Kimaradt-e bármennyi év az időszámítás során?

4485

    Sőt, egészen odáig elmegy, hogy valójában már Caesar korában is március 21.-én volt a tavaszi napéjegyenlőség, és ezt tudva Gergely pápa is oda tetette azt vissza. Ha ez így lenne, akkor Gergely pápa és Caesar között valóban mintegy háromszáz évvel kevesebb idő telt volna el. Nézzük meg, mire alapozza Illig ezt az állítást: „Ha felütjük Augustus legújabb életrajzát, találunk egy világos mondatot … békeoltáráról és napórájáról: >>Az oltárra való hivatkozás abban jelentkezik, hogy az óra napéjegyenlőség-vonala pontosan annak közepén megy keresztül3, és ezáltal Augustusra utal, aki az őszi napéjegyenlőség napján, szeptember 23.-án született.<< [1430]4 …. Ha ez helyes, akkor a tényállás egyértelmű, hiszen szeptember 23-a ősszel ugyanaz, mint tavasszal március 21-e: így Kr. e. 63. szeptember 23-án éppúgy őszi napéjegyenlőségnek kellett volna lennie, mint 1582-ben. Egyszersmind nyugodtan következtethetnénk, hogy Kr. e. 9. szeptember 23-án, Augustus napórájának felavatásakor ugyanazok az évsarokpontok [értsd: a napéjegyenlőség napjai, H. Zs.] voltak érvényesek, mint Kr. e. 45. január 1-jén, Caesar reformjának bevezetésekor. Amiből az is következik, hogy Gergely pápa azt az állapotot állította vissza, amely a juliusi naptár bevezetésekor állt fenn. … a napnál is világosabban következik, hogy a jelenleg elfogadottnál kevesebb, azaz nem 1627 év telt el Caesar és Gergely között, … az időszámítás fiktív évszázadokat tartalmaz.” (p. 307-308.).

    Összefoglalva: Illig állítása szerint Gergely pápa 10 napos korrekciójának nem helyes magyarázata, hogy a pápa a niceai zsinat napéjegyenlőség-dátumára korrigált volna, mert a zsinat dokumentumai között nincs arra bizonyíték, hogy a tavaszi napéjegyenlőség dátumát március 21.-re rögzítették volna le. A tavaszi napéjegyenlőség a szerző szerint már Caesar korában is március 21.-én volt, erre Augustus császár napórájának kiképzéséből következtet. Mindebből arra a megállapításra jut, hogy a pápa Caesar koráig visszamenőleg kijavította a naptárat, de 10 nap kiigazítás csak kb. 1282 évnek fele meg, így az időszalag fiktív éveket tartalmaz.

    Végül, történelmi okfejtés után arra jut, hogy időszámításunk pontosan 297 betoldott évet tartalmaz, Kr. u. 614 és 911 között (p. 481-482.)

2. Ellenvetések

    Először nézzük mindjárt a szerző álláspontjának két kardinális állítását: 1. A zsinatról nem maradt fenn naptárral kapcsolatos dokumentum. Ez nem igaz. A zsinat aktáinak néhány másolata tartalmaz naptárra vonatkozó részeket. Az akkori pápa, I. Leó, az alexandriai püspökhöz írt levelében megbízza azt a naptár kérdéseinek kidolgozásával, ez is dokumentum értékű,5 noha szigorúan véve a kérdésünket nem érinti. 2. Illig azt is állítja az Augustus-életrajz nyomán, hogy a császár az őszi napéjegyenlőség idején, szeptember 23.-án született. Következtetése arra épül, hogy a napóra árnyéka szeptember 23.-án esett a császár oltárára. Csakhogy ez nem bizonyíték arra, hogy a napéjegyenlőség akkor is ezen a napon volt, ugyanis a napóra árnyéka valószínűleg csak azért esett szeptember 23.-án az oltárra, mert az volt a császár születésnapja. A német életrajzíró, aki művét korunkban írta, valószínűleg automatikusan következtetett arra, hogy a napéjegyenlőség ősszel szeptember 23.-ára esett akkor is, éppúgy, mint ma. Illig pedig azt hitte, hogy történelmi ténnyel áll szemben, gondolkodás nélkül átvette azt.

    Ám mindezek még csak hibák. Az igazi ellenérvek most következnek.

A 19 éves ciklusra, és egyéb ciklusokra épülő ellenérvek

    Amikor Julius Caesar és Sosigenes megalkotta az új naptárat, annak kezdetét egy nevezetes ponthoz is kötötték. Kr. e. 45. január elsejét újhold napjára szerették volna tenni. Ez majdnem sikerült is. Korábban írtunk arról, hogy egy nap hiba megszokott volt ebben a korban, az újhold valójában január 2.-án, hajnalban volt. Mindenesetre a tény az tény marad, január elsejéhez újholdat szerettek volna kapcsolni.6 A holdfázisok 19 julián-év elteltével ugyanarra a napra esnek, csak kb. két órával előbb következnek be.7Ez egy rendkívül fontos megállapítás! Ha Caesar első évének első (vagy második) napján újhold volt, akkor annak az Illig szerint megadott helyén is annak kell lenni. Az ő javaslata az, hogy a következőképpen osszuk fel az időtengelyt: Kr. u. 911-ig nincs változás a jelenkorból visszamenve. Ott vegyünk ki 297 évet, így minden Kr. u. 611-et megelőző év 297 évvel közelebb esik hozzánk. Így Kr. e. 45.  – a Caesar-féle reform ideje – is átkerül Kr. u. 253-ra! De ha Caesar reformja 297 évvel későbbre kerül8, akkor már nem lesz újhold január elseje környékén, hiszen a 297 nem többszöröse a 19-nek. Márpedig az újholdak csak 19 évente esnek ugyanannak a napra! 253-ban az első újhold január 17.-én volt, tehát nem elsején, még csak közelében sem.

    Ugyanígy számtalan probléma megfogalmazható ezen a bázison. A római történelemben bevezettek egy adózási ciklust, mely 15 évet foglalt magába. Ezt indictiociklusnak hívták. A ciklus a történelem folyamán folytonos volt egészen az ókortól a középkor végéig, amikor felhagytak használatával. Ha 297 év kimaradt volna a történelemből, akkor zavar keletkezett volna ezen ciklusban is, hiszen 297 nem osztható 15-el sem maradék nélkül, nem egész ciklusnyi év maradt volna ki a naptárból.9

    A következő érv a nap-körrel és a szökőévekkel kapcsolatos. Az évek heti napjai 28 évente megismétlődnek.10 Ha nem ennek többszörösét vesszük ki az időszalagból, akkor zavart idézünk elő a heti napok és a szöktetés sorában. Márpedig 297 28-al sem osztható maradék nélkül. Ha ezt az érvet a szökőévek szempontjából továbbgondoljuk, még nyilvánvalóbb lesz, hogy az elmélet tarthatatlan. Fentebb kiszámoltuk, hogy Illig rendszerében a Caesar-féle reform 253.-ban veszi kezdetét. Caesar első éve szökőév volt, és onnantól minden negyedik év is.11 Jelenleg úgy állapítjuk meg egy év szökőév voltát, hogy megnézzük osztható-e néggyel. Ennek folytonosnak kellene lenni Illig rendszerében is, de nem az. Az említett korban szökőév volt Kr. u. 252, 256, stb., de 253 nem. Mindez amiatt alakul így, mert 297 nem osztható 4-el maradék nélkül.12

    Mindezek a kisebb ciklusok13 összefoglalhatók egy 532 éves ciklusba is, mely a julián naptár húsvétciklusával kapcsolatos. Mivel ennek a ciklusnak a létezéséről és működéséről vannak adatok 611 előtti időből is, hiba és zavar nélkül csak minimum ekkora darabot lehet kivenni az időszalagból, vagy ennek többszörösét – a 297 évre ezek egyike sem igaz.

A Szeleukida éra

    Ez az éra ugyan korunkban nem jut nagy szerephez, csak egyes vallási csoportok használják a Közel-Keleten, de folyamatos egészen kiindulásától kezdve napjainkig, semmi nyoma benne 300 év hiánynak vagy betoldásnak, így bizonyítja, hogy jelenlegi naptárunk sem esett át „hamisításon”.

    A Szeleukida éra kiindulópontja Kr. e. 312. ősze, ekkor aratott győzelmet Szeleukosz Nikator szíriai és Ptolemaiosz Szótér egyiptomi király Gázánál Demetriosz Poliorkétész felett. Az éra első éve tehát Kr. e. 312 őszétől 311 őszig tartott. Így Kr. u. 1. = Szeleukida éra 312/3. éve.

    Ez az éra volt használatos Szíriában és a szomszédos országokban a Krisztus előtti és utáni századokban egészen a középkorig, és a szír monofizita egyházi naptárban máig is alkalmazzák.

A precesszióra támaszkodó érv

    A naptárról szóló cikkben írtunk arról, hogy a Föld forgástengelye precessziós mozgást végez. Ennek következménye, hogy a tavaszpont is körbejár az ekliptika mentén, 26 000 év alatt téve meg egy teljes kört. Már az ókori görögök is használtak olyan koordinátarendszert az égen, melyben úgy határozták meg egyes, az ekliptikához közeli csillagok helyzetét, hogy mérték a csillag és a tavaszpont szögtávolságát az égen. Az első ilyen pontos méréseket Hipparkosz (Kr. e. 190-127) végezte. Adatai Ptolemaiosz  Megalé Szüntaxisz című művében átmásolva fennmaradtak, és meg tudjuk határozni, hogy mennyi a különbség az ő mérései és a jelenlegi helyzet között. Mivel a tavaszpont egy körforgást 26 000 év alatt tesz meg, ami 360°, Hipparkosz kora óta 2000 + 130 = 2130 évnyi elmozdulást, azaz (2130 / 26 000)x360° ≈ 29,5° eltérést kell tapasztalnunk. Ha hiányzik 300 év a történelmünkből, akkor Hipparkosz óta 1700 + 130 = 1830 év telt csak el, ennek csak 24° eltérés felelne meg, mivel a precesszió sebessége közel állandó. Természetesen a megfigyelések a 29,5°-os eltérést erősítik meg, azaz Hipparkosz óta körülbelül 2130 év telt el, nincs fiktív 300 év a történelmünkben, mely nem történt meg.

A metóni precesszió

    Most járjunk végig egy babiloni módszer nyomán felmerülő bizonyítékot. Ez a bizonyíték a babiloni holdelmélettel kapcsolatos.

    Képzeljük el, hogy 19 éven keresztül berajzolgatjuk a teleholdak szemmel kimért pozícióját (mert azt látni, az egzakt újholdakat nem) az ekliptika mentén egy csillagtérképbe. Egy szinuszvonalat fogunk kapni, 235 egymást követő ponttal kirajzolva, ui. 19 év alatt 235 holdhónap telik el – illetve a pontok összekötve egy szinuszt adnak ki, melynek magassága +- 5 fok, mert ekkora a holdpálya hajlása az ekliptikához. A nap hosszát nem tudjuk pontosan megmérni ókori módszerekkel, mert a Nap két delelése közt változó időtartamok telnek el. Amit egyre pontosabban tudunk mérni, az a szinuszvonal a csillagtérképen. Többszáz év megfigyelései után arra jutottak, hogy ez a vonal mindig ugyanolyan, csak a csillagokhoz képest hátrál, 58` per évszázad rátával. Ezt ennnyire pontosan persze nem tudták kimérni, de nagyjából 1 fokra lehet jutni. Ha pedig az év hosszát kívánjuk megadni, azt csak holdhónap-egységben fogjuk tudni, mert a szinuszon két pont között egy holdhónap telik el. Az évek múlását érzékelték, tudták, hogy 19-szer volt nyár. 235 holdhónapról tudtak, így az év hosszát 235/19 holdhónapban adták meg14. Ha beszorozzuk a törtet a hónap hosszával (29d,530589), megkapjuk az évhosszot ebben a rendszerben, ez lesz a metóni év: 365,24676 nap. Ez nagyjából 6 perccel hosszabb a tropikus évnél. Ezt az évhosszat rendkívüli pontossággal tudták megadni a babiloni csillagász-papok. Kr. e. 450-ból származó babiloni ékírásos agyagtáblákon a Castor (alfa Geminorum) ekliptikai szélessége (mely szélességskála 0 pontja az 1. telehold a 19 éves ciklusban, mely bár önkényes, de az agyagtábláról jól kivehető, hogy melyik volt) 100 fok, mely közel esik a 49. teleholdhoz. 1982-re nézve pedig ugyanebben a rendszerben kiszámolható, hogy 76.5 foknál tartózkodik a Castor, de mivel a szögek az első holdpozíciótól mérendők, így az már a 64. telehold mellett van. Ragadjunk számológépet, és nézzük meg: az eltolódás pontosan 2431 évet fog kitenni (+-8 év, ui. a szögmérés hibája 5`, ebből ennyi hiba jön). (Az már csak hab a tortán, hogy az akkori bolygómegfigyelések is előállnak, ha visszamegyünk Kr. e. 450-ig, és persze a pályaszámítás 2431 évet ad meg a két időpont efemerise között eltelt időre!) Ez a metonikus precesszió jelensége.15

Bolygómozgások törvényszerűségeire támaszkodó érv

    Mindenki tudja, hogy a bolygók mozgása nem tiszta Kepler-pálya, azaz nem elég a bolygó – Nap kölcsönhatást figyelembe venni, hanem a többi bolygó zavaró (perturbáló) hatásait is be kell venni a pályaszámításba. Ezt a perturbációszámításnak nevezett módszert P. S. Laplace dolgozta ki az 1700-as évek végén, 1800-as évek elején. A perturbációs függvényt elsőnek ő fejtette sorba, bár nem ment messze a sorfejtésben, ahol minden következő tag kiszámítása egyre nehezebb munka. Mindenesetre fennmaradtak számára ókori bolygómegfigyelések Kr. e. 228-ból, és ő saját korából visszafele számolva eljutott Kr. e. 228-ig.  A feljegyzett bolygópozíciókat 1′ pontossággal megkapta. (Forrás: Laplace: Traité de mécanique céleste. I-V. kötet 1790-1825.). Ha hiányozna akárhány év (297 év- Illig, 200 év- Hunnivári 198/199 év – Hunnivári hívek) a naptárból, Laplace nem tudott volna egyezést kimutatni az ókori észlelésekkel (melyek hibája egyébként általában néhány ívperc). Hiszen a hét szabad szemmel látható bolygó pozíciója az égen keringési idejeik közös többszöröse, és bizonyos itt nem részletezendő okok miatt ezer évek alatt ismétlődik csak meg újra az égi háttérhez képest. (De azalatt meg a precesszió és a sajátmozgás elmozdítja a csillagokat, így gyk. sohasem.) 16

    Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy Illig elmélete több kronológiai, csillagászati érvvel is cáfolható, melyek mindegyike önmagában is elégséges az elmélet cáfolatához. Arról már ne is tegyünk említést, hogy mekkora képtelenség azt állítani, hogy a korabeli Európát egy csapásra félre lehet vezetni a datálás tekintetében!

    A könyv egyébként további kronológiai tévedéseket is tartalmaz, Dionysius Exiguus számításával, valamint Jézus születésének évével kapcsolatban, ám ezekre itt nincs mód kitérni.

NB. A történelem folyamán számos eseményhez köthető évszám, melyek a történelmi helyzet szerencsés volta miatt fennmaradtak. Ezeket nagymértékben megerősíthet az, amikor bizonyos emberiségen kívül álló természeti jelenségek is évszámokhoz köthetők, így a hamisítás puszta lehetősége is naiv gondolat!

Megjegyzések:

1  Illignek léteznek nekibuzdult magyar követői is, az ő rendszerük a Hungár Naptár (HC), de érveink éppúgy ledöntik ezt is.

2  Illig, Heribert: Kitalált középkor. AllPrint 2002 Második kiadás

3  Magyarán, a napóra oszlopának árnyéka szeptember 23.-án, a császár születésnapján a békeoltárra esik.

4  Ez Illig könyvének jegyzete. Utal Bleicke: Augustus. Eine Biographie c. művére. p. 516.

5  Ginzel: Hdb. Der Chronol. III. 217. Idézi: Szentpétery Imre: A kronológia kézikönyve. Bp. 1985 Könyvértékesítő Vállalat p. 21.

6  Székely I: Krisztus születésének éve, és a keresztény időszámítás. Bp, 1922 SzIT p 182.

7  235 szinodikus holdhónap egyenlő 19 julián évvel, 1h 52m 22s,3 eltéréssel. Lásd még a 8. sz. jegyzetet is.

8  Kr. u. 253. január 1.

9  Konkrét bizonyíték következik: 522/23 az indictio ciklus egyik 1. számú éve (Ld. Cassiodorus: Computus Paschalis PL LXIX 1249). Ez az adat közvetlenül Dionysius Exigvus apát táblázatából maradt fenn, utódja volt ui. Cassiodorus, aki művét folytatta. Azután pedig számtalan, főleg bizánci forrás, a keltezésnél megemlékezik az indictio szerinti sorszámról is, pl. 943 az indicto-ciklus egyik 1. éve volt.

10  Ennek az az oka, hogy hétféle nap van, és a közönséges év azzal a nappal ér véget, amellyel kezdődött is – tehát a következő év egy heti nappal később kezdődik. Ha nem lenne szöktetés, akkor 7 év múlva ugyanahhoz a dátumhoz ugyanaz a heti nap esne. Könnyű belátni, hogy a julián-szöktetés miatt 28 év múlva kerülnek ugyanazon dátumok mellé ugyanazon heti napok vissza. Ez a 28 éves ciklus a nap-kör.

11  Augustus korában zavar támadt a rendszerben, de a hibát orvosolták, méghozzá úgy, hogy nem támadt eltérés, számolhatunk Caesar korától négyévente szökőévekkel. Tehát minden negyedik év szökőév 1582-ig. Onnantól a százasok nem azok, kivéve ha 400-al is oszthatók.

12  Ha belegondolunk az ellenérv akkor is jó marad, ha azt a megoldást választjuk az időszalag átszabása során, hogy éveink számát 614-ig 297-el csökkentjük. Ezzel a megoldással jelenleg 1706-ot írnánk, de a szökőévek ekkor sem lennének folytonosak, mert jövőre (1707) szökőév lesz. Ebből visszaszámolva Kr. e. 46. lenne szökőév, 45 nem.

13  Kivéve az indictiót.

14  Hipparkosz munkájában szintén ezt az ún. metóni évhosszat volt képes megadni, a tropikust nem.

15  Forrás: Gregorian reform of the calendar p. 3-13 1982, Vatican City.

16 A JU és a SZA együttállásai is csak 864 évente ismétlődnek, és ebbe még bele sem vettem más bolygókat… Szóval 297/200/199/198 év hiány legelőször Laplacenak tűnt volna fel.

Hozzászólás

hozzászólás