Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916) – 8/2.

    Konkoly Thege Miklós – A család nevét i betűvel ("Konkoli") kell ejteni (így használta Miklós is), és a kettős családnév közé nem kerül kötőjel -, a tekintélyes földbirtokkal rendelkező, Komárom megyei középnemesi család gyermeke, 1842. január 20-án Budán látta meg a napvilágot. Apja, Konkoly Thege Elek (megyéje jelentős személyisége) és anyja, Földvári Klára, a reformkor híres alispánjának leánya, gyermeküknek is közigazgatási pályát szántak. A fiatal Miklós azonban már kisgyermekként is más irányú tehetséget árult el. Ügyesen rajzolt, jó érzéke volt a zenéhez, legszívesebben azonban az ógyallai kúria egyik kamrájában berendezett kis műhelyében barkácsolt.

    Tizenkét esztendős korában már működő gőzgépet épített, bádogból, fából és – csizmatalpból; a legérdekesebb azonban az volt, hogy ezen a masinán, a gépészeket megelőzve alkalmazta a hengertolattyút [5]. Gimnáziumi tanulmányait magántanulóként otthon folytatta, csupán a vizsgákat tette le a komáromi bencés gimnáziumban. Benedekrendi tanárairól később is nagy tisztelettel és elismeréssel emlékezett meg, és talán fiatalkori benyomásainak köszönhető, hogy utóbb a nagytagyosi magánobszervatóriumának távcsövét és teljes felszerelését a református Konkoly a pannonhalmi Szt. Benedek-rendi Főapátság iskolájának ajándékozta.

    A Konkoly-család a reformkor haladó szellemű, liberális gondolkodású nemesi famíliái közé tartozott. Ez a szemlélet egész életét végigkísérte, de nyugat-európai utazásai során megismerte és elfogadta a felvirágzó polgárság eszméit, eszményeit is; idősebb korában pedig a "negyedik rend" követeléseit, a szocialista mozgalmakat is tanulmányozhatta. Ugyancsak az ógyallai udvarház légköre, az egykori táblabíró világ és a tehetős nemesi családok hagyománya az előbbiekkel ellentétes viselkedési módot is kifejlesztett a fiatal Miklósban. Paternális szokásai sokszor váltak az általa vezetett intézmények előnyére, ám akaratos, makacs fellépése ellenségeket is szerzett számára és az általa képviselt eszméknek.

    Segítőkészsége már fiatal korában megnyilvánult. Tizenhét évesen már sikeres hangversenyt adott Komáromban a szabadságharc idején elpusztult katolikus templom újjáépítésére. Ekkoriban zeneművészként tartották számon, a költő és történész Thaly Kálmán egy korai versében zongoristaként magasztalta a gyermek Konkoly Miklóst [6, 7]. Népdalokat írt át zongorára, több csárdás-átirata országszerte játszott és kedvelt zenedarab volt. A 17 esztendős korában komponált "Tücsök csárdást" későbbi feleségének, "Madarassy Erzsi kisasszonynak" ajánlotta.

    Később közeli ismeretségbe került Liszt Ferenccel és a nagy német zeneművésszel, Richard Wagnerrel is, aki néhány kotta kéziratát Konkolynak ajándékozta. Idősebb korában nyitányt írt Jókai "Milton" c. drámájához.

    Konkoly Thege Miklós a pesti Magyar Királyi Tudományegyetemen kezdte meg felsőbb tanulmányait, az 1857/58. tanévben, rendkívüli hallgatóként. Matematikát, kémiát, ásványtant tanult, a legnagyobb benyomást azonban a kísérletezés találékony mestere, Jedlik Ányos fizikaórái tették rá. Alighanem itt kapta – egy sikertelen kísérlet nyomán – az első indítékot a színképelemzés tanulmányozására. Valószínűleg ekkoriban támad fel érdeklődése, az 1858. évi fényes Donati-féle üstökös látványa nyomán, a csillagászat iránt is. A következő két félévben szülei kívánságára jogot hallgatott, de nem nagy érdeklődéssel.

    A pesti egyetem akkoriban még szerény lehetőségei nem elégítették ki, ezért tanulmányait 1860-ban a berlini egyetemen folytatta, ahol J. H. Dowe (a modern meteorológia egyik megalapozója), J. F. Encke (a kitűnő csillagász) és H. G. Magnus (a sololdalú elméleti fizikus) voltak oktatói a természettudományokban. Doktori diplomáját azonban még a jogi karon kapta, 1862-ben. Ezután hosszabb tanulmányutat tett Nyugat-Európában és Angliában, ahol felkereste a jelentősebb obszervatóriumokat, de meglátogatta a csillagászati műszerekkel és optikai eszközökkel foglalkozó műhelyeket is.

    Bár figyelme egyre inkább a természettudományok felé fordult, nagy kedvvel és hozzáértéssel foglalkozott a folyami hajózással és a gőzmozdonyokkal is. Hajógépészi és hajóskapitányi vizsgát tett, majd mozdonyvezetői képesítést szerzett. Mint fizetés nélküli "címzetes" kapitány vezette a Dunagőzhajózási Társaság "Rudolf" és "Stefánia" nevű gőzhajóit. Az akkoriban még szabályozatlan Al-Dunán részt vett a Vaskapu-szoros biztosan hajózható szakaszainak kijelölésében is [8]. Saját használatára két, jól használható gőzbárkát épített [9]. Ebben az időben ismerkedett meg a hajósok és a vasúti személyzet mindennapi gondjaival.

    Szülei, rokonai kívánságára 1867-ben elvállalta Komárom megye alispáni tisztségét, de mint tőle távol álló munkáról, hamarosan lemondott e megtiszteltetésről. Csak három évtizeddel később lépett ismét a politikai porondra, amikor 1896-ban Tata országgyűlési képviselőjeként lépett fel. Két cikluson keresztül (1906-ig) volt a tatai választókerület országgyűlési képviselője és a közlekedésügyi bizottság tagja. Ekkor már határozott programja volt: a közművelődés érdekében és a közlekedésügyért szólalt fel. Képviselőként sikerült elérnie, hogy az akkor már gazdagon felszerelt csillagvizsgálóját a magyar államkincstár ajándékként átvegye!

    Konkoly sokat utazott, tanulmányozta az európai csillagvizsgálókat, az akkoriban fejlődésnek induló meteorológiai és földmágnességi intézeteket, az optikai és finommechanikai műhelyek tevékenységét, gyártmányait. Megismerkedett korának jeles csillagászaival. Elsősorban az asztrofizika érdekelte, főleg Zöllner és Huggins munkája volt rá nagy hatással. Ekkoriban ismerkedett meg Hermann Vogellel (1841-1907), a potsdami asztrofizikai intézet alapítójával. Mindez egyre inkább megerősítette azt az elhatározását, hogy maga is egy kisebb asztrofizikai obszervatóriumot állít fel Ógyallán.

A "Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916)" című könyv másodközlése