Dezső Loránt 1914. május 7-én született Budapesten. Apja, Dezső Kázmér, Nagykőrösön volt polgármester. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, matematika-fizika-csillagászat szakon (1932–36). Ugyanitt csillagászat, elméleti fizika és matematika tárgykörben szerzett bölcsészdoktori diplomát 1938-ban, miközben már az egyetem csillagászati tanszékének gyakornokaként is tevékenykedett (1935–38). Az 1937/38. tanévben írja meg ”A Naprendszer mozgása” című, Pasquich pályadíjjal jutalmazott dolgozatát (Dezső, 1938).
Az 1937–39 közti időszakban ösztöndíjas kutatóként a Budapest-svábhegyi Csillagvizsgálóban dolgozott, majd a zürichi Műegyetem Csillagvizsgálójában töltött egy évet szintén ösztöndíjasként. Érdeklődése ezekben az években fordul a napfizika felé, amint az kiderül a Csillagászati Lapok 1940/3. számban megjelent „A folytonos napészlelésről” című átfogó dolgozatából. A zürichi Csillagvizsgáló obszervatóriumában az akkor még újdonságnak számító protuberancia megfigyeléseket tanulmányozta. Itt végzett munkájának összegzéseként írta meg másik jelentős magyar nyelvű dolgozatát „A protuberanciák mozgásáról” (Csillagászati Lapok 1943/4).
A zürichi év után visszakerült a budai csillagdába, majd Észak-Erdély Magyarországhoz való visszacsatolása után 1941-ben megbízták a Kolozsvári Egyetem Csillagvizsgálójának szervezésével és vezetésével. Egyetemi tanársegédi kinevezését 1941 februárjában nyerte el az akkor üresen kongó csillagdába, ugyanis „a románok Kolozsvárról történt kivonulásukkor, 1940 szeptemberében a csillagászati műszereket, az intézet teljes berendezésével, az épületekbe beépített és sok esetben az épületekhez tartozó összes tárgyaival együtt magukkal vitték” (Dezső 1943). A csillagda négy új kis épületét – a kupolával és a meridiánteremmel együtt – a román hatalom éveiben építették a város központjától délre, a Házsongárdi temető fölött.
Nagy lendülettel, komoly körültekintéssel látott a csillagda felszereléséhez. Dezső Loránt fáradhatatlan munkájának köszönhetően, rövid időn belül a kolozsvári egyetemi csillagvizsgáló a svábhegyi mellett az egyedüli másik felszerelt és működő magyar csillagvizsgáló volt. A felszerelések magvát az ógyallai csillagvizsgáló legértékesebb műszerei alkották. Ezen kívül még néhány műszert svábhegyről is hoztak. Ezeket Dezső Loránt irányítása alatt, a kor követelményeinek megfelelően alakították át. A javításokat és átalakításokat svábhegyi (Sanyó Lajos) és kolozsvári (Policsek Károly és Tóth István) műszerészek végezték.
A csillagda kiürített könyvtárát is sikerült értékes gyűjteménnyel használhatóvá tenni. A könyvanyag legnagyobb részét főképpen a svábhegyi csillagvizsgálóból, a debreceni egyetem fizikai intézetéből, az ógyallai csillagvizsgálóból és a kolozsvári egyetem földrajzi intézetéből gyűjtötte össze Dezső Loránt.
A csillagda műszerei olyan tudományos kutatásokat tettek lehetővé, amelyeket a svábhegyi csillagda berendezéseivel nem lehetett végezni. Az észleléseket elsősorban a csillagok spektrál-fotometriájára és a Nap fizikai vizsgálatára irányította. Beindította részben a fotoszféra és kromoszféra változásainak tanulmányozását a legkorszerűbb módszerek segítségével. Dezső Loránt tulajdonképpen Kolozsváron tette le az alapjait a később Debrecenben kiteljesített és napjainkban világ szinten is vezető szerepet játszó napfizikai obszervatóriumnak.
A Kolozsváron töltött évei alatt Dezső Loránt átfogó kutatásokat végzett a magyar csillagászattörténet területén is. A feltárt anyagot egy alapos tárgyismerettel megírt tanulmányban összegezte, ami az első – sokáig egyetlen – magyar csillagászattörténeti munka volt. Az írás magyar és francia nyelven jelent meg a kolozsvári Múzeumi Füzetek (új sorozat) 2. évf. 1. sz-ban, 1944-ben. („A magyar csillagászat története – Histoire de l’Astronomie en Hongrie”, 261–294, ill. 295–301. old., a kolozsvári magyar királyi Ferenc József Tudományegyetem Csillagvizsgáló Intézetének közleménye.)
Munkássága elismeréseként, a Kir. M. Természettudományi Társulat Csillagászati Szakosztályának dr. Detre László elnök által irányított intézőbizottsága az 1943 május 14-én tartott szakosztályi ülésén dr. Dezső Lorántot, a kolozsvári egyetemi csillagvizsgáló asszisztensét megválasztotta a Csillagászati Lapok szerkesztőjének. A magyar mellett idegen nyelvű tudományos publikációkat is tartalmazó folyóiratot nagy gonddal szerkeszti a következő két évben. A folyóiratban a csillagászati témájú írások közlése mellett lehetőséget teremt a kolozsvári kollegák (Borbély Samu, Fényes Imre) számára a matematika, illetve fizika területén megírt dolgozataik közzétételére is.
Az 1944 őszén bekövetkezett hatalomváltás után Dezső Loránt nem távozott azonnal Magyarországra, egészen 1948-ig Kolozsváron maradt. Ezekben az években a magyar tudományegyetem Csillagászati Tanszékét vezeti. A különböző csillagászati témájú előadások mellett, tanárhiány miatt egyéb előadásokat is vállal, a következők szerint (adatközlő: Gábos Zoltán akadémikus):
-
Kolozsvári Magyar Tudományegyetem
1944/1945: Kísérleti fizika
1944/1945 nyári póttanév: Mechanika -
Bolyai Tudományegyetem
1945/1946: Algebra, Spektroszkópia, Bevezetés a csillagászatba, Csillagászati gyakorlatok
1946/1947: A kristályoptika csillagászati alkalmazásai, Csillagászati szemináriumi gyakorlatok, A Nap és az ionoszféra, Csillagok légköre1948-ban a számára természetszerűen idegen hatalom „ösztönzésére” kénytelen „visszatérni” hazájába Magyarországra, amit ő közben el sem hagyott. Ekkor magával viszi azt a kamionnyi csillagászati műszert és felszerelést, amit korábban ő gyűjtött Kolozsvárra Magyarország különböző csillagdáiból. A rakomány miatt még incidense is volt a hatalommal. Az történt ugyanis, hogy a rend éber őrei csupán az egyetemi elöljárók közbelépésére voltak hajlandók szabad utat engedni Dezső Loránt és értékes rakománya számára.
Magyarországra való visszatérése után tudományos munkásságát a Budapest-Szabadsághegyi Csillagvizsgálóban folytatja, ahol 1948-ban megszervezi a csillagda második osztályaként a napfizikai részleget, amelyet itt 1957-ig vezetett. A Kolozsváron elkezdett munka folytatásaként újraindítja a rendszeres napfigyelést, amit korábban, 1872-től Konkoly Thege Miklós végzett Ógyallán, majd Fényi Gyula emelt nemzetközi hírnévre a kalocsai Haynald-csillagvizsgálóban 1884-től végzett folytonos protuberancia észlelésekkel. Ezen korábbi, világszerte megbecsült észleléssorozatok megszakadtak az ógyallai obszervatórium első világháború utáni elvesztése, valamint a kalocsai műszerek elavulását követően.
A napfizikai osztály 1957-ben Budapestről Debrecenbe költözött, ahol a Kossuth Lajos Tudományegyetem által a Botanikus kertben biztosított helyen létrejött az Magyar Tudományos Akadémia Napfizikai Obszervatóriuma, amelynek Dezső Loránt nyugdíjazásáig (1982-ig) igazgatója, azt követően pedig a 2003 decemberében bekövetkezett halálig tudományos tanácsadója volt. Debrecenben a napkutatásnak szentelt tudományos munka mellett 1964-től mint egyetemi tanár csillagászatot is oktatott az egyetemen.
Debrecenben a tőle már megszokott nagy lendülettel látott hozzá az új Obszervatórium (lásd a mellékelt fotót) szervezéséhez, felszerelésének gyarapításához, az intézet tudományos programjának bővítéséhez. Az obszervatóriumban a napfoltok és napkitörések fényképezése mellett, – külföldi együttműködéssel – napjainkban is folytonosan végzik a Nap felszínén megjelenő foltok és kitörések mágneses terének vizsgálatát. A napfoltok tanulmányozása terén végzett kutatások elismerését jelentette, hogy a Nemzetközi Csillagászati Unió felkérésére, 1977-től az MTA Debreceni Nemzetközi Obszervatóriuma vette át az addig Greenwichben végzett fotoheliográf-programot.
Dezső Loránt szervezésével utazott Bulgáriába az MTA teljes napfogyatkozás expedíciója 1961-ben.
A Nappal kapcsolatos kutatások közzétételére Dezső Loránt megindította az Obszervatórium angol nyelvű közleményeinek sorozatát is „Publications of Debrecen Heliophysical Observatory” címen. Az Obszervatórium számára igen kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszert épített ki, több alkalommal rendezett nemzetközi tudományos konferenciát.
Mint láttuk, életművének jelentős részét a naptevékenység, ezen belül elsősorban a napfoltok észlelésének és elemzésének szentelte. Mára elmondatjuk, hogy, a talán legfontosabb naptevékenységi jelenségre, a napfoltokra vonatkozóan az általa létrehozott debreceni Obszervatórium munkássága világelsőnek számít a következő szempontok alapján:
-
történeti (Fényi és Konkoly) napészlelések, valamint a Dezső Loránt vezette csoport által gyűjtött anyag együttesen a leghosszabb (bár nem összefüggő) időszakot fedi le, a rendszeres fotoszféra észlelést folytató obszervatóriumok észlelési anyaga között.
-
Az utóbbi évtizedek magyar észlelései alapján végzett napfoltpozíció-mérések pontossága a legnagyobb. A napfolt-terület adatok a legmegbízhatóbbak.
-
A Debrecenben szerkesztett napfoltkatalógus az egyetlen (a világon jelenleg készített 15 anyag közül) mely minden egyes folt adatait tartalmazza – még a legkisebbeket is, amelyek egyáltalán észlelhetők.
Ludmány András szerint (Ludmány 2004), aki Dezső Loránt utóda a debreceni Napfizikai Obszervatórium élén, intézményteremtő és fejlesztő munkájához olyan „rendkívüli személyes adottságok együttesére volt szükség, mint hatalmas elszántság, céltudatosság, kifogyhatatlan energia, kommunikációs- kapcsolatteremtő- és szervezőkészség, türelem az apró munkához, valamint a kritikus helyzetekben döntően fontos találékonyság. Dezső Loránt született vezető volt, akkor érezte magát elemében, mikor körülötte hemzsegett mindenki, folyt a munka, ilyenkor olyan volt, mint egy hajóskapitány. Idős korában is megcsodáltuk energiáját, hogy kilencven felé közeledve is minden nap elegánsan, öltönyben, nyakkendőben kijött az obszervatóriumba, hogy kövesse a szakma eseményeit.”
Személyes ismerősei szerint Dezső Lorántnak a napfizikán kívül egyébre is maradt ideje és energiája. Elmondható, hogy „teljes életet élt, fiatal korában sokat sportolt (kézilabdázott, tornázott, szenvedélyesen vitorlázott), és ugyanakkor zeneértő, koncertlátogató, Wagner-rajongó volt. Baráti körében arról is híres volt, hogy a „gasztronómiához is professzori szinten értett”. Minden éttermet, ételt és italt ismert, és gondja volt rá, hogy külföldi vendégeit és kollégáit a legjobb kulináris élményekkel gazdagítsa, amit ők sok év után is mindig lelkesen emlegetnek. Bő humorú, életvidám ember volt, aki környezetét is magával ragadta” (Ludmány 2004).
Szakirodalom
DEZSŐ Loránt
1938 A Naprendszer mozgása. Csillagászati Lapok. I. évfolyam, 1., 2. és 3. szám, 1-37.
1943 A Kolozsvári Egyetemi Csillagvizsgáló, 1941–1942. Csillagászati Lapok. 6. Évfolyam 1. szám, 20–35.
LUDMÁNY András
2004 Dezső Loránt (1914—2003). Meteor. XXXIV. évfolyam, 2. (332.) szám, 9—10.
A Firka 2004/5. számában megjelent cikk másodközlése
