Kulin György (1905-1989)

1243

Erdélyben, Nagyszalontán született és ott töltötte gyermekkorát. Nem készült csillagásznak. Mint fiatal, állástalan matematika-fizika szakos tanár a 30-as évek közepén került az akkori Svábhegyi Csillagvizsgálóba, és gyakornokként kisbolygók kutatásával és pályájuk számításával foglalkozott. Több mint 80 új kisbolygót fedezett fel, és ő adhatott nevet az általa kiszámított pályájú 12 kis égitestnek. De két üstökös is viseli az ő nevét.

Hamar felismerte, hogy mekkora érdeklődés nyilvánul meg a csillagászat iránt a nagyközönség részéről. 1941-ben jelent meg nagy átfogó, ismeretterjesztő, az égbolt szerelmeseinek és amatőrjeinek szánt munkája, A távcső világa, amely azóta még két átdolgozott kiadást ért meg, és amely mindmáig a hazai amatőrök leggazdagabb kézikönyve. 1946-ban alakította meg a Magyar Csillagászati Egyesületet, amely a következő évben székházat is kapott a budapesti Sánc utcában, a Gellérthegy oldalában. Szívós szervező munkája, lelkesítő írásai, előadásai hatására alakultak a vidéki Urániák. Az 1963/64-ben alakult Csillagászat Baráti Köre néhány év múlva már több mint tízezer tagot számlált — elsősorban fiatalokat. Látása megromlása után ugyanis Kulin György nem remélhette a kisbolygók kutatásának folytatását, és élethivatásának azontúl az égbolt szépségeinek és törvényeinek megismertetését vallotta. Kitanulva az optika gyakorlati mesterfogásait, ezer- és ezerszámra készített — többnyire saját kezével — távcsőtükröket a kezdő és a gyakorlottabb amatőrök számára. E téren munkabírása hihetetlen, felülmúlhatatlan volt.

Évtizedeken át az ország több tízezer érdeklődőjével levelezett. A rengeteg fizikai munka és hivatali teendő mellett járta az országot, hogy terjessze a mindenki által felfogható egyszerűséggel és megragadó erővel előadott igazságokat a Világegyetemről, benne a Kozmosz szülötteinek, az embereknek a helyéről és felelősségéről.

Két hónappal halála előtt még részt vehetett a Magyar Csillagászati Egyesület újjáalakulási ülésén. Akkor mint végrendeletét hagyta az ifjúságra életcélját: Az a dolgunk a világban, hogy felismerjük a helyünket, és azt képességeink és legjobb tudásunk szerint töltsük be. Ő valóban felismerte és hosszú élete mozgalmas évtizedei során maradéktalanul betöltötte helyét.

Magával ragadó egyéniségének, mély szakmai és gyakorlati tudásának, páratlan előadásmódjának hatása alól senki sem vonhatta ki magát, aki a közelébe került. És mi, akik ma a csillagászatot ismeretterjesztőként vagy amatőrként műveljük, kisebb-nagyobb mértékben mind Kulin György tanítványai vagyunk. Képe sohasem fog megfakulni emlékezetünkben.

A Meteor 1989/5. számában megjelent cikk internetes változata

Hozzászólás

hozzászólás