• csillagaszat.hu
    csillagászat.hu
    Csillagászati hírportál
    bdsm forum

    A Galilei-per tanulságai







    1.A széttört szférák

    1.1.De revolutionibus Orbium Coelestium

       A humanista, középkori béklyóit levető gondolkodás, ha nem is első, ám eddigi legintenzívebb támadása a megmerevedett középkori geocentrikus világkép ellen irányult. Ennek legfontosabb (talán kezdő-) állomása az alcímben is említett munka, Kopernikusz könyve az égi pályák körforgásáról. Századok óta először jelent meg egy olyan gondolat, mely túlhaladt valamin. Ez a valami az ókor öröksége volt. Hiába utalunk a számoszi Arisztarkhoszra, aki úgyszintén ezeket a tanokat hirdette (ti. a heliocentrizmust), ő nem válhatott egy tudományos forradalom elindítójává, sőt gondolatait egyenesen istentelennek nyilvánították.1

        Ám miért is válhatott Kopernikusz elmélete a gondolat további hőseinek kiindulási pontjául? A sokat vitatott „miért?” már számos tudománytörténészt gondolkodtatott el. Az nem vitás, hogy a görög bölcselők az ég alatti szférát tökéletlennek tartották, míg az égi szférákat isteninek, tökéletesnek, ami híján van minden hibának. Ezzel ellentétben, a keresztény Európában a köztudatba beépült ténynek számított, hogy az Univerzum Isten alkotása, így könnyen adódhattak az olyan gondolatok, melyek szerint a földön és az égbolton történő mozgások okai alapvetően azonosak, hiszen a világ egységes, mert a Teremtő keze munkája.2

        A reneszánsz polgárosodás egyik első jele volt, hogy az új gondolatok hamar terjedtek, és még az Egyházon belül is felütötték fejüket olyan eszmék, melyek nem voltak kívánatosak az Egyházon belül. Azonban mielőtt ítélünk az Egyház felett – mely erélyesen eljárt az ilyen esetekben – , gondoljunk bele abba a ténybe, hogy itt nem elsősorban az új természettudományos tartalmat kérte számon az Egyház, hanem a szinte szükségképp fellépő sok – vitathatatlanul fennálló – teológiai elhajlást.3 Galilei szerencsétlensége pedig abban állt, hogy éppen erre a korra esett a reformáció is, amikor az addig Egyház vezette népek egymás után szakítottak a pápai impériummal.

      A kor nagy gondolkodói erősen támaszkodtak a középkor néhány eredményére, ezek közül is a legfontosabbnak Jean Buridan impetus-elméletét tartjuk (3. jegyzet). Ez a teoréma a párizsi Sorbonne diákjai révén Kopernikusz idejére bejárta Európát. A híres francia gondolkodó, Descartes is említést tett a tehetetlen mozgás középkori tanáról. Tőle pedig nem más, mint Newton vitte tovább a gondolatot, és ebből lett az első newtoni axióma. Aztán később Newton sok értékes időt vesztegetett arra, hogy kézirataiból kikaparja a francia filozófusra való utalásokat. Tágabb értelemben a korhoz tartozik Kepler is, akinek gondolatait Galilei nem állhatta, és soha életében nem fogadta el annak elméletét. Mindenesetre a kor még nem hozott egységes képet a Naprendszer valós jellemzőiről, mert a kísérleti bizonyításra még jócskán várni kellett.4

    1.1.Akik szférákban gondolkodtak

        A katolikus Egyház hivatalosan nem foglalt állást egyik fél javára sem, sőt az egész történet elején még Kopernikusz nézeteitől visszhangzott a Vatikán kertje, ahol a nagy tudós előadta újszerű gondolatait.5 Nem telik el sok idő és Galilei már egy egészen más Egyházzal találja magát szemközt. Mi történt ebben az 1543 és 1633 közötti kilencven évben?6 Utaltunk már rá: a reformáció. Ám az még esetleg homályosnak tűnhet, hogy a Galilei-perben ennek milyen szerepe volt? Két fontos dologról nem szokott említést tenni a tudománytörténet. Nevezetesen, hogy Galilei nem kisebb dologgal próbálkozott, mint exegézissel (írásmagyarázattal) – megpróbálta átértelmezni Józsue könyvének a Nap mozgására vonatkozó részeit (Józs 10,12). Másrészt a tudós kész helyzet elé akarta állítani az Egyházat azzal a kijelentésével, hogy bizonyítékok állnak rendelkezésére a Föld kettős mozgásával kapcsolatban (a 4. lábjegyzetben olvashatók a valódi bizonyítékok a Föld mozgására – az itáliai tudós érvei nem voltak bizonyító erejűek, ráadásul mostani szemmel nézve az árapály magyarázata még hibás is).

       A kérdéses korszak magával hozta a reformáció kibontakozását, és ezzel együtt járt a biblicizmus előtérbe kerülése. Mit értsünk ez alatt? Jól tudjuk, hogy a protestantizmus a sola Scriptura (=egyedül a (Szent)írás) elvet követte, így nagy jelentőséget tulajdonított a Biblia értelmezésének, méghozzá a betű szerinti értelmezésnek. Ráadásul Luther a Biblia tudományos kérdésekkel kapcsolatos megnyilvánulásait fontosabbnak tartotta a tudomány véleményénél.7 A Genezis 1-et magyarázva Luther annak a véleményének adott hangot, hogy a kérdéses szakasz az Írásokban arra szolgál, hogy az ember gondolkodását megalázza, és ezzel készítse fel a kinyilatkoztatás elfogadására.8

        A katolikus reakció elsősorban arra irányult, hogy a protestáns teológusokat vitában megverje. A vitát ugyanabban a stílusban, a Szentírás szó szerinti értelmezésével folytatták a katolikus teológusok, mint ahogy a protestánsok is tették. Ennek két oka volt, az egyik az, hogy a kor felfogása ezt várta el tőlük (sőt tulajdonképpen csak a bibliai idézeteket felvonultató érvelést fogadta el vitaként), a másik pedig saját hiúságuk lehetett, hogy az ellenfelet saját értelmezésük terén verjék meg. Pontosan ez a folyamat vezetett ahhoz, hogy Galilei írása kapcsán a figyelem egy addig elfeledett területre összpontosult (a Naprendszerre), és a szó szerintiséget ekkor már komolyan vevő teológusok szinte szükségképpen elkezdtek sodródni a geocentrizmus felé.9

       Hangsúlyoznunk kell azt a tényt, melyről szokásban állt elfeledkezni: az Egyház művelt tudósai nem álltak az új eszmék útjában, sőt lelkesen pártolták az előrelépést a tudományokban, sok teológus-pap egyúttal matematikus, vagy fizikus is volt (a szavak akkori értelmében, a fizikus végül is anakronizmus ez időben). Az a vélekedés tehát, hogy a pápaság a haladás kerékkötője volt akkoriban, valamint üldözte a haladó tudósokat, mondjuk ki, nem más, mint hamis vád. Most pedig térjünk rá a perre, aminek leírása során úgyszintén szembe fogunk szállni a fentiekhez hasonló tévedésekkel.

    2. A per

        A fizikus Galilei életét sok más forrásból ismerhetjük, úgyhogy erre nem térünk ki. A vele kapcsolatos hibás közhelyekre is találunk bőséges forrást az irodalomban [1]. Tehát rögtön vágjunk bele tárgykörünk elemzésébe!

      1613 decemberében Krisztina toscanai nagyhercegnő meghívta magához a Medici Akadémia tanárait. Galilei betegsége miatt nem lehetett jelen, ám a társaság az ő távcsővel elért eredményeiről vitázott, valamint újszerű (heliocentrikus) magyarázatait beszélték meg. A jelenlevő Benedetto Castelli matematikus páter később értesítette az eszmecseréről a tudóst, amelyben kitért arra, hogy a vita fő okát Józsue könyve (melyben megáll a Nap egy időre) és a Biblia természettudományos kijelentéseinek helyes értelmezése adta.

        A neves firenzei ezt annyira komolyan vette, hogy hosszú levelet küldött válaszul Castellinek december végén. Ebből nőtt ki a per – és hozzá kapcsolódva a manapság inkább komédia jelleget öltő világdráma, melynek a sajtó, és olyan tudománytörténészek, akik nem veszik elég komolyan a tényeket, a pápaság elleni élt faragtak.10 Ismerjük meg – legalább fő vonásaiban – ezt a levelet!

       „Azt hiszem, okos dolog lenne megegyezni abban, hogy ne akarják leszögezni a természeti jelenségekre vonatkozó szövegek értelmét, és ne kötelezzenek minket annak elfogadására, amit esetleg a valósággal ellenkezőnek mutatnak majd az utólagos megfigyelések és szükségszerű bizonyítékok.”(kiemelés tőlem)

        Ezután a tudós rátér Józsue könyvének értelmezésére. Gondolatmenetét teljes terjedelmében közöljük, magával ragadó volta miatt:

        „Elfogadom, és megengedem az ellenfélnek, hogy a szentírási szöveget pontosan úgy kell venni, ahogy hangzik: Józsue kérte Istent, állítsa meg a Napot s így hosszabbítsa meg a nappalt…

        Most azt kérem ellenfelemtől, hogy kövesse ugyanazon szabályt, mint én… s a szöveg rá fog mutatni Ptolemaiosz rendszerének tévedésére…

        Először megkérdem ellenfelemtől, hogy ismeri-e a Nap mozgásának szabályait. … azt fogja felelni, hogy a Napnak kétféle mozgása van: évi mozgása nyugatról keletre és napi mozgása keletről nyugatra.

        Másodszor azt kérdem, hogy a két ellentétes mozgás közül melyik a Nap sajátja. Azt kell felelnie, hogy az évi mozgás. A másik ugyanis a legfelső égbolt forgása, vagyis az első szféráé (Ptolemaiosz rendszerében), amely magával viszi a Napot, a bolygókat, s az állócsillagokat és … az a rendeltetése, hogy 24 óra alatt egy teljes fordulatot végezzen a Föld körül.11

        A harmadik kérdésem az, hogy a kétféle mozgás közül melyik okozza a nappal és éjszaka változását. Erre azt kell felelnie, hogy az (előbb említett) első szféra forgása, mert a Nap saját mozgása az évszakok változását okozza.

        Ha tehát a nappal nem a Nap saját mozgásától függ, hanem az első szféra forgásától, ki nem látná, hogy a nappal hosszabbításához az első szférát kell megállítani, nem a Napot? … ha Isten megállítaná a Nap mozgását (kelet felé), akkor lerövidítené a nappalt, ahelyett, hogy meghosszabbítaná!

        … ki nem érti, hogy a nappali világosság meghosszabbításához elég megállítani a Nap forgását?! (Akkor ui. a Föld forgása is megáll.)… és (így nem kell) az Írás szavainak értelmét sem megváltoztatni.(Opere V. 275-288)

        A címzett, Castelli, örömmel olvasta a levelet, sőt tovább is küldte érdeklődő barátainak. Ahogy az lenni szokott, néhányan félreértették a levelet és elküldték az inkvizícióhoz. Azok nem ítélték el, azzal a magyarázattal, hogy nincs benne eretnekség. Galilei tudta, hogy nem hit és erkölcs dolgában fejtette ki írásmagyarázatát.12

      Ezután Galilei a toscanai nagyhercegnőnek is elküldte gondolatait, sürgetve a helyes egyházi értelmezést.13 A pápai udvarban sok tisztelője akadt, többek közt Barberini bíboros, aki dicsőítő költeményt írt munkájáról. A pápa, V. Pál, fogadást rendezett a fizikus tiszteletére. Eddigre azonban Kopernikusz heliocentrikus tanait betiltották, mert véget akartak vetni a két világkép körül közben kialakult meddő vitának.14 Közben, miután meghalt V. Pál, helyére Barberini bíboros került, VIII. Orbán néven. Alig foglalta el Péter székét, meg is hívta Galileit, megvitatandó a két világképet. Abban megegyeztek, hogy a heliocentrikus rendszer is jó matematikailag a rendszer leírására. A pápa azonban arra kérte Galileit, hogy egyelőre ne terjessze a heliocentrikus nézeteket, mert azok még nem biztosak. A fizikus, ezt bár megígérte, ám nem tartotta be, hanem megírta a Dialógus a két világrendszerről c. művét, melyben a pápa szájába adta a geocentrizmus gondolatait. A könyv egy évig közkézen forgott. Ekkor azonban Galilei ell    enségei meggyőzték a pápát, hogy a fizikus kigúnyolja őt ebben az írásában. A pápa hosszas unszolásra beleegyezett, hogy barátját az inkvizíció elé állítsák. Mivel érvényben volt a korábbi határozat a heliocentrizmus ellen,15 a Dialógust is elítélték.16 Galileinek, tanai visszavonása mellett csak azt kellett kijelentenie, hogy többet nem védelmezi a heliocentrikus rendszert.17 Nem fenyegették kínzásokkal, és nem csukták börtönbe. Kihallgatása alatt háromszobás lakás állt rendelkezésére, szolgákkal. A pápa a személyét ért sérelmet (a Dialógus kapcsán) nem kérette számon a per folyamán, sőt kérte az említés mellőzését is. A tudós, élete hátralevő részét firenzei villájában töltötte (bár az igaz, hogy házi őrizetben, tehát azt el nem hagyhatta), nem közösítették ki az Egyházból, és nem zárták ki a Medici Akadémiából sem. Még kilenc évig élt, szellemi frissességben és alkotói szabadságban. Nem ítélte el az Egyházat, sőt elismerte tévedését, bár a heliocentrizmust továbbra is népszerűsítette. Több dologban is hibázott. Először is, nem tartotta be ígéretét, amelyet a pápának tett. Másodszor, sürgette az egyháztudósokat, főleg olyan teológiai indoklásokra hivatkozva, melyeket azok is ismertek,18 és természettudományos bizonyítékai a Föld kétféle mozgásával kapcsolatban nem voltak bizonyító erejűek.19

       Az Egyház hibája nem abban állt, hogy nem fogadta el a Nap-középpontúságot – azt sok természettudós sem fogadta el akkoriban -, hanem abban, hogy határozatban próbált eldönteni egy természettudományos kérdést, azaz tényt. Nem magyarázhatjuk ezt mással, mint a középkor terhes örökségével. A túl nagy hatalom, amely az Egyházat jellemezte ebben a korban vezetett ehhez a hibás döntéshez. Végül: igazságtalan a haladás kerékkötőjét látnunk az Egyházban, nem cselekedett sem jobban, sem rosszabbul, mint kora – és ebbe beleértjük az inkvizíciót is. Igazunk a fenti bírálattal van: tények nem engedelmeskednek a határozatoknak.

    3.  Epilógus

        Még 1616-ban, amikor a Szent Offícium20 elítélte a heliocentrikus nézeteket, azt a pápának, V. Pálnak kellett volna kihirdetni, mint az Offícium elnökének. Nem ő tette, hanem Bellarmin bíboros. Ezzel a pápai tévedhetetlenség megmenekült attól, hogy nagyot tévedjen. A kortárásak is felismerték ezt a tényt. Leibniz, és Descartes egyaránt azt mondta, hogy mivel egy bíboros mondta ki az ítéletet, az nem az örökkévalóságnak szól. A pápai tekintély hajszál híján menekült meg az ügy során.

        A kor neves jezsuita tudósa, P. Joseph Boscovich a heliocentrikus elméletre oktatta tanítványait. 1744-ben a Padovai Akadémia kiadta Galilei több munkáját, melyek szintén a heliocentrizmust támogatták. 1757-ben az Egyház eltörölte az inkvizíció 1616-os határozatát a Föld központi helyével kapcsolatban – még a heliocentrikus nézetek szükségszerű bizonyítékai megszületése előtt. Azaz az Egyház tanult a múlt hibáiból.

        A perrel azonban végképp elkezdődött a természettudomány elválása a filozófiától, és elindult az a sikertörténet, mely az emberiség egyik legnagyobb vívmánya lett, és ma is az.

        Manapság újból a két tudomány közötti kapcsolatokra került a hangsúly és mindegyik fél igyekszik félretenni előítéleteit a másikkal szemben. Bízunk benne, hogy ehhez munkánk is hozzájárul.

    Irodalom:

    1. Simonyi K. : A fizika kultúrtörténete, Bp. Gondolat, 1983 3. Kiadás

    2. Jáki Sz. : Biblia és tudomány, Bp. Lexika Kft, 1997.

    3. Jáki Sz. : A tudomány megváltója Bp. Ecclesia, 1992

    4. Teres Ágoston: Biblia és asztronómia Bp. Springer, 1998 2. kiadás

    5. Új Magyar Lexikon 3. Kötet Bp. Akadémiai Kiadó 1960

    6. Asimov, I.: A robbanó Napok Bp. Kossuth Kiadó 1987

    Megjegyzések:

    1 Maga Ptolemaiosz, aki valószínűleg átlátta kollégája elméletét, nem dolgozta azt ki (bár potenciálisan képes lett volna rá), hanem égbekiáltó istentelenségnek nyilvánította.  Almageszt I. könyv, 7. fej.

    2  Persze olyan elképzelések is születtek ez időben, melyek a bolygók és csillagok mozgását transzcendens, angyali mozgatókkal magyarázták. A főszövegben leírt hatalmas ugrást először valószínűleg Jean Buridan tette meg az ún. impetus-elmélet kidolgozásával, s miután ezt kidolgozta, a szellemi mozgatók létét el is vetette. (bővebben lásd Simonyi K.: A fizika kultúrtörténete, Gondolat Bp 1983, 3 kiad. 142. old.)

    3 Ilyen elhajlás volt például az új elméletek felhasználása a panteizmus, vagy a deizmus alátámasztására. Nem szabad csodálkoznunk azon, hogy az Egyház gyanakvással fordult ebben a korban az új eredmények felé, és azokat tüzetesen vizsgálta. Meglepő állításunkat így támasztjuk alá: ezek az eszmék sokszor tartalmaztak messzire vezető és radikális filozófiai gondolatokat. Arról valószínűleg sokat lehetne polémiázni, hogy az Egyház miért volt ilyen türelmetlen az új filozófiákkal szemben, ám lehet, hogy egyszerű – ezeket a kemény reakciókat a korszellem hozta magával, valamint az Egyháznak az a tudata, hogy felelős a lelkek üdvösségéért, és ezt a legmesszebbmenőkig meg is próbálta alkalmazni. A pluralizmus és a gondolati szabadság későbbi alkotások. Az inkvizíciót és a pereket csak utólag ítéljük el, akkor általában elfogadott dolognak számítottak. Másrészt az Egyház sok képviselője nyilván személyes hatalmát is féltette.

    4 Az egyik ilyen bizonyíték Bessel felfedezése volt a parallaxisról (1837), a másik pedig Focault híres inga-kísérlete (1851). Ezen időkig tkp. nem állt rendelkezésre bizonyíték a Föld kétféle mozgására.

    5  Mindeközben Luther hevesen ostorozta Kopernikuszt, mert „az az ostoba [ti. Kopernikusz] feje tetejére fordította az egész asztronómiát, (mert) Józsue a Napnak parancsolta, hogy álljon meg és nem a Földnek…”(Luther: Asztali beszélgetések)

    6 Az első évszám Kopernikusz halálának éve, a második a hírneves Galilei-per időpontja.

    7  Ismerős kép. A biblikumhoz ragaszkodó szektariánus kisegyházak értelmezésében mindennapos az evolúció tagadása, a Föld kb. 6000 éves kora, és sorolhatnánk…

    8  Szegény Luther arról elfeledkezett, hogy a Bibliát nem muszáj az elején elkezdeni olvasni.

    9  A Józsue könyvéből vett rész mellett még a 18. (19.) zsoltár is felmerült. Ugyanis egy barátja közölte Galileivel, hogy Bellarmin bíboros erről a részről is írt, és a geocentrizmus fele hajlott.

    10  Sajnos a vita még ma sem mentes érzelmi felhangoktól. Emlékezzünk csak a sajtó szalagcímeire 1992-ből a pápai Galilei-bizottság munkája kapcsán: „A Vatikán végre elismeri a Föld forgását!” , „Végre rehabilitálták Galileit!”

    11  Az ókori rendszer sajátossága, hogy a legkülső szféra forog és magával viszi a többi szférát is, így az összes szféra 24 óra alatt végez egy teljes körzést. Megfelel a Föld tengelyforgásának a mai rendszerből nézve.

    12  A Tridenti Zsinat ugyanis ezekben a kérdésekben nem engedte meg a személyes magyarázatot, hanem kizárólag az Egyházra hagyta az értelmezést.

    13  Ezt a levelet másolatokban terjesztette is.

    14  Ezért joggal lehet negatív véleményt kialakítanunk: határozattal nem lehet a világegyetemet megváltoztatni. Lényegében ez a történet legsötétebb pontja. A tudós elítélése innentől már egyenes következmény.

    15  Azt 1616-ban hozták, a Dialógus 1630-ban jelent meg.

    16  A fő indok természetesen nem az Írás sajátos magyarázata volt, hiszen már szent Jeromos egyházatya (347-420) is azt hangoztatta, hogy „a bibliai íróknak az a szokása, hogy ítéletüket sok dologban koruk közvéleménye szerint fejezik ki.” Ez nem jelent mást, mint amit Galilei is mondott, tehát, hogy természettudományos kérdésekben nem kell a szószerintiséghez ragaszkodni. Pl. a ’felkelt a Nap’ nem jelent mást, mint azt, hogy a Földről így látszik a dolog. Jeromos ezt így persze nem mondhatta – hol volt akkor még a heliocentrizmus -, de szavainak ez a lényege. Az indoklás a betiltott gondolatok terjesztése volt.

    17  Nem több, mint mítosz, hogy a templomban tett eskü után az idős tudós toppantott, s felkiáltott: Eppur si mouve! (mégis mozog –ol.)

    18  Azt hitte, itt is tud újat adni, de persze az ügyet vizsgáló Bellarmin bíboros számára teljesen ismerősek voltak Galilei teológiai érvei, amelyeket egy 1450 körül írt kommentár foglalt össze – Galilei is ezt használta.

    19  A fizikus leveléből fentebb idézve kiemeltük a szükségszerű bizonyítékokat. A tudós érvei nem voltak bizonyítékok a kétféle mozgás mellett. Ebben állt egyik legnagyobb hibája.

    20  Azaz az inkvizíció.

    (Kézirat, 2002)

    Ez a bejegyzés Későközépkor csillagászata kategóriában van. Link könyvjelzője.
    • Magyarország megújul