cassini a csillagda élén Jean-Dominiqué (IV.; 1748-1845) volt, ő 1793-ban ment nyugdíjba. 1795-ben Párizsban megalakult a Bureau des Longitudes (Hosszúsági Hivatal). A párizsi csillagvizsgálót ettől fogva a Hivatal által kijelölt tudósok irányították. A párizsi obszervatóriumnak  mint önálló intézménynek az első kinevezett igazgatója a Neptunusz bolygó felfedezője, Urbain-Jean-Joseph Leverrier lett 1854-ben. Az obszervatóriumban már a Cassiniek idején is igen jelentős tudományos munka folyt. Rendszeres megfigyelési sorozataik különleges értéket képviseltek, különösen a későbbi évszázadok számára. Jellemző Simon Newcomb (1835-1909) esete. A kiváló amerikai csillagászt 1871-ben még a kommün sem tudta visszatartani attól, hogy a csillagvizsgálót felkeresse, és az ostromlott városban minden idejét a régi megfigyelések tanulmányozásának és feldogozásának szentelje. 

    Uranienburg (modell, a müncheni Deutsches Museumban) 

    A történeti hagyományoknak megfelelően a párizsi csillagászok sajátos munkastílust alakítottak ki, amelyet Simon Newcomb "go as you please system"-nek ("menj, ahogy szeretnél rendszer"-nek) nevezett el. 

    Greenwich legrégibb épülete: a Flamsteed-ház, északról 

    A párizsi obszervatórium mindmáig megőrizte kiemelkedő szerepét Európa nagy csillagvizsgálói között, s az intézmény vezetői legfőbb értéknek – ma is – a kutatók teljes tudományos szabadságát tartják. 

    Telivér és teodolit 

    A magyar csillagászokat máig élő kapcsolat fűzi a párizsi csillagdához. Zách János Ferenc (175-1832) az első csillagászati folyóirat, a Monatliche Correspondenz megalapítója két évig (1781-től 1783-ig) dolgozott ott, s oda tért vissza élete utolsó éveiben. Tittel Pál (1784-1831) a Gellért-hegyi csillagvizsgáló későbbi igazgatója 1817-ben félévig tartózkodott Párizsban. Gauss ajánlólevelével kereste fel az obszervatóriumot, ahol igen szívesen látták, és engedélyt kapott arra is, hogy az intézmény műszereivel megfigyeléseket végezzen. Konkoly Thege Miklós (1842-1916) többször is ellátogatott a párizsi csillagvizsgálóba. 

    1875-ben Meudonban megalakult a Csillagászati Fizikai Obszervatórium (az Observatiure Astronomiqe Physiqe). Az új intézet igazgatója a kiváló napkutató Pierre Jules Cesar Janssen (1824-1907) lett. Konkoly Thege "Körültekintés  néhány nyugat-európai Obszervatóriumban" című írásában hosszan és mulatságosan számol be ennek az intézménynek a megalakulásáról. Íme ízelítőül: 

    "Mint tudjuk, a meudoni kastély császári birtok volt, s az 1871-ben lebombázott kastély egy része lett csillagdává átalakítva… A laboratóriumok pedig az istállókban találták helyüket. Nagyszerű a sors játéka! Az istállókban ma is megvannak a »Boxok«, de ahelyett, hogy az egyikben egy telivér arab mént találnánk, ott van egy háromlábú faasztalon egy theodolith…"

    A meudoni csillagvizsgálóban, az asztrofizikai kutatások egyik nemzetközi központjában ma több százan dolgoznak, a világ minden részéről. A királyi istálló most is ott áll; külsejében ma is őrzi egykori funkciójának jegyeit, ám a legkorszerűbb eszközökkel szerelték fel. 

    Londonban más 

    A greenwichi (londoni) obszervatórium megalakulását hasonló körülmények előzték meg, mint a párizsiét. A londoni Királyi Társaság 1660-ban alakult meg, s II. Károly 1675-ben létesítette a királyi csillagvizsgálót a greenwichi parkban. John Flamsteed (1646-1719), az első királyi csillagász, saját költségén látta el műszerekkel az obszervatóriumot. (A ma múzeumként működő egykori Flamsteed-házat a csillagászatban jártas Christopher Wren, neves építész tervezte.) Belső berendezésében hasonlított a párizsi csillagdára; ott is megtaláljuk a meridiántermet, a meridiánvonallal és a hatalmas észlelőablakokkal. 

    Az angol királyi obszervatóriumra is számtalan országos feladat hárult. A legfontosabb cél a pontos térképrajzolás elősegítése és a hajósok szakszerű táblázatokkal való ellátása volt. Ám Greenwichben egészen más munkastílus uralkodott, mint Párizsban. A kutatást itt egyetlen tudós, a királyi csillagász elképzelései határozták meg. Minden más személy – akár csillagász volt, akár kutatási segédszemélyzet – az intézet igazgatójának közvetlen utasításai alapján, egy közös kutatási program keretében végezte munkáját. Ennek a munkastílusnak a kifejlesztője Sir George Biddel Airy (1801-1892) volt, aki 1835-től 1881-ig töltötte be a királyi csillagász tisztét. 

    Tittel Pál 1817-ben néhány hétre Greenwichbe is ellátogatott a párizsi csillagvizsgálóból. Önéletrajzában írja:

    "a greenwichi csillagvizsgáló szerény épületében az egész világ legdrágább csillagászati műszerei találhatók, örökös törvény biztosítja az elegendő létszámot… A csillagda különleges értékének tekinthető az a kvadráns és a függőleges szektor, amelynek segítségével Bradley az aberráció(**) és a nutáció(***) jelenségét felfedezte."

    Meridiánház északi oldal (Greenwich) 

    {mosimage}

    Észlelés a Flamsteed-házban (rézkarc, XVIII. század) 

    Konkoly Thege többször is felkereste Greenwichet; saját bevallása szerint tizenkétszer járt ebben az intézményben. Bradley szelleme őt is megérintette, bár a maga kritikus szemével másképp írt a látottakról:

    "A greenwichi csillagda Európa legrégibb intézeteinek egyike, s kezdettől fogva a mai napig folyton tökéletesítik, azaz foltozzák… Innen magyarázható a folytonos foltozás eredménye: a sok lik-luk. Mindennek dacára Greenwichre rengeteg pénzt költenek, hogy ésszerűen-e, arra a kérdésre talán adósok maradunk."

    Konkoly fentebb idézett útinaplójában (Budapest, 1908) a csípős megjegyzéseken túl részletesen beszámolt az akkori csillagvizsgáló épületeiről és csillagászati műszerekről. 

    Greenwichet mindenki számára ismertté teszi a rajta áthaladó Kezdő Délkör (Prime Meridian), mely 1884 óta a világ időmérésének egyezményes alappontja. A greenwichi Obszervatórium azonban – London levegőjének szennyezettsége és a város fényei miatt – 1948-ban elköltözött Londonból a tőle 70 kilométer távolságban lévő herthmonceux-i kastélyba (a greenwichi parkban maradt Flamsteed-házban a Hajózási Múzeum kapott helyet). Néhány évtized múlva, sajnos, már ez a hely sem volt alkalmas a királyi obszervatórium számára. Az intézmény 1991-ben könyvtárával és irodáival együtt Cambridge-ben, az egyetem területén kapott új otthont. Csillagászati megfigyeléseiket távolí tájakon felszeret obszervatóriumokban végzik. A 2,8 méteres Isaac Newton és a  4,2 méteres William Herschel távcsövet a Kanári-szigeteken lévő La Palmán állították fel a csillagvizsgáló újjáalakított régi műszereivel együtt. 


    (*)  MERIDIÁNVONAL: a földünk északi és déli pólusát összekötő bármely gömbi kör (= hosszúsági kör). A 0-meridiánkör a Greenvichen áthaladó meridiánvonal. Az égi meridiánvonal a két égi pólust és a zenitpontot összekötő gömbi félkör. Az égi meridiánvonal a látóhatárből (a horizontból) az észak- és a délpontot metszi ki.

    (**)  ABERRÁCIÓ: az állócsillagok helyének látszólagos megváltozása az égbolton a fény véges terjedési sebességének és a Föld napi forgása miatt néhány tized szögmásodperces, a Föld Nap körül keringése következtében körülbelül 20 szögmásodperces pozícióeltolódás következik be.

    (***) NUTÁCIÓ: a forgó anyagi rendszerek (például a Föld) forgástengely-irányváltozásához, a precesszióhoz kapcsolódó rövid periódusú, kis ingadozás.


    Az Élet és Tudomány 1993/22. számában megjelent cikk másodközlése

    Ez a bejegyzés Általános csillagászattörténet kategóriában van. Link könyvjelzője.
    • Magyarország megújul