A valószínűleg egy újkőkorszaki templomként funkcionáló régészeti emlék huszonnégy, egyenként hetvenöt centiméter átmérőjű és nyolc méter magas faobeliszkből állhatott. Az obeliszkeket egy belső árok és egy külső töltés kerítette körül.
A felfedezés azt jelentheti, hogy a Stonehenge által fémjelzett vidék vallási értelemben sokkal összetettebb volt, mint ahogyan azt korábban gondoltuk. A birminghami, a bradfordi, a st. andrews-i és bécsi egyetemről érkezett régészek most úgy próbálják feltérképezni a terület eleddig ismeretlen aspektusait, hogy terveik szerint egyetlen kapavágást sem tesznek a környéken, s a hagyományos régészeti eljárások helyett röntgensugarakhoz hasonló technológiával végeznek kutatásokat. A magnetométeres és radarokkal való vizsgálattal olyan új információk birtokába juthatunk, amellyel közelebbi képet kaphatunk arról, hogy milyen lehetett 40-50 évszázaddal ezelőtt a stonehenge-i vidék.
A kutatás elkövetkező négy évében – amelyet Vince Gaffney, a birminghami egyetem ókori és régészeti intézetének professzora vezet – a 14 négyzetkilométeres területről több százmilliós nagyságú információhalmazt kaphatunk, amelyeket a szakemberek egy részletes térképen vetnek össze és elemeznek. „A Stonehenge környéki földterület kilencven százaléka még ismeretlen. Reményeink szerint a kutatás pótolni fogja eddigi ismereteink hiányosságait” – fogalmazott Gaffney.
A Múlt-kor http://www.mult-kor.hu/20100722_megtalaltak_stonehenge_kistestveret honlapján megjelent cikk másodközlése
