• csillagaszat.hu
    csillagászat.hu
    Csillagászati hírportál
    bdsm forum

    A Salisbury-síkság rejtélye







    Vannak ugyanis olyan esetek, amikor nem az égbolt vizsgálata, hanem néhány alaposabb számítás, vagy akár a földfelszín bizonyos területein végzett tüzetesebb kutatások vezetnek csillagászati szempontból jelentős adatokhoz. A Morrison Planetárium „rendhagyó" előadása is ilyen esetet mutatott be.

    Immár több mint öt évszázada megfejthetetlen titokként áll a történészek, régészek és nyelvészek tábora előtt a híres, kör alakú romhalmaz, a Stonehenge, melynek angol nyelvű elnevezése függő követ jelent. Középpontjában egy magányos kőtömb foglal helyet. Tőle 31 méternyire két félkör alakú oszlopsor helyezkedik el. A belsőben magányos oszlopóriások – úgynevezett menhirek -, míg a külsőben hármas kövek (két kőoszlopon egy keresztbe fektetett harmadik) állnak. E két belső kört a „kék kövek" gyűrűje övezi, amelyeknek neve arra utal, hogy eső után égszínkéknek tűnnek. Ezt követően találjuk a „sarsenn" gyűrűt. Eredetileg kemény, szürke homokkövet érthetünk alatta. Ebben a gyűrűben állnak a Stonehenge legsúlyosabb darabjai. Némelyik 40-50 tonnás; tagjait tetőkövekkel kapcsolták össze építőik. A középponttól mintegy 100 méternyire 56 darab földbe vájt gödörből álló gyűrű, az úgynevezett Aubrey-kör zárja a gyűrűk rendszerét. Az építményhez egy közel három kilométer hosszú út csatlakozik, és az északkeleti irányban álló főbejárat mellett talán az egész Stonehenge legjelentősebbnek tűnő sziklaobeliszkjét találjuk, a Heel Stone - más néven Sarokkő – obeliszket.

    A Stonehenge távlati képe 

    Ezt a különös építményt már a XII. században is Anglia „csodái” közé számították. Általánosan kialakult azonban a vélemény, hogy a Stonehenge az új kőkorszak végéről származó, mintegy 4000 esztendős múltra visszatekintő megalitikus emlék. A megalit („nagy kő") kultúra régészeti fogalom, és nyomai az egész földkerekségen fellelhetők Nyugat-Európától kezdve Indonéziáig.

    A kőemlékek állításának a jelek szerint elsősorban vallási és társadalmi indítékai voltak. Számos kőemlék mellett találtak emberi csontleleteket is, ami arra utal, hogy helyenként temetkezési helyül is szolgáltak. A bolíviai kőemlék középpontjában a napisten szobra is megtalálható, ami a vallási jelleg bizonyítéka.

    Ezek után csakugyan meglepő a Salisbury-sík sziklatömbjeit a világ egyik legnagyobb planetáriumának mesterséges égboltjára vetítve viszontlátni. A találkozásnak azonban elgondolkodtató magyarázata van.

    Ha feltételezzük ugyanis, hogy a Stonehenge a napimádás temploma volt, már akkor is szükségessé vált bizonyos csillagászati alapismeretek alkalmazása az építés során. Úgy tájolták, hogy a nyári napforduló felkelő napjának sugarai egy időben fussanak végig a középponton álló sziklatömbön és a főbejárat melletti sarokkövön. Norman Lockyer neves csillagász vetette fel elsőként ezt a gondolatot a század elején.

     {mosimage}

    A fedett kőkor részlete

    A közelmúltban pedig dr. Gerald Hawkins feltűnést keltő cikkei, sőt az e tárgyban megjelent könyve pedig nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a Stonehenge tulajdonképpen csillagászati megfigyelőhely, ahol rendszeres észlelések segítéségével akár a nap- és holdfogyatkozások idejét is „megjósolhatták". A Morrison Planetárium kupolájára sorra felkerülnek Hawkins megállapításainak bizonyítékai. Itt van például részletes térképe a Stonehenge-ről és környékéről melyen minden jelenleg is álló, de az idők során lezuhant kőobeliszk szerepelt. Felkerültek a térképre a fő irányok és a kulcsfontosságúnak látszó obeliszkeket összekötő egyenesek. Ezt követően számtalan helyszíni megfigyelés, valamint a Smithsonian Asztrofizikai Obszervatórium IBM számítógépeivel végzett számítások nyomán Hawkins egy adott esztendőre tíz nap- és tizennégy holdpozíciót hozott összefüggésbe a Stonehenge valamelyik obeliszkjével, vagyis olyan helyzeteket sikerült rögzítenie, amely  helyzetekben  a  Stonehenge  valamelyik meghatározott pontjáról végzett megfigyelések nyomán a kőoszlopok segítségével pontosan meghatározható volt egy-egy égi jelenség pozíciója, pl. égitestek kelésének-nyugvásának iránya.

    Mindez természetesen nem zárja ki, hogy a  Stonehenge vallási célokat is szolgált, sőt: az ősi kultúrák életében bizonyos szertartások egyes csillagászati jelenségek bekövetkeztéhez voltak kötve. A Stonehenge esetében sem lehetett ez másképpen. Nem kétséges, hogy az esztendő meghatározott napjain ott szorongott a nép az ősi kőkörök szűk oszlopcsarnokai között, hogy tanúja lehessen, amint a felkelő Nap első sugarat végig suhannak a központban álló óriás sziklalapon és a sarokkövön a napfordulók vallási szempontból jelentős napjain.

    A Morrison Planetárium előadásában tehát jogosan találkozott múlt és jelen. Bármiben hitt is az ősi társadalom, a papság mindenkor kapcsolatot keresett az égitestek mozgása és a szentélyekből sugárzó hatalom között. Ezért volt szüksége arra, hogy az alapvető csillagászati ismereteket elsajátítsa, és a szükséges észleléseket elvégezze. E tény azonban egyszersmind arra is utal, hogy helytelen lenne egy-egy régi építmény tájolása vagy egyéb adottságai alapján a valódi értéket meghaladó tudományos tartalmat tulajdonítani a Stonehenge-nek. A dolgokat a maguk helyére kell tennünk. Kétségtelenül jelentős felismerés csillagásztörténeti szempontból Hawkins felfedezése, azonban arra is bizonyíték, hogy amilyen mértékben tárja fel a régészet az ősi kultúrák emlékeit, olyan mértékben igazolódik, hogy mennyire fontos alkotó eleme volt e kultúrák mindennapi és főként vallási életének a csillagászat. A négyezer évvel ezelőtti csillagászati megfigyelések tehát nem tudományos igényből, sokkal inkább misztikus indítékokból eredtek.

    A Föld és Ég 1967/2. számában megjelent cikk internetes változata
    Ez a bejegyzés Ókor csillagászata kategóriában van. Link könyvjelzője.
    • Magyarország megújul