1914. május 7-én született Budapesten; egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem végezte, matematika-fizika-csillagászat szakon (1932-36). 1935-től, mint Csillagászati tanszék gyakornoka, ösztöndíjas kutatóként a Budapst-svábhegyi Konkoly.alapítványú Csillagvizsgálóban dolgozott. Bár részt vett a csillagvizsgáló akkor folyó munkáiban, érdeklődése a napfizika felé fordult. (L. pl. átfogó dolgozatát „A folyamatos napészlelésről”, Csillagászati Lapok, 1940/3. sz.) Ösztöndíjjal a zürichi Szövetségi Csillagvizsgáló hegyi obszervatóriumában az akkor még újdonságnak számító protuberancia megfigyeléseket tanulmányozta. Itt végzett munkájának összegezéseként írta meg jelentős dolgozatát „A protuberanciák mozgásáról” (Csill. Lapok, 1943/4. sz.)
A magyarországi napkutatás igen jelentős múltra tekinthet vissza: Konkoly Thege Miklóüs már 1872-ben megkezdte Ógyallán a rendszeres napészlelést, rövidesen csatlakozott a zürichi Műegyetem, Max Wolf által kidolgozott – és hamarosan nemzetközivé váló – napfolt-megfigyelő programjához. Az 1900-as évek elejétől már rendszeres napfényképezést is végeztek Ógyallán, amelyhez Konkoly egy 125 mm-es napfotografáló távcsövet is épített. Kalocsán 1884-ben indult meg a Haynald-csillagvizsgálóban a protuberanciák folyamatos észlelése, amelyet főleg Fényi Gyula emelt nemzetközi hírnévre. Az ógyallai obszervatórium elvesztése és a kalocsai műszerek elavulását követően azonban ezek a világszerte megbecsült sorozatok megszakadtak.
Észak-Erdély visszacsatolása után, Dezső Lorántot megbízták a kolozsvári Egyetem Csillagvizsgálójának szervezésével és vezetésével (1941). Itt újra indította a rendszeres napmegfigyelést. Sajnos az egyetemi obszervatórium jóformán meg sem kezdhette munkáját, amikor Kolozsvár 1945-ben ismét Romániához került. Dezső Loránt 1948-ig megtartotta az akkor még kétnyelvű egyetem magyar előadásait, ezután tért vissza végleg a budapesti Csillagvizsgálóba.
1948-ban sikerült megszerveznie a Budapest-svábhegyi Csillagvizsgáló második osztályaként a napfizikai részleget. Itt, a 25 cm-es ógyallai refraktorral és a mellé szerelt, 12,5 cm-es fotóheliográffal főleg a napfoltokat vizsgálták. Közben a külföldi adatsorozatokat feldolgozva a protuberanciák sajátságait és a napfolt-területeket tanulmányozta. A bővülő csillagászati programhoz azonban a hely egyre szűkebbnek bizonyult, és a személyes ellentétek is gátolták a munkát. Végül is az MTA közreműködésével, a debreceni Kossuth Lajos Tudomány Egyetem biztosított helyet (a Botanikuskértben) egy új napfizikai obszervatórium számára.
Dezső Loránt nagy lendülettel látott az új obszervatórium szervezéséhez. A felszerelés gyarapodásával bővült az intézet programja is. Az obszervatórium főműszere az orosz gyártmányú, 53 cm nyílású, 12 m effektív gyújtótávolságú koronográf, Lyot-monokromátorral, amely a hidrogén-alfa hullámhosszon engedi át a fényt. Az obszervatóriumban a napfoltok és a napkitörések fényképezése mellett – külföldi együttműködéssel – a foltok és kitörések mágneses terének vizsgálatát végzik. A napfoltok tanulmányozása terén végzett kutatások elismerését jelentette, hogy a Nemzetközi Csillagászati Unió felkérésére (IAU 10. szekció), 1977-től az MTA debreceni Napfizikai Obszervatóriuma vette át az addig Greenwichben végzett fotoheliográf-programot. Szervezésével utazott Bulgáriba az MTA teljes-napfogyatkozás expedíciója, 1961-ben.
A kutatások közzétételére Dezső Loránt megindította az obszervatórium angol nyelvű közleményeinek sorozatát is, „Publications of the Debrecen Heliophysical Observatory” címen. Emellett az obszervatórium igen kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkezik, és több alkalommal volt rendezője itthon szervezett nemzetközi konferenciáknak.
Kevesen tudják, hogy dr. Dezső Loránt behatóan érdeklődött a hazai csillagászattörténet iránt. Tőle származik az első – sokáig egyetlen – alapos tárgyismerettel megírt magyar csillagászattörténeti munka, amely magyar és francia nyelven jelent meg a kolozsvári Múzeumi Füzetek (új sorozat) 2. évf. 1. sz-ban, 1944-ben. („A magyar csillagászat története – Histoire de l˙Astronomie en Hongrie”, 261-294, ill. 295-301. old., a Kolozsvári Egyetemi Csillagvizsgáló kiadványaként is). Rövid, de tartalmas ismertetés adott a kolozsvári csillagvizsgálás történetéről is („A kolozsvári Egyetemi Csillagvizsgáló”, Csill. Lapok, 1943/1. sz.) Később sokat fáradozott azon, hogy megakadályozza a kalocsai Haynald csillagvizsgálóból elszállított műszerek és észlelési adatok szétszóródását, és támogatta az egri Csillagásztorony kiállítását. Egy, sajnos kéziratban marad tanulmányának másolatát e sorok írója, őrzi: igen tanulságos, hogy egy apró részletkérdéssel is milyen behatóan foglalkozott. (Ma sem vesztett jelentőségéből, érdemes lenne kiadni!)
Az amatőr mozgalomban ritkán tűnt fel a neve, de „csendes” közreműködőként a Napfizikai osztály munkatársai hosszú időn át szerkesztették a Csillagászati Évkönyv táblázat-részét. Az 1950-es években kísérletezett a hazai amatőr-napészlelések beindításával, de csak Miskolcon talált lelkiismeretes munkatársra, Szabó Gyula személyében. Később amatőr kezdeményezésre, de hivatalos szinten kezdte működését a debreceni csillagvizsgáló fiók-obszervatóriuma Gyulán. Tudományos munkásságát az Évkönyvekben kétévente megjelent működési jelentései is megőrzik.
