A csillagászat az egyedüli tudomány, amely nagy biztonsággal mozog az időpben előre-hátra. Tudjuk és nem jósoljuk, hogy például 2603. december 15-én a Vénusz bolygó a Nap korongja előtt látszik elvonulni, hogy 1999. augusztus 11-én 1/2 12 órakor Magyarország nagy részére sűrű sötétség borul, és hogy i. e. 2137. október 22-én Kína lakosságának egy részét megrémítette egy hasonló jelenség. A régi krónikások gyakran beszámoltak ilyen és hasonló természeti különösségekről, többnyire korunk történelmi eseményeivel együtt. Ha a csillagászati kronológia felismeri e csillagászati jelenségek temészetét, az égitestek járásának törvényszerűsége ismeretében vissza tudja számolni az említett jelenségek időpontját, és ezzel a velük említett esemény kora is pontosan lerögzíthető. Növeli az ilyen csillagászati kronológiai úton megállapított, tehát hiteles időpontok értékét az a körülmény, hogy sok esetben nem csupán egyetlen történelmi esemény – pl. csata – időpontját rögzíti, hanem a vele láncszerűen kapcsolódó események egész sorát, akár egy történelmi korszakot is el tud helyezni a történelem a ködös régmúlt századai között. Csak egy-két példát lássunk a csillagászati kronológia e fontos szerepére.
Az egykori Mezopotámia, Asszír-Babilónia földjéből sok százezer agyagtábla került elő, teleírva apró ékírásos jelekkel. Több tisztviselő-listát is találtak, amelyeken az egymást évente váltó tisztviselők neve olvasható. Az egyik ilyen listán egy tisztviselő – Puranszagale – neve mellett egy kis megjegyzés is meghúzódik: "Sziván hónapban napfogyatkozás volt". Ez így önmagában értéktelen adat. A véletlen azonban egy másik tisztviselő-táblát is juttatott az asszírológusok kezére, amelyen Puranszagale mint egy bizonyos Mannukiasurli 54-ik elődje szerepel. Ez utóbbiról viszont tudták, hogy Új-Asszíria egyik legjelentősebb királya, II. Szárgon uralkodásának 13. évében töltötte be hivatalát. A király uralkodási idejét hozzávetőlegesen ismerték már a történészek, így megmondhatták a csillagászoknak, hogy milyen időszakban kell keresniük azt a napfogyatkozást, amelyet az első tábla említ. Értékes útbaigazítás volt a hónap nevének feltűntetése is. Kétségtelen, hogy a tábla csaknem száz nevet tartalmazó – tehát csaknem egy évszázadot felölelő – időszakában több napfogyatkozás is látható volt Asszíriából, de ha csak ezt az egyet tartották feljegyzésre méltónak, úgy az kétségtelenül erős fénycsökkenést okozott, tehát teljes vagy csaknem teljes volt. A csillagászati számítások szerint az egyetlen szóba kerülhető fogyatkozás i. e. 763. június 15-én állt be. Ebből az adatból kiszámolható, hogy II. Szárgon i. e. 721-ben foglalta el trónját. Ezzel együtt viszont az előtte és az utána uralkodó királyok kora is biztosan lerögzíthető volt. Jóval fontosabb korszakot rögzített le egy másik ókori fogyatkozás. Hérodotosz görög történetíró leírta a Kyaxarész méd és Alyattész lídiai király harcosai között dúlt csatát, amelyet a csapatok a kis-ázsiai Halysz folyó mellett vívtak. A küzdelemnek egy hirtelen beállt sötétség vetett véget, megfutamítván a szembenálló feleket. "A történetírás atyja" meg is írta, hogy a csata mikor zajlott le: a 48. olimpiád 4. évében. A történészek nem tudták viszont pontosan, mikor is lehetett az első olympiád első éve, amelytől kezdve számlálták a görögök az éveiket. Végül is a csillagászat meghatározta annak az egyetlen napfogyatkozásnak az időpontját, amely Kis-Ázsiából teljes volt a behatárolható néhány évtizedes időközben: i. e. 585. május 28-án volt tehát a Halysz folyó mellett a csata, és így az első olympiád első évének dátuma i. e. 776. Képzelhető, hogy milyen fontosságú ez az egy adat: segítségével az összes olympiád érához rögzített régi görög évadatot át lehet számolni a mai évszámításunk éveire, így pontosan el tudjuk helyezni az így megjelölt eseményeket az ókori történelemben.
Minket magyarokat közelebbről érint az a napfogyatkozás, amelynek segítségével lerögzíthettük a honfoglalás évét. A múlt század 80-as éveiben még csak annyit tudtak a történészek, hogy a magyarok zömének bejövetele a Kárpát-medencébe valamikor 888 és 900 között történhetett. Csak annyi volt bizonyos, hogy az akkori bolgár háború után történt. Egy bizánci krónikás szerencsére feljegyzett annyit, hogy egyik évben "a nap éjjelre változott", a csillagok is feltűntek délidőben. Ez után következett egy sereg esemény, majd a bolgár háború kezdete. A sötétségtől a bolgár háború végéig öt évnyi időszak telt el. A csillagászati számítások szerint csak a 891. augusztus 8-i fogyatkozás volt teljes Bizáncból nézve, így tehát lerögzíthető volt a honfoglalás éve, és ezért ünnepelte az ország hazánk fennállásának ezredik évfordulóját 1896-ban.
De vannak olyan ókori napfogyatkozás-feljegyzések is, amelyek magának a csillagászatnak szolgáltattak felbecsülhetetlen értékű adatokat. Ha ugyanis a Föld és a Hold mai, legpontosabban ismert mozgásai és mozgásperiódusai alapján számoljuk ki a régi fogyatkozások idejét, nem azt az eredményt kapjuk, mint amit feljegyeztek róluk. Több órás eltérést tapasztalhatunk a számított és a feljegyzett időpontok között. Minthogy az ókorban az időmérés még nem volt nagyon pontos, csak az olyan fogyatkozásokat lehet alapul venni e különös eltérés nagyságának megállapítására, amelyek nem sokkal napnyugta vagy napkelte előtt, ill. után kezdődtek, vagy fejeződtek be. Ilyen volt az a Szipparban megfigyelt napfogyatkozás, amely napnyugta előtt 4 US-sal, vagyis kb. 16 perccel kezdődött. Nyilvánvaló, hogy a sík vidéken pontosan megfigyelhető a napnyugta idejéig az elkövethető hiba egy-két percnél nem lehetett több, így ez a fogyatkozás fontos számítási alapja lehetett annak az érdekes, lassú jelenségnek, amelyet a Hold szekuláris gyorsulása néven szoktunk emlegetni. Ez voltaképpen a dagálysúrlódás következtében előállt megnövekedése a Föld tengelyforgási idejének, amelyet a mai kvarc- és atomórák korában az időmérésnél és a csillagászati időpontmegadásoknál mindenképpen számításba kell venni.
A jövőben még visszatérünk ilyen és hasonló jelenségek leírására, amelyekből szintén világosan megállapítható a csillagászati kronológia fontos, kultúrtörténeti jelentősége.
