A csillagász Hell Miksa írásaiból (III.)

886

(Amint tehát kilenc óra után tubusaink mellett nyugodtan és hallgatagon vártuk a belépést, elõször Borgrewing úr achromatikus tubusával a Napra tekintvén, odakiált a szolgának és megolvastatja vele az óra idõrészecskéit, mert õ valami feketeséget lát a Nap szélén behatolni, ugyanazt kiáltja néhány másodperc múlva P. Sajnovics, én az adott jelre azonnal megtekintve tubusomat észreveszem, hogy a Venus átmérõjének egy része, amelyet becslés szerint két ívmásodpercnyinek találtam, már belemerült a Napba; ezért úgy okoskodtam: ha a Venus mozgására nézve egy körívnyi másodperc 15 idõpercnek felel meg, akkor a közvetlenül meg nem figyelhetõ elsõ és külsõ optikai érintés szükségképpen 30 másodperccel elõbb állott be:

Az idõpont, mikor Borgrewing úr és P. Sajnovics fölkiáltottak,
a szolga jelzése szerint a bécsi órán ez volt:
9h 15′ 17"
Tehát az igazi, külsõ optikai és közvetlenül meg nem figyelhetõ
érintés körülbelül beállott:
9h 14′ 47"
Látszólagos magassága a Nap szélének, amelybe a Venus
belépett, volt:
7° 37′

Amerre a Nap mozgott, elég tiszta volt az ég, a napfoltokat és a Venust jól meg lehetett különböztetni.

Továbbá mialatt a Venus már majdnem félig belemerült a Napba, mi a teljes belépés megfigyelésére készülõdtünk. Én a tíz lábnyi achromatikus, Dollond-féle tubust használtam, P. Sajnovics az elõbb említett tíz és fél lábnyit. Borgrewing úr a nyolc és fél lábnyit, amely mikrométerrel volt ellátva. Sima kristályüveget ügyesen elhomályosítva olyformán alkalmaztunk, hogy ugyanazt az üveget minden eshetõségre, akár tiszta, akár borús idõben használhassuk. Midõn a teljes belépés már közel volt és a Nap körülbelül egy fokkal lejjebb állott a látóhatárhoz, a Nap széle kissé rezegni kezdett, de oly kis mozgással, hogy a megfigyelés pontosságát szerintem korántsem teszi kétségessé. Tehát a teljes belépést achromatikus tubusommal így figyeltem meg.

A Venus széle kerekded formáját – úgy látszik – már
majdnem visszanyeri
9h 32′ 35"
(**) Ítéletem szerint a Venus és a Nap kerületei már teljesen
kerekdedek, de még nem látszik a Nap fényes széle
9h 32′ 42"}
(***) Feltûnik a Nap szélének fényes fonala, miután a Venus
már tejesen belépett
9h 32′ 48"
{. Sajnovics tíz és fél lábnyi tubusával így találta: Úgy látszik,
hogy a Venus teljes kerületét visszanyerte
9h 32′ 30"
A Venus teljes belépése, midõn a Nap fényes széle látható
volt
9h 32′ 45"
Borgrewing úr nyolc és fél lábnyi tubusával a teljes belépést
így találja
9h 32′ 10"
A Nap magassága azon a részen, ahol a Venus belépett, ez
volt:
6° 33′ 0"}
A teljes belépés után ismét összehasonlított órák 10h 23′ 58"
Amikor a hafniai óra jelzett: 9h 38′ 0"
ekkor a bécsi mutatott: 0h 45′ 58"

A különbség

A teljes belépés után bejöttek a vendégek az obszervatóriumba, akik a már teljes Venust gyönyörködve szemlélték a Napon. Én eközben abban a reményben, hogy a Vénusz egyik-másik pozícióját a Nap elõtt Fouchy módszerével meghatározom, a már kikészített hafniai quadránshoz fordultam; azonban az a hosszúkás és igen sûrû felhõ, mely az égterületet délkelettõl délnyugatig már nyolc órától elfedte, mintegy egyhelyben függve a Napnak e felhõhöz közeli részét már-már eltakarta. Most mintegy hét idõperccel a teljes belépés után a Nap, mozgása során ezt a felhõt elérve, a mi nézõpontunkból a Vénusszal együtt eltûnt; úgyhogy nekem a Vénusz pozíciójának Fouchy[43.] módszerével történõ megmérésére egyáltalán nem maradt idõm. És mivel az ég egészen fedett volt az átvonulás teljes ideje alatt, egyetlen biztos pozíciót sem lehetett meghatározni 10 órától egészen reggeli két óráig az alábbi okokból: Mivel ebben az idõben (ami a ferde körök ismerõi számára világos) a Nap az északi meridiánhoz közeledvén, magasságát alig 10 percnyit változtathatta negyed óra alatt, így a Fouchy-féle módszer, amely a Nap gyors magasság-változását kívánja meg, Wardöben ekkor egyáltalán nem volt alkalmazható. A Vénusz korongjának a napkorong legközelebbi szélétõl való távolságának mikrométerrel való meghatározását a Nap és a Vénusz korongjának – különösen az átvonulás közepe idején, amikor a Nap alig tartózkodott 3 fokkal a horizont felett – a horizont párái okozta igen erõs remegése és fodrozódása úgyis lehetetlenné tette volna. Így tehát semmi haszon sem következett volna e megfigyelés szempontjából, ha az ég derült maradt volna a belépés után, egészen reggeli két óráig, messze az együttállás utánig, ezen a nagyon magas szélességi körön uralkodó viszonyok között; s ez okokból megértettük, hogy az a körülmény, miszerint ama sûrû felhõ a belépés után elfedte a Napot, megfigyelésünk hasznosságát és teljességét miben sem akadályozza, hacsak a kilépéskori belsõ kontaktust szerencsésen megfigyelhetjük. Ugyanis e két idõpontot, tudniillik a teljes belépés-, valamint kilépéskori belsõ kontaktus idejét megfigyelve e tudományos expedíciónk célját is elértük, s a Legfelségesebb Királynak tett ígéretünket is beváltottuk. Sõt e két megfigyelt idõpont alapján a Vénusz mozgásának minden elmélete sokkal precízebben kiszámítható, ezeket el nem érve pedig akármilyen pontos mérésekbõl és pozíciókból aligha lehetett volna meghatározni ugyanezt, mint az ismeretes a gyakorlott csillagászok elõtt.

Az ég északi részét mintegy fixen beborító említett felhõ a Napot 9 óra 40 perctõl reggeli 3 óráig lényegében teljesen eltakarta, s ez annyira általános volt, hogy a hasonlóan északi megfigyelõhelyeken tartózkodó többi megfigyelõt megfosztotta a kontaktusok megfigyelésétõl, és tõlem is annyira elvette a kilépés megfigyelésének reményét, hogy azt hittem, már megsirathatom expedícióm szerencsés kimenetelét, hacsak a reményt nem Isten különleges kegyességébe vetjük, akinek e munkát megáldó jóakaratú kezét nyilvánvalóan megláttuk magunk is és a megfigyelésnél jelen volt összes vendég, ahogy ama rémítõ felhõt a kilépés megfigyelésekor helyébõl elzavarta. Ugyanis körülbelül reggeli 3 órakor, amikor mindenki elvesztette reményét, és a Nap mélyen e felhõbe merült, váratlanul könnyû délnyugati szél támadt, amely elmozdította a felhõt a helyérõl és északkelet felé hajtotta az északnyugat felé mozgó Nap elõl, amitõl is az én igen szomorú és mályen a búbánatba merült lelkem mintegy újra kezdett éledni, és a kilépés szerencsés észlelése miatti örömmel kezdett eltelni, ami pedig soká nem volt remélhetõ; alig negyed óra telt el ugyanis, midõn a Napot a felhõbõl a mindenfelé teljesen derült égen (mivel ezen a felhõn kívül, amely északon foglalt helyet, az ég többi helyén a legkisebb felhõcske sem volt) kiemelkedni láttuk; akkor a Vénusz a napkorong szélétõl már csak saját teljes átmérõjénél [valamivel] messzebb volt, vagyis több mint negyed órával a belsõ kontaktus elõtt. Így hát a beállított távcsövekkel figyelni kezdtük a Napot a Vénusszal együtt. A Nap annyira világosan látszott, hogy legkisebb foltjait soha ezelõtt ilyen pontosan nem láttam, a Vénusz is oly pontosan és jól határoltan volt megfigyelhetõ, hogy ennél szebbet nem is kívánhattam; továbbá a Nap és a Vénusz korongja a lehetõ legnyugodtabb volt, a legkisebb fodrozódás nélkül, hiszen a Nap ekkor már 9 fok 30 perc magasságban, tehát a horizonti párák fölött járt, és az az elõbb említett könnyû szellõ is megszûnt idõközben s a légkör teljesen nyugodt lett. Így tehát a lehetõ legkedvezõbb körülmények között állapítottam meg akromatikus távcsövemmel a következõ idõpontokat.

Amint a Venus széle a Nap széléhez közeledik, látom a Idõ az órán
fekete csepp[44.] képzõdését a Venus sötét korongja és a
Nap széle között 
 15h 26′ 6" 
 Látom a csepp észrevehetõ kisebbedését

 15h 26′ 12"

  Ez a csepp hirtelenül eltûnik és mintegy eloszlik, a Nap és a
Venus szélei egybefolynak, eszerint tehát a belsõ optikai
érintkezés beáll 
 15h 26′ 17"
 P. Sajnovics tíz és fél lábnyi tubusával megállapította a
biztos belsõ érintést 
 15h 26′ 18"
 Borgrewing úr nyolc és fél lábnyi tubusával így találta a belsõ
érintést
 15h 26′ 10"
 Ahol a Venus átvonult, a Nap szélének látszólagos
magassága volt
 9°43′ 

Ezt a belsõ érintést oly pontosan láttam, hogy még a másodpercekben sem kételkedem; P. Sajnovics azt állította, hogy õ is észrevette azt a fekete cseppet, amelyet az érintés elõtt láttam.

Miután ezt a belsõ érintést oly szerencsésen megkaptuk, a már félig kilépõ Venust megmutattam a jelenlevõ vendégeknek, hogy kíváncsiságuknak eleget tegyek; mind magasztalták a Nap és Venus igen tiszta képét.

Midõn a Venus már a teljes kilépés felé sietett, mi ismét a tubusokhoz állottunk és a teljes kilépést ily módon jegyeztük föl.

    Idõ az órán
 Én achromatikus tubusommal a kétes érintést észleltem  15h 44′ 22" 
 Biztos érintés   15h 44′ 26"
 P. Sajnovics tíz és fél lábnyi tubusa szerint biztos kilépés   15h 44′ 27"
 Borgrewing nyolc és fél lábnyi tubusa szerint biztos érintés   15h 44′ 20"
 Ahol a Venus kilépett, a Nap szélének látszólagos
magassága: 
 10 4′ 0"

Ezután az újra összehasonlított órák    
 Amikor a hafniai mutatott   16h 33′ 23"
 A bécsi jelzett   15h 47′ 0"
 A különbség   0h 46′ 23"

(A sikerek szerencsés elérése után a vendégek gratuláltak nekünk, hogy Isten a király kívánságát minden reményen fölül kegyesen teljesítette, és én tele örömmel és vigasztalással ennek a sikeres megfigyelésnek szemtanúit barátságosan elbocsátottam.

Mielõtt az észlelt adatokat táblázatba csoportosítom és az igaz idõre redukálva közlöm, jó lesz még a következõket is megjegyezni.

Elõször: Nehogy a számláló és a perceket esetleg hibásan jelzõ szolga gondatlansága miatt kétségessé váljon az észlelés, úgy magam az órához nagyon közel állva, valamint P. Sajnovics és Borgrewing úr az idõpontok jelzése után külön-külön megnéztük az órát, vajon megegyeznek-e a szolga idõjelzései a mi jegyzeteinkkel.

Másodszor: Mindegyik közülünk észlelt adatait külön-külön papírra vetette, anélkül, hogy egymással jelekkel vagy szóval közlekedtek volna, míg a cédulákat nekem átadták.…)

5. Monumenta aere perenniora inter astra
ponenda etc.[45.]

Megjegyzések a IV. táblához[46.]

Az új csillagképeket, amelyeket az. I, II. és III. táblámon alak és nagyság szerint Fortin[47.] úr kisebb térképének lapjain külön-külön javasoltam, ezen a IV. táblán egy tekintetre láthatóan állítom össze, hogy a csillagászok megértsék e csillagképek helyének és fekvésének alkalmasságára vonatkozó megfontolásokat, melyek által indíttatva legyenek ezeket az én csillagképeimet megítélni és elfogadni, és (ha fehér kövecskékkel mellette szavazván elfogadnák õket), a csillagtérképre rávezetni.

Elõször is tehát mindez a három csillagkép egymáshoz közel van, az égbolt északi félgömbjének legismertebb és legragyogóbb részére helyezve; hiszen a csillagos égbolt soha nem mutatkozik szebbnek és ragyogóbbnak, mint amikor az Ikrek, az Orion, a Bika és a Nagy Kutya (igen sok elsõ, másod- és harmadrendû csillaggal fenségesen földíszítve) a horizont fölé fölkelvén látható[48.]. – Amikor tehát a mondott csillagképek, derült éjszakán, az égbolt közepén ragyogva látszanak, akkor egyúttal a „Herschel[49.] nagyobb távcsöve" az Ikrek feje fölött, a „Kisebb távcsõ" az Orion fölött, a Bika feje alatt az Aldebaran csillaga és a Hyadok mellett, valamint a „III. György lantja" az Orion, a Bika, a Cet és az Eridanus között szintén együtt fénylenek ragyogóan az égen, és egy tekintettel, mintegy közös képen (úgy, ahogyan a IV. táblán le vannak rajzolva) megtekinthetõk; tehát ezek az új csillagképek nincsenek úgy szétszórva az ég különbözõ részein, hogy egyikük a tavaszi, másik a nyári, õszi vagy téli égbolton elhelyezkedvén, keresgélni kellene õket a nemtelenebb csillagképek közt, hanem ha az Ikrek csillagképe teljes egészében fölkelvén látható, akkor a Nagyobb távcsõ, a Kisebb távcsõ és a György lantja is felkelt és látható az égen; és mind egyszerre láthatók a horizont fölött ragyogni az éjszaka óráiban mindaddig, míg a Cet fejének csillagai le nem nyugszanak, vagy a Nap sugaraiba merülve el nem tûnnek.

Másodszor: Ezen új csillagképek fekvésének alkalmasságát ajánlja még az új, Herschel által észlelt bolygó[50.] helye is, amely e „Herschel távcsövei" között középen tartózkodik, mint a IV. tábla mutatja, amely helyzet azonnal emlékezetünkbe idézi amaz emlékezetes megfigyelést, melyet Herschel az õ távcsövével végzett. És mivel a György Lantja mindjárt e távcsövek alatt látszik nyugat felé ragyogni, emlékezetbe idézi egyúttal III. Györgynek, anglia királyának Herschel iránt tanúsított jótékonyságát és bõkezûségét is, valamint e király nagy érdemeit a csillagászat, a földrajz, a hajózás és általában a természettudományok elõmozdítása, gyarapítása terén; és e kegyes jelkép, a György lantja által ajánlja a jövõ csillagászainak, örök hálával, az õ egyedülálló vallásossága iránti nyilvánvaló és keresztényi féltékenységet.

Harmadszor és végül meg kell fontolni azt is, hogy a Herschel kisebbik távcsövének csillagai mind állatöviek, szélességük[51.] nem érvén el a 8 fokot, miáltal gyakran fogják használni õket a holdnak e csillagokkal való találkozásai alkalmával, illetve a Nap és a Hold, melyek e csillagokkal párhuzamosan mozognak, hasonlóképpen a többi bolygó helyének meghatározásakor, melyeknek szélessége nem éri el a 8 fokot. – A György Lantjának legtöbb csillaga pedig egyenlítõi, vagy legalábbis közel esik az égi egyenlítõhöz, miáltal a gyakorlati csillagászatban, a Nap pályájához, amely e csillagokkal párhuzamos, aztán a mûszerek vizsgálatához és azok helyesbítéséhez és korrekciójához igen alkalmasak, és ezért a csillagászok könyveiben a Herschel Távcsövei és a György Lantja nevek igen gyakran lesznek olvashatók.

 Remélem tehát s azzal hízelgek magamnak, hogy ez a IV. táblán egyetlen pillantással átlátható két égi emlékmû, elõször Anglia legfényesebb királyáé, III. Györgyé, másodszor Herschelé, az új Urania bolygó fölfedezõjéé, melyeket magam mint csillagász ajánlottam, a csillagászat egész Köztársaságának[52.] csillagászai által jóvá fognak hagyatni és elfogadtatnak, kölönösen a kitûnõ francia csillagászok által, akiknek szavazatával s az enyémmel Herschel kitûnõségét örökre az égre kívánva (a Herschel név helyett, amelyet az új bolygónak de la Lande[53.] úr adott a csillagászati szokás ellenére) Herschelnek ez égi távcsövei által, azt gondolom, eleget tettem, és egyben bebizonyítom azt a bizonyos jövendölésemet (három évvel ezelõtt az én „Lis Astronomorum de Nomine" [A csillagászok közti viszály a névrõl] c. könyvemben tettem közzé), hogy:

HERSCHEL, míg lesz Föld, míg lesznek csillagok, él majd,
csaknem mint Newton, nagy tudománya miatt,[54.] 
és azt is, amelyet ugyanazon könyvemben III. György angol királyról mondtam:
Illik, mint tudjuk, tisztelni az égi Királyt, ki
támogatá HERSCHELT, és tudománya müvét;[55.]
ÉS MINDEZ LEGYEN
ISTEN NAGYOBB DICSÕSÉGÉRE[56.].
Általam mondatott a csillagászat köztársasága számára.
{mosimage}
(*) Mindenesetre a Hold Naptól megvilágított gömbje nagy nagyítású távcsövekkel domborúnak és gömbszerûnek tûnik fel, de itt nem a megvilágított Hold vagy Vénusz gömbjérõl szólok, hanem a sötétrõl, amelynek domborúságát, amikor a Nap korongján figyeljük meg sötét üvegen keresztül, nem lehet látni. (M. Hell jegyzete)
 (**) Egyes megfigyelôk ezt a pillanatot veszik belsô kontaktusnak.
(***) Mások ezt a pillanatot mondják belsô kontaktusnak, mindketten helytelenül, mint fentebb megmutattuk. (M. Hell jegyzetei)

"A csillagász Hell Miksa írásaiból" című könyv másodközlése

A csillagász Hell Miksa írásaiból (I.)

A csillagász Hell Miksa írásaiból (II.)

A csillagász Hell Miksa írásaiból (IV.)

A csillagász Hell Miksa írásaiból (Jegyzetek)

Hozzászólás

hozzászólás