A debreceni Kollégium
Részlet Tóth Béla könyvéből:2 „A debreceni Kollégium a magyarországi református főiskolák közül akkor a legnagyobb hírnévnek és tekintélynek örvendett. Hat vagy hét osztályból álló alsó tagozata fölött állott az akadémiai fokozat, melyen a 18. század elejétől négy professzor tevékenykedett. Kettő a teológiai ismereteket (ó- és újszövetség), kettő pedig filozófiát, azaz az akkori felfogás szerint világi, természettudományi ismereteket tanítva. 1742-ben Piskárkosi Szilágyi Márton, Tabajdi Sáska Márton, Szilágyi Tönkő István és a fiatal, 1738 tavasza óta professzorkodó Maróthi György látták el a tanszékeket az ismertetett rend szerint. Az intézet tanítási rendje meglehetősen merev s szelleme elmaradott volt. Ez abból következett, hogy a 17. sz. második felében Debrecenben hatalmas lendülettel győzött a puritanizmus, ami iskolai vonatkozásban elsősorban Ramus logikájának és retorikájának egyeduralmát jelentette, … mellette pedig … a kartéziánizmusnak a holland egyetemektől – melyeket debreceni diákok nagy számban látogattak – is támogatott töretlen továbbélését. A hétévi külföldi tanulmányút után – melynek során megjárta Zürich, Bázel, Bern, Groningen egyetemeit – hazatért Maróthi fellépése azonban felkavarta az áporodott tó vizét: őt ugyan az ékesszólás és történelem professzorának választották meg, de működését, a klasszika-filológia modern szellemű tanítása s a történelemnek Christoph Keller (Cellarius, 1638-1707) világi felfogású könyve nyomán való előadása mellett csakhamar kiterjesztette a természettudományokra is. A történelemmel együtt ó- és újkori földrajzot tanított, s csakhamar megkezdte a matézis és a kísérleti fizika tanítását, az előbbit J. Fr. Weidler (1692-1755) Institutiones Matheseos (1718) c. könyve alapján, utóbbit P. Musschenbroek (1692-1763) Elementa physicae (1726) c. műve nyomán, melyet tanítványai számára is meghozatott. Ez utóbbi 36 megvásárlója között ott szerepel "Stephanus Hatvani" is. Közben állandóan folytatta a "fiziko-matematikai" kísérleti eszközök beszerzését, készítését is, és lépéseket tesz a Kollégiumban egy második előadóterem, egy fizikai auditórium kialakítására is.”
Az elavult filozófiák elleni harcában társa volt Maróthinak a magát „newtoniánusnak” mondó Piskárkosi Szilágyi Sámuel, akit 1742-ben választottak meg ötödik professzornak rábízván a feladatot elhárító Maróthi helyett a filozófia, benne a fizika, tanítását. Ő bejelentette, hogy Musschenbroek fizikai rendszerét fogja tanítani, s hozzátenné ehhez s’Gravesande bevezetését a filozófiába (ti. a metafizikába és logikába).
Szilágyi Sámuel hagyatékénak feldolgozása közben talált adatokat közzétéve ismertette a „Theatrum Physicum” tervezésének és létesítésének hiteles körülményeiről, elsőként az irodalomban, G. Szabó Botond:3 „Szilágyi (Piskárkosi Szilágyi Sámuel) erősen megfakult levélfogalmazványának tanúsága szerint már kinevezése után néhány hónappal arról számol be Samuel Schaurer berni professzornak, hogy `ügyeink a kívánt mederben folynak: a fizikai bemutató terem a padok kivételével elkészült. Az általam tervezett tantermet az ékesen szólás tanára fogja felavatni. Olyan elegánsan és remekül sikerült, hogy hazánkban nehéz volna hasonlót találni. A ti akadémiátok hasonló helyiségétől csupán méreteiben marad el, egyébként fekvése sokkal kedvezőbb. Ablakait úgy terveztem, hogy napkeltétől napnyugtáig alkalmas legyen optikai kísérletek végzésére. … Mondhatom, a newtoni kísérletek minden órában elvégezhetők benne. Légszivattyúnkat mindennap várom. … Foglalkozom egy anemoszkóp készítésével, amely termünk mennyezetén fogja jelezni a széljárást. Tudod, mennyire szükséges sok kísérletben a szél!’…”
Hatvani debreceni diákévei
Említett életrajzi feljegyzéseiben debreceni diákéveit rendkívüli tömörséggel foglalja össze Hatvani: „Másfél esztendeig bennlakván a debreczeni kollégiumban eloquentia latinae presesnek [a latin ékesszólás előadója] tétettem az ifjabb diákok között, kik többen voltak száznál. Harmadik esztendőre 1744-ben logices et oratoriae publicus preceptornak [a logika és szónoklás nyilvános tanítója] tétettem. Ez esztendőnek vége felé, ti. október végén theologiae presességet is viseltem 1745. Esztendőnek áprilisáig … die 12. Octobr. 1745. Oskolai cursusomnak véget vetettem.”
Más forrásokból tudjuk, hogy először a görög nyelv tanulásának feküdt neki, 1742 nyarán a héber nyelvet tanulmányozta. Iskolai megbízatásain felül Domokos Márton főbíró fiának privatus preceptora is volt. Amikor az év őszén ismét jelentkezett a pestis, ő a teológia tanulásának szentelte idejét, és két éneket is szerzett zsoltárdallamokra. 1743-ban a teológia mellett Maróthi György tanítása alapján matematikát tanul, és látogatja Szilágyi Sámuel fizika előadásait. Nyilvános tanítóskodása mellett ülnöke volt az iskolai diáktörvényszéknek. Feljegyezték, hogy jelentős összeget nyert egy pályázaton, amelyet egy debreceni szenátor tűzött ki „Mi az oka annak, hogy a hallgatóság oly gyakran szunyókál a templomokban?” címmel.
Ezzel és tanítói munkájával 300 rajnai forintot gyűjtött össze, s külföldi akadémiákon való továbbtanulásról kezdett gondolkodni.
Külföldi tanulmányai
Befejezvén kollégiumi tanulmányait rokoni látogatást tett Losoncon, ahonnan 1746 januárjában elindult külföldi útjára. Pozsonyban áprilisig várnia kellett a „helytartótanácstól kinyerendő passzus végett”, így csak május 10-én érkezik meg céljához, Bázelbe. Az 1459-ben alapított bázeli egyetemet a 18. század folyamán mintegy kétszáz magyar ifjú kereste fel. Itt szerzett lelkészi oklevelet Maróthi György is.
Hatvani a Collegium Erasmianumba nyer felvételt, amelynek szabályai szerint először teológiai tanulmányokat folytat, tanára Maróthi egykori bázeli barátja és holtig levelezőtársa Jacob Christoph Beck. Hatvani jó felkészültségére jellemző, hogy már 1747 elején felvették a lelkészjelöltek közé, s már az év június 1-jén kiállították lelkészi oklevelét, ugyanabban a hónapban benyújtotta teológiadoktori értekezését is.
Még lelkészi vizsgája előtt beiratkozott az orvosi fakultásra is, és privát oktatója, Dr. Emanuel König professzor, 15 hónap alatt átvette vele az orvostan egész akkori anyagát. Ehhez szükség volt Hatvani tanárai által is megcsodált kivételes emlékezőtehetségére, a 15 hónap alatt elsajátított anyag rendes tanmenet alapján 4-5 éves stúdium lett volna. 1748 márciusában letette orvosi szigorlatát, április 9-én bemutatta kinyomtatott doktori értekezését (címe Aestimatione Morborum cum Facie, azaz A betegségeknek az arckifejezésből való meghatározása), professzorának előterjesztésére az orvosi eskü letétele után még aznap orvosdoktorrá avatták.
Már 1747-ben megkapta a debreceni eklézsia felkérését a Kollégium matematika, filozófia és kísérleti fizika tanszékére tanárnak. Szilágyi Sámuel levélbeli és J. Chr. Beck szóbeli rábeszélésére vállalta a feladatot. Hogy kellő színvonalon eleget tehessen neki, tanulmányozni kezdte a matematikát nem kisebb tanároknál, mint Johann és Daniel Bernoulli. Orvosi tanulmányai befejeztével Zürichbe látogat, ahol ismeretséget köt az ottani egyetem nevezetes tanáraival.
A Rajnán Hollandiába vette útját. Rövid utrechti tartózkodás után májusban megérkezett Leidenbe. Itt kézhez vette Debrecen városának 200 rajnai forintnyi tanulmányi segítségét mint olyan, aki „magát a Nemes Város szolgálattyára készíti”. Három hónapig látogatta Musschenbroek kísérletifizika-óráit, továbbá hallgatott matematika-, kémia- és botanika-előadásokat is. Bekapcsolódott az egyetem csillagvizsgáló intézetének munkájába is.
Munkásságával akkora megbecsülést szerzett, hogy állást ajánlottak neki a heidelbergi vagy marburgi egyetemen, míg a leideni egyetemi könyvtár igazgatója és a város egyik szenátora arra igyekeztek rábeszélni, hogy a leideni egyetemen vállaljon tanítást. Ám ő „többre becsülte és jobban szerette gyászos helyzetben lévő egyházát és a csekély jövedelmű tanári hivatalt hazájában, mint Hollandia virágzó szabadságát és dúsgazdag tanári fizetését.”
1748 végén elindul hazafelé.
Hatvani tanári működése
1749. január 17-én tartotta meg beköszöntő beszédét a debreceni kollégiumban. Székfoglalója, mint az ilyen székfoglalók általában, lényeges adalék egyéniségének, tudományos felfogásának, tudományos programjának megismerése szempontjából. Hatvani latin nyelvű székfoglalójának címe „A matematika hasznáról a teológiában és szükségességéről a fizikában” (megjelent a Museum Helveticum c. zürichi folyóirat 1751. évfolyamában, Part XX., 531-556 oldal).
Mint Zemplén Jolán4 rámutat, a téma nem új, s a természettudományok matematikai tárgyalásának programja, legalábbis a fizika egyes területein már megvalósult, de Magyarországon még igen fontos felhívni a figyelmet a matematika jelentőségére. „Hatvani ezért elsőnek arra mutat rá, hogy milyen elhanyagolt a hazai iskolákban a matematika”, majd elmondja, hogy „a matematika szerepe azért olyan fontos, mert ez az egyetlen tudomány, amely biztos igazságokra vezet, nemcsak a tiszta matematikában, hanem alkalmazásaiban is. A matematikai következtetés sohasem vezet téves eredményre, alapelveinek, módszereinek ismeretében biztos vezérfonalunk van a tudomány minden területén. Ezért van rá szüksége a teológusnak is. Itt érdekes módon Hatvani a matematikai végtelen fogalmát (hiperbola aszimptotái, irracionális számok, végtelen sorok, stb.) használja fel Isten, általában a racionálisan meg nem fogható dolgok létezésének igazolására.
Fizikát azután végképp nem lehet matematika nélkül tanulni – folytatja Hatvani beszédének második részében –, mert enélkül a legegyszerűbb fizikai jelenségek, törvények sem érthetők. A fizika a természet törvényeit kutatja, elsősorban azokat, amelyek szerint a testek mozognak. A mozgás mennyiség, a mennyiségek változásának vizsgálata így elsősorban a matematika tárgya. De a mechanikán kívül szükség van a matematikára a hidrosztatika, hidraulika, hidromechanika, optika, dioptrika, katoptrika területén is, általában az egész filozófiában.
Hatvani rámutat, hogy a matematika oktatásának Debrecenben megvannak a maga hagyományai.
Széles látókörét, modern felfogását mutatja az is, hogy nem feledkezik meg a matematikának a mezőgazdaságban, a technikában való alkalmazhatóságáról sem. Vízvezetékek, malmok, épületek tervezésénél éppúgy szükség van rá, mint örökségek felosztásánál, a haditechnikában és a közgazdaságtanban.”
Ilyen beköszöntő után kezd el tanítani Hatvani Debrecenben. Életrajztöredékében beszámol arról, hogy milyen tanmenet szerint, milyen tárgyakat, kiknek a könyve nyomán tanított a rábízott tantárgyakból, sőt leírja azt is, hogy filozófiatörténet előadásainak kézirata 20, a filozófia elveié 6, az ontológiáé 14, a természetes teológiáé 16, a kozmológia vagy „physica generalis” 16 ívet tett ki. 76 ívből áll „A kísérleti fizika” név alatt előadott tárgy, amely magába foglalta a kémia, botanika, orvosi fiziológia, földrajz és hidrosztatika elveit, valamint az egész mechanikát és az asztronómia elveit. így ír: „Három év alatt tehát az egész kísérleti fizikát bevégeztem, vagyis az 1752. év december 2. napjáig. A téli időszakban azonban a hideg előadóteremben a kísérleteket nem lehetett bemutatni.” Sajnos említett jegyzetei elkallódtak vagy lappanganak, és 1757-ben önéletírása is megszakad, így csak levelekből, levéltári utalásokból, jegyzőkönyvekből lehet következtetni tanári működésének adataira. A fizikai eszközök beszerzéseiből lehet következtetni arra, hogy bár a hároméves vetésforgó szerinti tanmenet nem változott sokat az évek alatt, volt tartalmi fejlődés. Hatvani lépést tartott pl. a fizika fejlődésével, amely 1750 és 1780 között az elektromosság területén volt a leglátványosabb. Hatvani úti naplója szerint 1746-ban látott először elektromos kísérletet Augsburgban. 1749-ben vásárolt egy „elektrica machiná”-t, 1776-ban vett egy másikat elektroforral együtt, amelyet Volta 1775-ben talált fel.
Használta persze az elődei, főleg Maróthi által beszerzett eszközöket is. Pénzügyi lehetőségei újak beszerzésére és a régiek javítására korlátozottak voltak. Annyit azonban kivívott, hogy egy ifjút, Kabai Mihályt, külföldre küldtek a mechanikusi mesterség kitanulására, akinek a munkásságáról az első bejegyzés már a Hatvani nyugalomba vonulása utáni időkből származik.
Az Introductio
Bár jegyzeteit nem találták meg, Hatvani természettudósi egyéniségének megítélésében nem vagyunk teljesen a kortársak és tanítványok megnyilatkozásaira utalva. Épségben fennmaradt Introductio ad principia philosophiae solidioris című, 1757-ben szépen nyomtatott formában megjelent, a végéhez illesztett függelékekkel együtt 320 lapból álló nyolcadrét alakú könyve, amely egy eléggé terjedelmes bevezetést követő három fejezetből áll, ezek folyamatosan számozott 200 §-ra oszlanak.
A mű teljes magyar fordítása Tóth Pétertől Bevezetés a szilárdabb filozófia elveibe címmel 1990-ben jelent meg Budapesten, a Debreceni Akadémiai Bizottság kiadásában, Tóth Béla előszavával és jegyzeteivel.
Tóth Béla előszavából: „Szerény véleményünk szerint ez a munka egyáltalán nem foglalta el megérdemelt helyét a magyar tudománytörténetben, s érdeme szerint szinte senki nem foglalkozott vele. … A rendelkezésünkre álló adatokból kitűnik, hogy Hatvani ezt a munkáját tanári pályája kezdetétől a mű megjelenéséig építgette. Ilyesmire utal maga is a könyv Praefatiojában: `Mindjárt hivatalom kezdetén azt a törvényt szabtam magam elé, hogy semmit se fogadjak el vaktában vagy elsietve, és semmit se erőltessek tanítványaimra, amit hosszabb elmélkedés vagy szigorúbb megvizsgálás igaznak és bizonyosnak nem mutat’; … Az előszóban előadja Hatvani, hogy munkájában nem az egész filozófia feltárása a célja, csupán az emberi megismerés alapjainak, az igazság és bizonyosság alapelveinek megkeresése. … A könyv legrészletesebb fejezete a második, mely címe szerint `az igazság kritériumáról az emberi megismerésben, azaz a filozófia alapelvéről’ szól, vagyis a mű szorosan vett mondanivalóját fejti ki részletesen. … Hatvani számára kétféle igazság van (Evidentia simplex `Ha valamely dolog közvetlen észlelésre támaszkodik, nincs szükség további bizonyításra, és kétkedésnek nincs helye.’ És Evidentia moralis `Deus potest supra Rationem nostram agere’: Isten cselekedhet a mi értelmünk felett.) … Munkája harmadik fejezetét, mely De probilitate címmel a valószínűségszámításról szól, akár önálló tanulmánynak, függeléknek is tekinthetnénk. Valójában ez a caput is eddigi törekvéseihez csatlakozik. Ez a rész ugyanis arról szól, hogy a valóságban nemcsak teljes igazság, meggyőződés lehetséges, hanem olyan is, amelyet a rendelkezésünkre álló adatok, ismeretek alapján csak megközelíteni tudunk. Ez a valószínűség, s Hatvani e fejezetben a valószínűség megközelítésének matematikai módszerével ismertet meg bennünket, … vagyis a valószínűségszámítást vezeti be elsőként Magyarországon. Munkájának e részét érdeme szerint méltatta Horváth Róbert.5
Végezetül szeretnénk még kiemelni Hatvaninak a műben tükröződő rendkívül mély és kiterjedt műveltségét, mely az ókori és bibliai nyelvek, a klasszikus (görög, latin) írók ismerete mellett kiterjedt az újkori filozófia, természettudomány íróinak, az orvostudomány, teológia művelőinek teljes és alapos ismeretére, valamint az előadottak világos elrendezésére, rendszerbe foglalására. Külön ajándék a mű végén lévő kis értekezés, mely Debrecen földrajzi szélességének pontos, kísérleti úton nyert meghatározását foglalja magába.”
Hatvaninak ez a műve nemcsak filozófiatörténeti érdekességű, mivel példáit a matematika és fizika köréből veszi. A fizika definícióját a következőképpen adja: „Annak a [tudománynak] azonban, amely a mozgásoknak, erőknek, ellenállásnak és a többi jelenségnek, amelyek a testeken történnek, a valódi értelmét megadja, a neve FIZIKA. A fizikát tehát a természet törvényeiből – amelyek a testekben állandóan jelen vannak – lehet megtanulni. Ebből következik, hogy a fizikusnak a legfőbb értelem, a legjobb és legnagyobb Isten műveivel kell foglalkoznia és azt kell megfontolnia, milyen törvények mozgatják ezt az egész világot; milyen okból marad fenn ez az egyszer megállapított rend: innen lehet a testeken történő minden változásnak az okát megadni.” Kigúnyolja azokat, akik a fizikát a Bibliából akarják megtanulni, mintha a Szentlélek diktálta volna le nekünk a fizikát, az asztronómiát és a geometriát. „Egészen más volt a véleménye NEWTONNAK – mutat rá Hatvani –, akinek Elveiből létrejött a Természetfilozófia, rá vezethetők vissza annak alapjai. A filozófia minden nehézsége abban áll – mondja – egyedülálló könyvének, a Természetfilozófia alapelveinek Bevezetésében, hogy a mozgás jelenségeiből kutatjuk a természet erőit, tehát ezekkel az erőkkel értelmezzük a többi jelenséget. Ugyanott: Mindazt – úgymond –, ami a jelenségekből nem vezethető le HIPOTÉZISNEK kell hívni. Ebben a Filozófiában a tételeket a Jelenségekből vezetjük le: és az indukció által válnak általánosakká, így válik ismeretessé a testnek az áthatolhatatlansága, mozgása, impetusza, valamint a mozgás és a gravitáció törvényei.” [Kiemelés Hatvanitól] Hatvani az amúgy szintén vallásos Newtont mint természettudóst állítja szembe a Biblia elsőbbségét hirdetőkkel, idézetként éppen Newtonnak az indukció és dedukció, tapasztalat és elmélet egységére vonatkozó leghaladóbb módszertani kijelentéseit ragadva ki, amelyekkel nyilván maga is azonosul.
Zemplén Jolán, aki meglehetős részletességgel taglalja Hatvani könyvét, így foglalja össze jelentőségét: „A könyvnek nem is a Hatvani által kifejtett eklektikus filozófia adja meg elsősorban az értékét, hanem az érvelésben felhozott természettudományos példák gazdagsága, amelyekből kiderül, hogy Hatvani nemcsak ismert minden fontos és új felfedezést, hanem felismerte azok jelentőségét is. [A kísérleteknek a megismerésben betöltött szerepének megvilágítására azt írja] így fedezte fel Huygens az ingamozgást, Newton az integrálszámítást, valamint a fény és a színek elméletét, a bolygók pályáját és a Nap körüli gyorsuló mozgásukat, késésüket nagyobb távolságban, azt, hogy a Föld átmérője az egyenlítőnél hosszabb, hogy a Föld mindkét oldalán belapult. így jutottak Joh. Bernoulli és L’Hôpital matematikai, Boerhave kémiai felfedezésükhöz. Ez volt Muschenbroek, Halley, Keil és s’Gravesande módszere. … Mindent egybevetve, Hatvaninak ez a filozófiai munkája értékes alkotás.”
Hatvani más irányú tevékenysége
A tanítás munkája mellett Hatvani professzorságának 37 éve alatt végig kiveszi részét a Kollégium ügyeinek intézéséből. Hét évig a könyvtárigazgatói feladatot látja el; amikor, 1752-ben a helytartótanács elrendeli Debrecen város és az egyház igazgatásának szétválasztását, és a Kollégium nehéz anyagi helyzetbe kerül, Hatvani fogalmazza azokat a latin nyelvű leveleket, amelyekben segítséget kérnek az európai protestáns papságtól. Az ún. Bázeli biblia bonyodalmas kiadási ügyét is ő simítja el; részt vesz 1781-ben és 1784-ben azokon a tárgyalásokon Pozsonyban, amelyeken Domokos Lajos debreceni főbíróval együtt a Ratio Educationis protestáns iskolákra való kiterjesztése ellen léptek fel, álláspontjukat 1785-ben egy elaborátumban le is írják. Ide kívánkozik annak megemlítése, hogy mint lelkész is szolgálta egyházát. Kéziratai között a 12. pontban „teljesen kidolgozott” prédikációi szerepelnek, „melyeket a debreceni egyházban különböző alkalmakkor tartott”.
Tanári és irodalmi tevékenysége mellett orvosi diplomáját sem hevertette parlagon. Igen kiterjedt orvosi gyakorlatot folytatott. Bár rajta kívül Debrecenben még három orvos működött, leggyakrabban őt keresik fel a betegek nemcsak Debrecenből és Bihar megyéből, hanem távoli vidékekről, sőt külföldről is. Sok betege akad a Váradon időző katonák sorából is. Végrendeletében külön intézkedik a magas rangú betegeitől kapott értékes ajándékokról. Gondja volt a Kollégium ifjúságára is. Már 1752-ben megnyitotta a betegek pénztárát, kezdeményezésére létesült külön kórházi alap is, ami lehetővé tette betegszobák berendezését, ápolószemélyzet tartását. Mint nagy tudású és nagy gyakorlattal rendelkező orvost az államhatalom megbízta Debrecen és Bihar megye gyógyszertárainak felügyeletével.
Szokása volt – mint 1777-ben Bécsben megjelent Thermae Varadienses című munkája előszavában írja – „míg a mezőket, hegyeket, falvakat, városokat, országokat bejártam, megfigyeléseimet papírra vetni”. Ezekből a nagyrészt orvosi praxisával összefüggő utakon készült feljegyzésekből összeállt könyvben, amelyben – hosszú címe szerint – „a váradi fürdők fizikai és orvosi vizsgálatáról, illetve azok gyógyászati hasznáról, orvosi megfigyelésekkel. Ugyancsak a bennük lévő gyógysókról, melyhez kapcsolódva egy értekezés csatlakozik a sók természetéről, jelesen azokról a sókról, melyeket Debrecen környékén gyűjtenek. Korunk salétromáról van szó, amelyet a régiek a nátriummal együtt ásványi alkálinak vagy debreceni szappansónak (saponarium Debreceniense) neveztek” értekezik, a kémikus Hatvani is elénk áll.
Tanítványai
Az Intoductio előszavában, megható szerénységgel, ezt írja Hatvani: „… én, aki a legjobban ismerem magamat tudom, hogy milyen gyarló a tehetségem, és mennyire távol áll attól, hogy alkalmas legyen új dolgok felfedezésére: inkább azt kell nyereség gyanánt elkönyvelnem, hogy elmém egyáltalán képes felfogni a mások által játszi könnyedséggel felfedezett dolgokat. … Egyébként azonban úgy érzem, a hosszú gyakorlat megtanított arra, hogy ha valamely dolognak az igazságát egyszer már átláttam, azt másokkal is közölni tudjam.” Arra, hogy milyen eredménnyel és színvonalon tette ezt, következtethetünk legkiválóbb tanítványainak pályájából, ritkábban feljegyzéseiből. Az utóbbira a legértékesebb példa Újfalusi Ferencnek, sárándi, majd péterszegi lelkésznek hatalmas fólió alakú kéziratos munkája, amely természettudományi feljegyzéseket tartalmaz számos gyönyörű ábrával illusztrálva. Újfalusi 1744-től volt a Kollégium diákja, hallgatta még Maróthit, Szilágyi Sámuelt is, de legtovább Hatvani hatott rá. Könyvében feldolgozza az egész korabeli természettudományt. A mű egy nagy tudású, felvilágosult gondolkozású ember arcát tükrözi.
Hatvani volt tanítómestere a dalköltéseiről és dalgyűjtéseiről híressé vált Pálóczi Horváth Ádámnak is, aki 1775 és 1780 között tanult a debreceni Kollégiumban, földmérői vizsgát tett, és sikeres „inzsellér”-ként működött, csillagászattal pedig haláláig foglalkozott, s a „Legrövidebb nyári éjszaka” címmel 1791-ben tanulmányt írt.
Hatvani Magyarországon számon tartott neves tanítványait, köztük Tessedik Sámuelt, Sárvári Pált, Ercsei Dánielt, Cseh-Szombaty Józsefet, Csapó Józsefet, felsorolni is hosszú lenne. Megemlékezünk itt kettőről, akiket Szili Kálmán6 európai hatású, jelentős eredeti tudósoknak tart:
Az egyik „Csernák László (1742-1816), aki a "Cribum Arithmeticum"-mal Le Gendre és Gauss magasztalását vívta ki, mint a deventeri liceum tanára Hollandiában telepszik meg, de ott is büszke származására, mert művei czímlapján neve mellől a Pannonius jelzőt el nem hagyja soha.”
A másik Weszprémi István (1723-1799), aki külföldi tanulmányai után visszatér Debrecenbe tiszti orvosnak. Nagy tudományos érdemeket szerzett „Succinta medicorum Hungariae et Transilvaniae biographia” című tanulmányával.
Hazafiúi Tudós Társaság
Bár Hatvani nagy jelentőségű eredeti felfedezéssel nem gyarapította az egyetemes természettudományt, vitathatatlan, hogy kora művelődésének kimagasló alakja volt. Jelentőségével már kortársai is tisztában voltak. Ennek egyik jele, hogy a kor legkiválóbb magyar elméi Hatvanit maguk közé sorolták, amikor „felmerült az igénye, hogy a hazai tudományosságnak is szüksége van valamilyen szervezeti keretre. … Bessenyei beszámol róla, hogy a Hazafiúi Magyar Társaság alakuló ülése 1779-ben volt Budán. Élére báró Orczy Lőrincet nyerték meg elnökül, 13 belső és hat külső tagja lett. A belső tagok között Bessenyei mint főtitkár és Ányos Pál mint másodtitkár mellett Ányos János, Barcsai Ábrahám, Báróczy Sándor, Dr. Bornemisza János, Gindl József, Glosius Sámuel megyei főorvos, Hatvani István, Horányi Elek, Mészáros Ignác és az ifjú orvos tanár Rácz Sámuel szerepel. Külső tag lett Szilágyi Márton, Sárospatak, Weszprémi István, Debrecen.”7
A magyar Faust
Nem lehet nem megemlékezni arról a különös hírnévről, amelyre Hatvani halála után szert tett, és ami az előzőekben vázlatosan bemutatott valóságos személyével és életművével nem hozhatók egyéb kapcsolatba, mint hogy sokrétű tudása, képességei, előadásai, kísérletei, orvosi tevékenysége, emberi kvalitásai rendkívüli adottságokkal rendelkező egyéniségnek mutathatták.
Ördöngös-mágikus hatalmáról számos legenda, történet terjedt, s került be az irodalomba is. Arany János már 1855-ben „népmonda után” verset ír Debrecen híres tanáráról,
„Ki fekete könyvben olvas,
S kohán arannyá válik a vas.
Mi sors vár rád a csillagokban,
A csíziónál tudja jobban,
Bölcsek kövét régóta birja,
Nap- s holdfogyatkozást megírja.
Télen, szobában érlel dinnyét
Csiklándni a vendégek ínyét,
S az asztallábból, mint varázslás,
Csapon dől a tokaji máslás.
Mert ezt kétségtelen forrásból
(Ki más után, ki hallomásból)
Az ifjúság vallotta szentnek:
Vénebb diákok nem füllentnek.”
Majd leírja az előadótermet, ahol serpenyő, szelence, tégely, üvegcső, lombik és retorta áll, s
„Mellettök egy magasabb állvány,
Fából csinált rezes nagy bálvány,
Üvegtányérral, mint malomkő:
S ha hozzáérsz, megüt a mennykő.”
A Hatvani-mondák szorgos feldolgozója volt Jókai Mór is, még új történettel is gazdagította a mondakört. Nagy hatású regényében, az És mégis mozog a földben, is felhasználja ezt a motívumot. 1871-ben a Kisfaludy Társaság közgyűlésén A magyar Faust címmel felolvasott humoros elbeszélésében a Hatvani-mondakört „az egyetlen kálvinista ördögrege” rangjával ruházza fel.
Bár Hatvani mint tisztafejű természettudós és mélyen vallásos ember kétségtelenül elutasította volna magától e kétes hírnevet, Zemplén Jolán feltételezi, hogy „Hatvani István sorsa a felejtés lett volna, mint a sok maga korában nagynevű tanáré, ha szerencsés (vagy szerencsétlen?) véletlen nem dobja alakját a felszínre olyan módon, hogy éppen a magyar irodalom legnagyobbjai, Jókai és Arany találták méltónak irodalmi megörökítésre.” Lehet. Mindenesetre a XVIII. század művelődéstörténetével foglalkozó kutatók kijelölték helyét a század nagyjai között.
Hatvani tisztelete
Mikor gazdag, munkás élet után meghalt Hatvani István, hosszú, verses búcsúztatót írt Naszályi István „Szomorú halotti beszéd, amely ama boldog emlékű, sok féle tudományokkal és virtusokkal tündöklő Férfiúnak, Tiszteletes, Tudós, Tekintetes, Nemes, Nemzetes és Vitézlő Hatvani István uramnak, debreceni Reformátusok Collégiumának XXXVII évek alatt a szélesen kiterjedt Philosophiának minden részében ritka tudományú és fáradhatatlan Professzorának … emlékezetére iratott” címmel. Ebben azt jósolja a búcsúzó, hogy
„És bátor már meghalt, fog élni hírében
Míg jár e fényes nap tizenkét jegyében.”
Debrecen városa is méltón ápolja híres tanárának emlékét. Nemcsak a Kollégium tartja nyilván becses emlékként Hatvani kéziratait, fizikai eszközeit, sírkövét, hanem a Debreceni Egyetem is nagy ősei között tiszteli. Nevét a nagyok között tábla örökíti meg az Egyetem központi épületének díszudvarán, az Egyetem területén Varga Imre kiváló Hatvani-szobra állítja meg az arra járót, az Egyetem közelében utcát neveztek el róla.
1996 óta működik az Egyetem tudományos karain tanuló kiváló, 4,3-nél magasabb tanulmányi átlagot elért hallgatók számára a Hatvani István Szakkollégium. A mintegy 100 hallgatóval tutorok foglalkoznak, kötelező a nyelvtanulás, az önálló tudományos tevékenység a tudományos diákkörök keretében, előadások hallgatása a művelődés különböző területeiről.
Debrecen Megyei Jogú Város Közgyűlése 1993-ban megalapította „Debrecen Város Hatvani-díjá”-t azok kitüntetésére, akik a város fejlesztése érdekében a természettudományok, a gazdasági élet, az egészségügy, a szociális tevékenység, az idegenforgalom és a környezetvédelem területén kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki, valamint átfogó életmű elismeréseként. A díjhoz járó plakettet E. Lakatos Aranka debreceni művész készítette.
A pedagógus Hatvani előtti tisztelgésül a Hajdú-Bihar megyei általános iskolák 8. és a középiskolák 1. és 2. osztályos tanulói számára 1981 óta rendszeresen megrendezik, mintegy az országos tanulmányi versenyre való felkészülésül, a Hatvani István fizikaversenyt. Hatvani szelleméhez hűen ez a verseny nemcsak feladatmegoldásokat kér a résztvevőktől, hanem jelenségek megfigyeléséhez kapcsolódó kis otthoni kísérletekkel, sőt fizikatörténeti tanulmányokkal is kell foglalkozniuk az indulóknak. A versenyen évente több száz pályázó nyújtja be munkáját.
* * *
Zárjuk összeállításunkat Hatvani István máig érvényes szavaival azok közül, amelyekkel az Introductió-ban köszönti az elfogulatlan olvasót: „…hogy új és hazánkban született eredményekkel ajándékozzuk meg a tudomány birodalmát: ez itt a munka, ez a feladat!”
További olvasnivaló:
G. Szabó Botond: „Hatvani István európaisága”, Confessio, 1987/1. sz., 35-41. o.
Jegyzetek
1. Hatvani magyar nyelvű önéletrajzából. Közzétette Milesz Béla a Vasárnapi Újság 1872. évfolyamának 233-246. old.
2. Tóth Béla: Hatvani István. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1977.
3. G. Szabó Botond: Debrecen és a kísérleti fizika oktatásának kezdetei. Fizikai Szemle XXXII. évfolyam, 5. szám, 1982.
4. M. Zemplén Jolán: A magyarországi fizika története a XVIII. században. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964. 80-103. old.
5. Horváth Róbert: Hatvani István professzor és a magyar statisztikai tudomány kezdetei. Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1963.
6. Szili Kálmán: Magyar természettudósok száz évvel ezelőtt. Term. Tud. Közlöny XX. kötet, 1888. május 225. füzet.
7. Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Akadémiai Kiadó, 1980.
A Magyar Tudományos Akadémiai Atommagkutató Intézetének http://www.atomki.hu/Hatvani/ honlapján megjelent cikk másodközlése
