• csillagaszat.hu
    csillagászat.hu
    Csillagászati hírportál
    bdsm forum

    Sámson korának meghatározása







    A Sámson – héberül Simsón – név kétségtelenül a sémi nyelvekben Samas, Samsz, Semes stb.-nek írt és ejtett, Nap jelentésű szóból származik. A héber -n tulajdonnévképző partikula. A névhez tartozó alak itt szoros kapcsolatba hozható az ókori Nap-mítoszokkal. A bibliai történetben a hős elveszti erejét, ha levágják a haját. Hajának kinövésével aztán visszanyeri régi erejét.

    Jézus történetében is találunk példát arra, hogy a Biblia napistenként mutatja be valamelyik hősét. Jézus ugyanis a végzetes húsvét előtt ért életének legmagasabb, legdicsőbb fokára, amidőn szamár hátán vonult be Jeruzsálembe. A Nap – vagy a Napisten – a nyári napforduló idején jut az égbolton a legmagasabbra. Ekkor – Jézus korában – az állatövi csillagképeken át megtett égi útja során a Rák csillagkép előtt tartózkodott. A Ráknak azonban az ókorban más neve is volt: Két Szamár. Erre utal ma is két csillagának latin neve: Asellus Borealis, illetve Australis, vagyis Északi, illetve Déli Szamár(ka). Máté evangéliuma szerint Jézus két szamarat rendelt tanítványaitól, és azokra ülve vonult be Jeruzsálembe (Mt. 21,1-7.). Az akkori – műveltebb – rómaiak és görögök számára egyértelmű volt a kép: a két szamáron – vagyis a Két Szamár csillagképen való – ülés és ennek jelentése. Joggal kereshetünk tehát napistenmítosz-elemeket a Nap nevét viselő, mitikus zsidó nemzeti hős történetében is.

    {mosimage}

    A feladat nem nehéz. Nyilvánvalónak látszik ugyanis, hogy Sámson hajszálai a Nap sugarait jelentik. Ha a Nap elveszti sugarait, elvész az ereje is. De mikor veszti el a sugarait? Nyilván napnyugtakor – de ez a szó szoros értelmében vett mindennapi, említésre nem érdemes jelenségnek számított. Az ókori népek viszont a rendkívüli napsugárvesztéseket, vagyis a teljes vagy csaknem teljes napfogyatkozásokat vehették ilyen eseményeknek. Az ezek okozta sötétségek rémületbe ejtették őket, és ezért ezeket a jelenségeket rendesen fel is jegyezték – amennyiben tudtak már írni. Az írás kora előtt tapasztalt, rendkívüli sötétséget okozó napfogyatkozásokat szájhagyomány őrizhette, és így maradt ezek emléke több-kevesebb átalakítás, torzulás után az utókorra. Amennyiben Sámson hajának elvesztésében a napistenmítosz elemeinek egyikét látjuk, csakis napfogyatkozásra gondolhatunk, amely váratlanságával a régiek számára félelmetes, így valóban emlékezetes vesztése volt a napsugaraknak, tehát a Nap világító és melegítő ereje jelentősen csökkent. A csillagászati kronológia feladata az, hogy egy, ebben a korban beállt, alkalmas, nagyfokú sötétséget okozó napfogyatkozást találjon.

    Sajnos, a bírák korát – és ebben Sámsonét – nem ismerjük, és erre csak nagyon hozzávetőleges becslést tudnak adni a bibliai korok történészei, kronológusai. Két időpont azonban – mint határ – szélső értékként szolgálhat.

    Az egyik, a régebbi határpont Debórának, az első bírák egyikének a Sisera által vezetett ellenséges seregen aratott győzelme. Ezt a történészek általában az i. e. XII. század végére, az 1120 körüli évekre teszik. (A csillagászati úton kikövetkeztetett idő 1118.) A másik határ Saul fellépte, amelyet általában az i. e. 1012 körüli évekre valószínűsítenek a kronológiában. Az e két időhatár közti mintegy száz év jut a Debóra utáni bírák korára. A Bírák könyvében feltüntetett éveket összeadva ugyan e korszakra legalább 244 év adódik – ami képtelenül hosszú. A Biblia által megadott időtartamok legfeljebb tájékoztató jellegűek lehetnek. A túlzások, bizonytalanságok egyik oka ebben az esetben a számmisztikában keresendő. Például a bírák egyenkénti népvezetési idejére többször is szerepel 40 év, és ennek a szinte mitikus számnak szerepeltetését a Bibliában nagyon sok helyen találjuk anélkül, hogy realitást tulajdoníthatnánk neki. De ha a 40 éveket mint felfelé kerekített időszakokat tekintjük, és helyettük valamivel kevesebbet vennénk, akkor is igen távol esünk a valószínűsíthető valóságtól.

    A történészek megegyeznek abban, hogy Sámson éveit a bírák korának második felére, vagyis a XI. század közepe körüli időre lehet helyezni. Ez i. e. kb. 1070-től legfeljebb az i. e. 1030 körüli évekre eshet. (Nincs értelme ugyanis közelebb menni Saul korához, hiszen a Bibliából kikövetkeztethető, hogy az Éli és Sámuel bíráskodását magában foglaló időszak is legalább 40 év: lásd 1 Sám. 4,18.) Kérdés tehát, láthattak-e ebben az időszakban jelentősebb napfogyatkozást Dél-Palesztinából, Sámson tartózkodási helyeiről. Az alábbi táblázat a mondott időszakban beállt ilyen napfogyatkozások jellemzőbb adatait tartalmazza.

    No.

    Dátum

    Maximális nagyság

    A maximális nagyság időpontja

    Napkelte időpontja

    1.

    -1067. október 23.

    87,0%

    14:19

    -

    2.

    -1062. július 31.

    85,5%

    5:44

    5:02

    3.

    -1040. november 23.

    94,1%

    7:21

    6:35

    4.

    -1036. szeptember 10.

    66,9%

    15:05

     

    5.

    -1034. január 26.

    80,7%

    10:00

     

    Meg kell jegyezni, hogy a kronológiában alkalmazott negatív évszám abszolút értéke 1-gyel kisebb az i. e. (Kr. e.) éveknél, tehát pl. -1040 = i. e. 1041. A fogyatkozások helyéül Timna szerepel, amely helységben Sámson biztosan megfordult és tartózkodott (Bír. 14,1.).

    Az 1. számú fogyatkozás a déli órákra esett, amikor csak a 90%-osnál nagyobb fokozatú napfogyatkozás okozhatott nagyobb feltűnést. A 2. számút – kisebb fokozata ellenére – észrevehették a reggeli égen, amidőn a Nap még nem járt magasan (ekkor a Nap magassága 22 fok volt), de nem okozhatott lényegesebb, feltűnőbb elsötétedést. A 4. számú jóformán érzékelhetetlen volt, de az 5. számú sem volt feltűnő jelenség. A 3. számú azonban mindenben megfelel a követelményeknek. A napfogyatkozás centralitási zónája – amelyen belül a fogyatkozás legalább 100%-os, vagyis teljes volt – ugyan Észak-Palesztinán haladt át nyugat-keleti irányban, de a délebbi vidékeken is jelentős fénycsökkenést okozva jól észlelhető jelenség lehetett. Olyan tehát, amelyből később a Sámsont körülvevő legendák egyik részletét költhették.

    Ha ez valóban így volt, Sámson kora nagyjából az i. e. 1060 és 1040 közötti évekre rögzíthető, és ezzel az előtte és utána élő bírák kora is hitelesebben helyezhető el időben, mint eddig, pusztán bizonytalan történeti meggondolások útján.

    Forrás:

    1. Biblia. Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya. Budapest, 1990
    2. Bright, John: Izráel története. (Eredeti: A History of Israel, 1972) Ford.: Domján János. Ref. Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 3. kiadás. Budapest, 1983
    3. Herrmann, Siegfried: Geschichte Israels in alttestamentlicher Zeit. Evangelische Verlagsanstalt, 3. Aufl. Berlin, 1973
    4. Mahler, Eduard: Handbuch der jüdischen Chronologie. Buchhandlung Gustav Fock. Leipzig, 1916
    5. Matthiae, Kar; Thiel, Winfried: Biblische Zeittafeln. Evangelische Verlagsanstalt. Berlin, 1986
    6. Mucke, Hermann; Meeus, Jean: Canon of Solar Eclipses. Astronomisches Büro. Wien, 1983
    7. Ponori Thewrewk Aurél: Csillagok a Bibliában. Tertia Kiadó. Budapest, 1993
    8. Ponori Thewrewk Aurél: Irodalmi művek és kronológia, Természet Világa, 132. évf. 12. sz. 554-556. o., 2001

    A Természet Világa 2003/12. számában megjelent cikk másodközlése

    Ez a bejegyzés Naptártörténet és kronológia kategóriában van. Link könyvjelzője.
    • Magyarország megújul