• csillagaszat.hu
    csillagászat.hu
    Csillagászati hírportál
    bdsm forum

    A csillagászat és a történettudomány határmezsgyéjén, 150 éve született Mahler Ede







    Életrajz először

      Mahler Ede (az idegen nyelvű forrásokban Eduard Mahler) 1857. szeptember 28-án a Felvidéken, Cifferben (ma Cífer, Szlovákia) született. A Pozsony vármegye Nagyszombati járásához tartozó, magyarok és szlovákok által vegyesen lakott mezővárosában zsidó családban nevelkedett. Apja Mahler Salamon a település, később Pozsony (ma Bratislava, Szlovákia fővárosa) rabbija. Az 1846-ban a Komárom vármegyei Szimőn (ma Zemné, Szlovákia) született testvérbátyja, Mahler Miksa is elismert szakember: bölcsészdoktor, szakcikkeket publikáló pedagógus, főgimnáziumi tanár, iskolaigazgató.
      Az ifjabbik Mahler a középiskolát Bécsben végezte, itt is érettségizett 1876-ban. Még ebben az esztendőben kezdte a matematikát, a fizikát és a természettudományokat érintő tanulmányait a Bécsi Egyetemen, ahol csillagásznak és matematikusnak készült.
      Később a sémi nyelvekkel és egyiptológiával is megismerkedett, és végül történész és régész végzettséget szerzett: 1880-ban a budapesti Tudományegyetemen kapta meg bölcsészdoktori diplomáját. Szakterületévé az ókori kelet történettudományának két ága, az egyiptológia és az asszirológia vált, de behatóan foglakozott keleti nyelvekkel is. Mindezek az előzménynek vezetek ahhoz, hogy ezeket a területeket ötvözve a későbbiekben Mahler vált a kronológiai kutatások hazai úttörőjévé.
      Szakmai pályáját a csillagászat és a geodézia területén kezdte. 

      1882-ben a császárvárosban Theodor Oppolzer (1841–1886) híres osztrák kronológus józsefvárosi csillagvizsgáló intézetében asszisztenseként dolgozott. 1885-től a bécsi Császári és Királyi Fokmérő Bizottság kalkulátoraként működött. 1896-tól már Budapesten, a Magyar Királyi Háromszögméreti Számító Hivatal segédmérnökeként, majd mérnökeként tevékenykedett.
      1898-ban lett a budapesti Tudományegyetem magántanára, 1905-től rendkívüli tanára, 1914-től pedig nyilvános rendes tanára, professzora — az egyetemi katedrán az ókori kelet népeinek történetét adta elő, asszirológiával, egyiptológiával, valamint régi szerelmével, kronológiával foglalkozott. Igen alaposan kutatta az ókori zsidó nép történelmét. Jelentős eredményei voltak naptártörténeti kutatásainak, illetve a naptárreformmal összefüggő aktivitásának.
      Tanítványai közül került ki a 20. század számos jónevű egyiptológusa, többek között Dobrovits Aladár és Wessetzky Vilmos, valamint Szentpétery Imre, aki ugyancsak a kronológia nemzetközi hírű szaktekintélye lett, s főként a magyarországi oklevelek kutatásában hasznosította ilyen irányú ismereteit.
      Az 1899-es esztendőben nevezték ki a Magyar Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárának segédőrévé, vagyis tisztviselőjévé. Ő volt az, aki 1901-ben — a Múzeumban meglevő állomány felmérése után — meghirdette az addig különböző magán- és közgyűjteményekben levő egyiptomi relikviáknak önálló egyiptomi gyűjteményben történő összegyűjtését, és több évtizedes kitartó munkájának eredményeként 1939-ben nyílt meg az ezt bemutató legelső kiállítás a Szépművészeti Múzeumban.
      Régészeti szaktudását a Múzeum által Dunapentelén végzett ásatásokon is kamatoztatatta — itt Dunaújváros ókori elődjének, a Római Birodalom határvidékén fekvő Intercisa városának feltárását végezte 1903-tól.

    Naptárreform-törekvések

      Az 1582-ben elrendelt Gergely-féle naptárreform által megújított kalendáriumi rendszer — bár hosszú időn át pontos időbeosztású rendszert hozott létre — jó néhány hátrányos tulajdonsággal rendelkezik. Az ezek kiküszöbölését célzó újabb keletű naptármegújítási törekvések a 20. sz. elején erősödtek fel, a mai ENSZ elődje, az egykori Népszövetség az 1920-as években rendszeresen ülésezett a témában, számos országban pedig naptárreform bizottságok alakultak.
      Magyarországon elsősorban Mahler Ede, valamint Kövesligethy Radó és Tass Antal foglalkoztak — az akkori terminussal élve — a naptárújjáalakítással. Mahler az alapkérdését a következőként fogalmazta meg: „Társadalmi életünk különböző köreit már régóta igen kellemetlenül érinti, hogy a naptári adatok nem esnek állandóan egy és ugyanazon hétköznapra, hanem hogy évenként egy, szökőévekben két nappal tolódnak előbbre s csak 28 év lefogása után térnek ugyanarra a hétköznapra vissza.”.
      Annak ellenére, hogy szakmai véleménye naptárreformmal kapcsolatosan egyértelműen negatív volt, számításaival megpróbálta a legmegfelelőbb variációt kidolgozni. Azt írta, hogy „őszintén be kell vallanom, hogy ilyennemű reformok egyikéért sem tudnék lelkesedni, sőt nyíltan merem hirdetni, hogy a naptárújjáalakítást, amelynek egyedüli célja csak az, hogy a naptári adatok mindig ugyanarra a hétköznapra essenek, teljesen esztelennek tartom”.

    {mosimage}

      Mahler a naptármódosításnak több variációját is megalkotta. Ezek közül az általa leginkább preferált megoldás szerint a 6 éven át tartó 52 hetes esztendőket a 7. évben egy 53 hetes szökőév követné; minden 28. év — tehát minden 4. szökőév — pedig két szökőhetet is tartalmazna. „Ily módon lehetséges volna, hogy az évek csupa teljes hetekből álljanak s hogy ennélfogva a naptári adatok évenként ugyanazokra a hétköznapokra térjenek vissza, anélkül hogy az egyes vallások heti ünnepei a legcsekélyebb eltolódást is szenvednének”.

    A zsidók egyiptomi kivonulásának időpontja

      Az Ószövetség egyik fontos eseménye a zsidók Egyiptomból történő kivonulása. Mahler Ede világviszonylatban is az elsők között volt, akik tudományos alapossággal próbálták ennek a történelmileg és teológiailag is fontos eseménynek a pontos évszámát meghatározni. Számításai alapján ez az időpont Kr. e. 1335 március 27-re esett. Kalkulációja alapjául a bibliai tíz súlyos csapás közül a kilencedik, a sötétség szolgált, melyet egy ugyanazon év március 13-ban bekövetkező napfogyatkozással azonosított és magyarázott. Megállapítása szerint az exodus az egyik legismertebb fáraó, II. Ramses uralkodódása idején következett be.
      Azóta kiderült, hogy az időpont-meghatározást lehetővé tevő napfogyatkozás nem volt olyan mértékű, amely riadalmat okozhatott volna. A számítási hibát az okozta, hogy az ennek alapjául szolgáló, egykori munkatársa, Theodor Oppolzer által jegyzett Canon der Finsternisse (mely a Kr. e. 1208 és Kr. u. 2000 közötti időszak 13 200 fogyatkozásának adatait részletező katalógus) ilyen időtávlatban már pontatlan.
      A helyes dátum megadásához Ponori Thewrewk Aurélra, az elmúlt évtizedek és napjaink legelismertebb kronológus szakemberére kell hivatkoznunk — akit méltán tekinthetünk Mahler ilyen irányú munkássága folytatójának —, aki szerint a sötétséget a Kr. e. 1262. április 14-i napfogyatkozás okozta, így tehát a zsidók egyiptomi kivonulásának pontos dátuma ez az esztendő, Kr. 1262 volt.

    Jézus kereszthalálának és feltámadásának dátuma a kronológia tükrében

      Jézus Krisztus kereszthalála napjának pontos meghatározásával is foglalkozott Mahler. Vizsgálódásával a — a jelenleg is mozgó ünnepként élő — húsvét dátumának egyértelmű kijelölését próbálta elősegíteni, bár tisztában volt azzal, hogy „az egyháznak az a lehetőség, hogy Jézus halálának s feltámadásának emléknapját a napévnek egy meghatározott, a holdphasisoktól független napján szögezze le (…) egyesegyedül az egyház dolga (…) a tudománynak sem áll jogában e kérdés elintézésébe beleszólni”. Mahlernek az evangéliumi hagyományokon, a zsidó naptár beható és alapos vizsgálatán, és az akkoriban párhuzamosan futó külföldi kutatási eredmények ötvözésén nyugvó számításai alapján Jézus kereszthalálának időpontja Kr. u. 33 április 3., péntek.
      Összehasonlításul érdemes ismét Ponori Thewrewk Aurélra hivatkozni, akinek kutatásai alapján ez a dátum Kr. u. 30. április 7-re tehető. A dátummeghatározás alapja ezúttal nem lehetettet napfogyatkozás, hiszen a zsidó hónapok újholddal kezdődtek, így húsvét teleholdra esett. A szóbanforgó esemény a Kr. u. 29. november 24-én bekövetkező fogyatkozás lehetett, amelynek időpontjára az Evangéliumok keletkezésekor már pontatlanul emlékeztek az egykori szemtanúk.

    Ókori csillagászat- és naptártörténet

      Mahler Ede kronológiai számításai mellett nagy hangsúlyt helyezett az ókori civilizációk és népek csillagászat- és naptártörténetének összefoglalására. Ezen cikkei, tanulmányai és könyvei az akkori legfrissebb nemzetközi kutatási eredményekre támaszkodtak, és számos esetben az első ilyen jellegű magyar nyelvű kiadványok voltak — ezek majd’ mindegyike napjainkban már jelentős forrásértékkel is bír.
      Ebben a körben feltétlenül meg kell említetünk két monumentális művének, az egykoron egyetemi jegyzetként is szolgáló, azóta reprintkiadásokban is elérhető 1906-os Babylonia és Assyria (Zikkurat-Média, 2003) és az 1909-es Ókori Egyiptom (Anno Kiadó, 1998; Black & White Kiadó, 2006) című köteteknek erre vonatkozó fejezeteit.
      A Stella Csillagászati Egyesület évkönyvében 1925 és 1931 között a mezopotámiai, az egyiptomi és a zsidó népek naptár- és csillagászattörténetét. Valamint a Magyar Tudományos Akadémián is felolvasott, és az MTA gondozásában kiadott tanulmányait (ezek többsége a http://digilib.mtak.hu címen az interneten is elérhető).

    Életrajz másodszor

      Felesége, Mahler Edéné Friedmann Róza 1861-ben született, és hitvese előtt 19 esztendővel, 1926-ban hunyt el. Gyermekük, Mahler Lenárt 1886-ban látta meg a napvilágot, és 1959-ben halt meg. A család leszármazottai, még élő családtagjai utáni kutatás eredménytelen volt.
      Mahler könyvei és írásai magyar, német és francia nyelven 1881-től jelentek meg: 275 dolgozata látott napvilágot, ebből 37 önálló kötetként, cikkei 42 folyóiratban és 24 könyvben kerültek kinyomtatásra. Számos hazai és külföldi tudományos társaság választotta tagjai sorába. 1889-ben Oszkár svéd–norvég király Pro Litteris et Artibus (A Tudományért és Művészetért) arany emlékérmét érdemelte ki. A Magyar Tudományos Akadémiának 1909-ben lett levelező tagja, tagja volt a párizsi Tudományos Akadémiának és tiszteletbeli tagja a damaszkuszi Arab Akadémiának. Fontos szerepet játszott az első hazai csillagászati civil szerveződésben, a Stella Csillagászati Egyesületben. 1923-ban a csoportosulás vezetőségének kijelölésére és az alapszabályterv bírálatára hivatott előkészítő bizottság, 1924-től a megalakult egyesület elnöki tanácsának tagja; a Stella-előadások sorozatának vendége; az egyesületi évkönyvnek, a Stella Almanachnak rendszeres szerzője.
      Mahler Ede 1928-ban vonult nyugállományba. 80. születésnapjára 1937-ben jelent meg az életművét összefoglaló, barátainak, tisztelőinek és tanítványainak a kiváló tudós előtt tisztelgő Emlékkönyve. Hosszú betegség után életének 88. évében, 1945. június 29-én Budapesten hunyt el. A Kozma utcai izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra. A sírkert úgynevezett művész–tudós, 5B parcellájának 10. sorában, a 15. sírhelyen felségével és gyermekével közös, sajnálatos módon gondozatlan, futónövénnyel sűrűn benőtt emlékműve napjainkban is látogatható — megtalálása azonban a kissé pontatlan számozások miatt nem könnyű feladat.

    A Draco 2007. január-márciusi számában megjelent cikk másodközlése

    Ez a bejegyzés Naptártörténet és kronológia kategóriában van. Link könyvjelzője.
    • Magyarország megújul