Régi magyar kalendáriumok és a naptárreform 3/4

A későbbi, szakmai folyóiratokban megjelenő pótlásokat 1912-ben Sztripszky Hiador gyűjtötte össze egy kötetbe, így a Régi Magyar Könyvtár 452 magyar és 281 idegen nyelvű, 1472 és 1711 között megjelent kiadvány leírásával, valamint az addig feltárt hibák kijavításával egészült ki.

A második világháború után az Akadémia szakemberek egész csoportját bízta meg a régi magyar nyelvű és Magyarországon megjelent idegen nyelvű kiadványok lehető legteljesebb összeírásával. Ennek eredményeként a Régi Magyarországi Nyomtatványok eddig megjelent három kötete közel háromezer, 1473 és 1655 között nyomtatott kiadványt ismertet.

A fent leírt kötetek alapján összeállított régi magyar nyelvű kalendáriumok jegyzékének első része a következő oldalakon található. A táblázat első négy, vastag betűs eleme az 1583 előtt megjelent öröknaptárak kiadásának évét és helyét tartalmazza, a következők pedig az éves kalendáriumok kiadásának a helyét, valamint azt az évet, amelyre az adott kalendárium szólt, egészen 1582-ig. A dőlt betűvel szedett kiadványok létezése nem igazolt, azonban mindegyik egy naptársorozat tagja, és a nyomdák működési időintervallumának ismeretében feltételezhető a kiadásuk.

3.1. Az 1540-es krakkói öröknaptár

A Krakkóban 1540-ben kiadott Julianus-öröknaptárt – amely az 1537-es, már elveszett, de korabeli források alapján feltételezett öröknaptár második kiadása, vagyis a második nyomtatott magyar nyelvű naptár – Székely István jelentette meg. Az első oldalon jegyzetek olvashatók, a második oldalon pedig az előszó található. Ebben Székely István leírja, hogy mivel más nemzetek készítenek naptárakat, hasznos volna azokat magyarra lefordítani, hiszen így megtudhatjuk belőlük az ünnepek, az újholdak („újságok”) és az évszakkezdetek időpontját, valamint azt, hogy hány hét van egy évben, és mikor hány órán át van fent a Nap az égen.

Az ezt követő oldalakon maga az öröknaptár látható. A hónapok nem a ma használatos, latin eredetű nevükkel, hanem magyar nevükkel szerepelnek:

• Boldogasszony hava (január)
• Böjtelő hava (február)
• Böjtmás hava (március)
• Szent György hava (április)
• Pünkösd hava (május)
• Szent Iván hava (június)
• Szent Jakab hava (július)
• Kisasszony hava (augusztus)
• Szent Mihály hava (szeptember)
• Mindszent hava (október)
• Szent András hava (november)
• Karácsony hava (december)

Minden hónap neve mellett a hónap napjainak a száma olvasható. Ezután a napok felsorolása következik a hónapokon belül: az első oszlopban az aranyszámok állnak, a másodikban a napok betűi (vagyis a latin ábécé első hét betűje ciklikusan ismételve), a harmadikban a napok sorszáma a hónapokon belül, a negyedikben a csízió egy-egy szótagja, az ötödikben pedig az adott napra vagy hónapra vonatkozó információk: fontosabb szentek és állandó ünnepek napjai, a Nap belépésének a napja az állatövi csillagképekbe, az évszakok kezdetének, a napfordulóknak és a napéjegyenlőségeknek a napja, valamint a Nap kelésének és nyugvásának az időpontja a szóban forgó hónapban. Végül minden hónap után egy kétsoros, a hónap jellegzetességeiről szóló vers áll, például május után a következő vers olvasható (mai helyesírással):

Ugarat szánt Pünküsd hava búzatermésért,

Szőlőt kapál nagy munkával jó bor ittáért.

A következő oldalakon látható – a csízió és a versek kivételével – az öröknaptár mai helyesírással és szóhasználattal írva. A csízió olyan rövid vers, amely segítségével könnyebb megjegyezni az ünnepek és a szentek napjait, ugyanis minden hónapra annyi szótagból áll, ahány napot tartalmaz a hónap, és ha egy napon van valamilyen esemény (egy szent vagy egy ünnep napja), akkor a csízió megfelelő szótagja az esemény első szótagjával egyezik meg. Ebben az öröknaptárban például a márciusi csízió:

Böjtmás hóban én csudálom, hogy mivel Gergely sert nevel, kivel fecskés Benedek Szűz Máriával almát olt.

Szent Gergely napja 12-ére, Szent Benedeké pedig 21-ére esik, Gyümölcsöltó Boldogasszony napja pedig március 25-én van: ennek megfelelően a márciusi csízió 12., 21. és 25. szótagja rendre „Ger”, „Be” és „Má”, és ebben az esetben a velük kezdődő szavak éppen az ünnepnapok névadóival egyeznek meg.

Január

Február

Március

Április

Május

Június

Július

Augusztus

Szeptember

Október

November

December

A Julianus-öröknaptárban az aranyszámok az újholdak napjai mellett állnak. Ebből kiindulva megnézhetjük, hogy mikor iktatták be a 19 éves ciklus során a hét szökőhónapot és a holdugrást, hiszen tudjuk, hogy a ciklus első évében január 23-án van az első újhold, utána pedig felváltva 29 és 30 napos hónapokkal kell számolni – ha azonban valahova szökőhónapot iktattak be, akkor ott két 30 napos hónap áll egymás után, a holdugrás bevezetésekor pedig valamelyik hónap egy nappal rövidebb lesz. A számítás során vegyük figyelembe, hogy a december 31. mellett álló aranyszám nem lehet 20 (hiszen ilyen aranyszám nem is létezik)! December 31. mellett a 13-as aranyszámnak kellene állnia. Ebben az öröknaptárban a szökőhónapok az alábbi újholdak napján kezdődnek:

• 3. év január 1.
• 5. év szeptember 2.
• 8. év március 6.
• 11. év január 3.
• 13. év december 31.
• 16. év szeptember 1.
• 19. év március 5.

A holdugrást a ciklus utolsó évének utolsó, december 25-én kezdődő hónapjában vezették be. A naptárreform előtt a keresztény országokban használatban lévő Julianus-öröknaptárakban a szökőhónapok beiktatásának a rendszere ezzel megegyező, a holdugrást azonban az utolsó év július 1-jén kezdődő hónapja tartalmazta. Emiatt ezekben az öröknaptárakban a 19-es aranyszám július végétől egy nappal korábban jelenik meg, vagyis július 30., augusztus 28., szeptember 27., október 26., november 25. és december 24. mellett látható.

A hónapok felsorolása után a csízió leírása következik a naptárban, aztán pedig egy módszer az aranyszám kiszámításához. Egy körgyűrűben számok láthatók 1-től 19-ig, az óramutató járásával megegyező irányban növekvő sorrendben, a 19-es és az 1-es között pedig egy kereszt foglal helyet. A leírás szerint a kereszttől jobbra kell indulni, és addig kell körbemenni, amíg az ember el nem számol a jelenlegi évig: így megkapja az év aranyszámát. Jó eredményt csak akkor kapunk, ha a keresztet beleszámoljuk az elején, utána viszont egyszer sem vesszük figyelembe, erről azonban nem szól a használati utasítás. Megjegyzésként azt olvashatjuk, hogy az aranyszám az újholdak és a farsang hetének a megkeresésére lesz majd jó.

Ezután egy táblázat következik, amelyből a vasárnapi betű vagy a concurrens, valamint az aranyszám segítségével meg lehet állapítani, hogy hány hétig fog tartani egy évben a farsangi időszak, vagyis mikor lesz a húshagyat.

A következő oldalon Az újhold megleléséről olvashatunk: meg kell keresnünk az év aranyszámát minden hónapban, azután onnan visszafelé számolva ötödnapon, tehát négy nappal korábban lesz az újhold napja. A Julianus-öröknaptárt azonban – mint arról korábban már volt szó – úgy szerkesztették meg, hogy az újholdak napjai egybeestek azokkal a napokkal, amelyek mellett az aranyszám állt, ebben a leírásban mégsem ezt olvashatjuk. Az eltérés oka az, hogy a 19 éves ciklus nem eléggé pontos, vagyis 19 Julián-év nem teljesen egyezik meg 235 szinodikus hónappal, hanem 0,06 nappal hosszabb. Az eltérés nagyjából 309 év alatt okoz 1 nap hibát, vagyis 309 évenként 1 nappal korábban lesznek az újholdak. Emiatt a 16. században már 3-4 nappal korábban következtek be az újholdak (és a teleholdak), mint ahogy azt a Julianus-öröknaptár mutatta.

Ezután azt olvashatjuk, hogy mely napokra esik a tavaszi napéjegyenlőség, a napfordulók, az évszakok kezdete, valamint advent. A tavaszi napéjegyenlőség ezek szerint Szent Gergely napján, március 12-én volt, a napfordulók pedig Szent Vid és Luca napján, vagyis június 15-én és december 13-án. A naptárban ezzel szemben azt láthatjuk, hogy a nyári napforduló június 16-án, az őszi napéjegyenlőség szeptember 15-én, a téli napforduló pedig december 14-én volt. Az eltérés oka az, hogy egy nap mellett nem volt annyi hely, hogy oda tudják nyomtatni az aznapi szent vagy ünnep, valamint a csillagászati esemény nevét is.

A niceai zsinat idején a tavaszi napéjegyenlőség március 20-án volt, azonban mivel a tropikus év rövidebb a Julián-évnél, körülbelül 128 évenként egy napot késik a Julián-év a tropikus évhez képest, azaz 1540-ben már nagyjából 9,5 nappal korábban volt, mint 325-ben. Ha az eltérést 9 napnak vesszük, akkor a napéjegyenlőség időpontjára megkapjuk március 12-ét, hiszen a niceai zsinat idején és utána is az egész középkorban március 21-ét gondolták a tavaszi napéjegyenlőség dátumának.

A kalendáriumot a magyar számnevek felsorolása zárja A kottáról címmel.

3.2. Az 1579-es nagyszombati kalendárium

Telegdi Miklós nagyszombati nyomdája 1579-ben kezdte kiadni naptársorozatát. A kalendáriumokat Pécsi Lukács, a nyomda vezetője fordította és szerkesztette. Ekkoriban nem csupán naptárt tartalmazott egy kalendárium, hanem prognosztikont is, azaz előrejelzéseket az időjárással, háborúkkal, országok sorsával kapcsolatban, valamint hasznos tudnivalókat az évszakok kezdetéről és egyebekről. Az első nagyszombati kalendárium felépítése a következő:

• Címlap: Ebben az évben nem lesz se holdfogyatkozás, se napfogyatkozás.
• 1. oldal: Jelmagyarázat.
• 2. oldal: Az állatövi jegyek felsorolása, és annak a megemlítése, hogy a naptárban jelezték, hogy a Nap mikor lép be az egyes jegyekbe, valamint az is, hogy a Hold az egyes napokon melyik jegy hányadik fokába lép. A vasárnapi betű (D), az aranyszám (3), a „római adó beszedése” (a 15 éves indictiocikluson belül az év sorszáma; 7) és a farsangi időszak hossza (9 hét és 3 nap).
• 3-6. oldal: Január.
• 7-10. oldal: Február.
• 11-14. oldal: Március.
• 15-18. oldal: Április.
• 19-22. oldal: Május.
• 23-26. oldal: Június.
• 27-30. oldal: Július.
• 31-34. oldal: Augusztus.
• 35-38. oldal: Szeptember.
• 39-42. oldal: Október.
• 43-46. oldal: November.
• 47-50. oldal: December.

Minden hónapnál szerepel a hónap latin eredetű, valamint magyar neve is, a napok mellett a napi betű, az aznapi ünnep vagy szent neve és a Hold égi helyzete látható, valamint jelek mutatják az újhold, a növekvő negyed, a telehold és a fogyó negyed napját, és egyéb praktikus tudnivalókat (mikor mennyire érdemes eret vágni, mikor jó köpölyözni, vetni, aratni stb.). Emellett minden hónap első, tizedik és huszadik napjára meg van adva a napkelte és a napnyugta időpontja.

• 51-55. oldal: Latin nyelvű ajánlás és magyar nyelvű előszó.
• 56. oldal: Ez esztendőnek kezdetéről. Annak leírása, hogy az év eleje a tavasz kezdetével esik egybe, a tavasz kezdetét pedig a Nap Kosba való belépése jelenti, ami március 11-én, napnyugta előtt 1 órával és 38 perccel fog történni. Az év uralkodó csillaga a Szaturnusz lesz.
• 56-57. oldal: Ez esztendőnek közönséges állapotáról. Nedves és hideg lesz ez az év.
• 58. oldal: A föld gyümölcséről. A rossz idő károsítani fogja a termést. Annak felsorolása, hogy a különböző terményekből mennyi fog teremni, valamint mennyire lesznek drágák.
• 59. oldal: A békességről és hadakról. Döghalálról, betegségekről.
• 60. oldal: A keresztényekről.
• 61. oldal: A zsidókról. A törökökről. A Nemes Magyarországról.
• 62. oldal: Lengyelországról. Csehországról.
• 63. oldal: Bécsországról. Sziléziáról.
• 64. oldal: Követségekről és úton járásokról. Az égetésekről. A Nap alatt valókról.⁽⁵⁾
• 65. oldal: A Nap alatt valókról. Mars alatt valókról.
• 66. oldal: Venus alatt valókról. Mercurius alatt valókról.
• 67. oldal: Saturnus alatt valókról. Hold alatt valókról.
• 67-68. oldal: Az ércekről.
• 68-69. oldal: 1578. évi Szent Mihály havának 16. napján volt holdfogyatkozásról. A holdfogyatkozás következményei a tavalyi naptárban már le voltak írva⁽⁶⁾; ezek az események Pünkösd havának (május) a 19. napján fognak kezdődni, és utána még két napig fognak tartani.
• 69-73. oldal: A tél maradékáról. Az év eleji időjárásról és a Hold járásáról ír.
• 73-79. oldal: A tavasznak természetéről és idejéről.
• 80-84. oldal: A nyárnak kezdetéről és természetéről. A nyár kezdetét a Nap Rákba való belépése jelenti, ami június 12-én lesz, a második óra második percében.
• 84-88. oldal: Az ősznek kezdetéről és természetéről. Az ősz kezdetét a Nap Mérlegbe („Mérték”) való belépése jelenti, ami a szeptember 14-ére (a Szent Kereszt felmagasztalásának napjára) virradó éjjel lesz.
• 88-89. oldal: Télnek kezdetéről és állapotáról. A tél kezdetét a Nap Capricornusba való belépése jelenti, ami a harmadik advent vasárnap (december 13.) előtti szombaton (december 12.), este lesz, a hetedik óra kilencedik percében.

Ebben az évben az aranyszám 3 volt. Ha a pár oldallal feljebb látható Julianus-öröknaptárban megkeressük a 3-as számot március 8. és április 5. között, akkor azt március 31. mellett találjuk meg. Tehát elvileg március 31-én volt újhold, vagyis április 13-án volt az első tavaszi holdtölte. Április 13. napi betűje az E, az év vasárnapi betűje pedig a D, vagyis a telehold hétfőre esett. Tehát húsvét vasárnapja hat nappal később, április 19-én volt. A valódi holdtölte azonban nem április 13-án, hanem április 11-én szombaton volt, tehát a húsvétot egy héttel korábban, április 12-én kellett volna tartani, ha nem táblázatok, hanem a valódi csillagászati események alapján számolták volna ki az ünnep időpontját.

A "Régi magyar kalendáriumok és a naptárreform" című szakdolgozat másodközlése

 Régi magyar kalendáriumok és a naptárreform 1/4

Régi magyar kalendáriumok és a naptárreform 2/4

Régi magyar kalendáriumok és a naptárreform 4/4

Hozzászólás

hozzászólás