Johannes Kepler, a lutheránus csillagász

4822

Mivel a név mellett ott a születési és halálozási dátum is, a figyelmes olvasók könnyedén megállapíthatják, hogy Kepler János nem más, mint az 1571 és 1630 között élt német csillagász, fizikus, matematikus Johannes Kepler — minden idők egyik legnagyobb asztronómusa. Kepler életéről és munkásságáról megszámlálhatatlanul sok könyv és újságcikk jelent meg magyar nyelven is. Rövid írásunkban a bevezetőben olvasott ösvényen továbbhaladva, távirati stílusban megpróbáljuk összefoglalni a kiváló csillagász életének fontosabb egyházi és vallási kapcsolódási pontjait — melyek közül néhány magyar vonatkozással is bír. Az időutazást külön érdekessé teszi az a tény, hogy az asztronómus pályája a ma már békésen együttmunkálkodó, akkoriban azonban keresztény világ erőit egymásnak feszítő reformáció és ellenreformáció, illetve harmincéves háború korszakában zajlott.

Az 1571. december 27-én a württembergi Weil der Stadtban született lutheránus Johannes Keplert nagyapja, a város polgármestere lelkésznek szánta — így a hirschaui, az adalbergi és a maulbronni egyházi iskolákban tanult.

Apja, a lutheránus Heinrich Kepler a katolikus császár seregének zsoldoskatonájaként szolgált. Kepler húga, Margarete — akivel egész életében kiváló kapcsolata volt — protestáns lelkészhez ment feleségül; férje Heumaden evangélikus lelkésze volt.

1589-tól az egykori Ágoston-rendi rendházban működő tübingeni lutheránus egyetemen hallgatója volt — papi pályára készült. A teológia mellett matematikát és csillagászatot is tanult, és itt ismerkedett meg Kopernikusz tanaival. Bár kitűnő eredménnyel végezte iskoláját, a kopernikuszi világkép hirdetése, illetve világiasnak ítélt nézetei miatt végül nem kapott lelkészi beosztást.

Stájerországban, a grázi lutheránus gimnázium matematika, retorika, erkölcstan és latin költészet tanáraként működött 1594-től. Emellett tartományi matematikusként is dolgozott.

„Mysterium cosmographicum” című alapművében 1596-ban „kiszámította” a világ teremtésének időpontját. Ezt Kr. e. 4977. április 27-e vasárnapjára tette. Megpróbálta megállapítani a világ végének a napját is, de nem tudott az égitestek mozgásában egy olyan belső okot találni, amely miatt ez a mozgás valamikor megszűnne.

Tartományi matematikusként naptárkészítéssel bízták meg. Ennek során — lutheránus körökben ellenérzést kiváltva — kiállt a XIII. Gergely pápa által 1582-ben véghezvitt naptárreform mellett.

1598-ban a jezsuiták által nevelt Habsburg Ferdinánd került Stájerország élére. Az ország régense a tartomány protestáns lakóit vissza akarta téríteni a katolikus hitre. Intézkedései részeként az evangélikus iskolákat bezáratta, és azoknak a protestáns tanítóknak el kellett hagyni az országot, akik vonakodtak a katolikus hitre történő áttéréstől. Kepler is elhagyta az országot, és rövid ideig Magyarországon, a Vas megyei Petáncon (ma Petanjci, Szlovénia) élt.

Később külön engedéllyel visszatérhetett Stájerországba, de megszűnt tartományi matematikusi állása. Mivel vonakodott áttérni a katolikus hitre, az ellenreformáció miatt 1600-ban ismét távoznia kellett. Kepler nem fogadta el a VIII. Kelemen pápa által kezdeményezett, a jezsuiták által végzett, neves protestáns személyek katolicizálására tett kísérletet.

Ebben az esztendőben lett Tycho Brahe dán csillagász asszisztense, majd 1601-től utódja a vallási toleranciájáról híres Prágában. A katolikus Rudolf császár — és magyar király —messzeföldön elismert udvari csillagászaként és matematikusaként tevékenykedett.

A prágai csillagász kiterjedt levelezéseiben, „A Jupiter és a Szaturnusz tíz nagy konjunkciója” című könyvében, illetve egy külön füzetben először foglakozott tudományos alapossággal Krisztus születési dátumának pontos meghatározásával és a Betlehemi Csillag eredetével. A mai tudományos állásponttal egyező módon — bár hibás kiváltó okot feltételezve — megállapította, hogy a Betlehemi Csillag a Jupiter és Szaturnusz bolygók ritkán bekövetkező, szoros együttállása volt. A Megváltó születési dátuma ennek megfelelően Kr. e. 7-re tehető.

Latin nyelven — évekkel később újabb kiegészítésekkel németül is — kiadott teológiai művében az úrvacsora kérdéskörével foglalkozik.

Rudolf halálát követően, 1612-ben Kepler Linzbe utazott, ahol a rendek szolgálatában tartományi matematikusként, illetve a tartományi iskola matematikatanáraként tevékenykedett — az új uralkodó, Mátyás, aki szintén magyar király is volt, engedélyével eközben prágai udvari matematikusi állását is megtartva.

A császár, immáron sokadszorra, rendet akart teremteni a német birodalom területén használatos naptári rendszerekben. Keplert kérte fel, hogy a Gergely-naptár bevezetése tárgyában készítsen előterjesztést. Ezt azonban a regensburgi birodalmi gyűlés végül nem fogadta el. Álláspontját a „Diagolus de calendario Gregoriano” című művében is közzétette.

„Eclogae chronicae” című könyvében kiegészítette Jézus születési évét tárgyaló tanulmányait. Ebben Heródes uralkodásának, Krisztus megkeresztelésének, tanításainak és kereszthalálának időpontjával foglalkozott.

Miközben az úgynevezett Rudolf-táblázatokon dolgozott, Ferdinánd — immáron császár és magyar király — megerősítette udvari matematikusi állását, de 1626-ban a protestánsüldözések miatt jobbnak látja Linzből való távozást.

1630. november 15-én hunyt el Regensburgban. A később háborús események miatt teljesen elpusztult Szent Péter temetőben sírjának feltételezett helyére Dalberg Károly regensburgi katolikus érsek állíttatott díszes emlékművet 1808-ban.

…ha a csillagászat barátai valamilyen formában hozzáférnek Kepler egyik legnagyobb művének, a „Mysterium cosmographicum”-nak egészéhez vagy részleteihez, a következő önvallomást olvashatják: „Három dolgot kutattam főképpen: a bolygópályák számát, nagyságát és mozgását. Arra, hogy ehhez hozzákezdeni merészeljek, a nyugvásban lévő dolgoknak, a Napnak, az állócsillagoknak és a közbeeső térnek, Istennek az Atyával és a Szentlélekkel való szép harmóniája bírt rá.”

{mosimage}

Az Evangélikus Élet 2004/46. számában megjelent cikk másodközlése

Hozzászólás

hozzászólás