"Álmomban ismét a könyvtárban dolgoztam" – fogadott Magdi tán két hónappal ezelőtt. Rendszeres vendég voltam nála szerda esténként, vittem a tudománytörténeti munkájához a kérésére előkészített anyagokat, beszélgettünk a régi időkről, munkáiról, terveiről. A magyarországi csillagászat utolsó 200 évének történetét kutatta, ismerte. Igen értékes, sok új adatot feltáró tanulmánya jelent meg. Egyes személyek megítélésében véleményünk gyakran különbözött, ő eredetileg dramaturgnak készült a Színművészeti Főiskolán és ez élete végéig egy látásmódot is adott Neki, kíváncsi volt a motivációkra, az emberi kapcsolatokra is. Én talán túl racionálisan, csak az általam vélt tudományos eredmények alapján mondtam, olykor elhamarkodott, ítéletet. Vagy inkább csak kötözködni akartam? De soha nem haragudott meg. Viszont nagyon sokat tanultam Tőle. A szűk szakmájára koncentráló kutató a múlt jeles tudósait nem mindig tudja a megfelelő helyre tenni. Zách, Konkoly Thege és Kövesligethy kiválóságát e beszélgetések során ismertem fel.
Volt az életének azonban olyan szelete, melyről a beszélgetések bensőségesek voltak. Én is nagy családban nőttem föl, s ha átélni nem is, de meg tudtam érteni a hét gyermekes anya sok gondját.
Hogy Magdi nem lett színházi ember, annak nagy nyertese a Csillagvizsgáló lett. Az 56 utáni retorzió a "bűnösök" családtagjait sem kímélte, s Magdi, akkor hat pici gyerek anyjaként, hősiesen helyt állt. Perecet árult, majd könyvtárosként el tudott helyezkedni. 1965 tavaszán lett az MTA Csillagászati Kutatóintézet könyvtárosa és gazdája a több mint 20 ezer kötetes állománynak. Barátságunk is innen datálódik. Hihetetlen energiával tette rendbe a könyvtárat, elkészítette a teljes állomány katalogizálását. A nagy gonddal előkészített folyóirat és könyvrendelések a könyvtár töretlen fejlődését biztosították.
A régi könyvek, melyek java része az egykori gellérthegyi csillagvizsgálóból származott, különösen kedvesek voltak számára. Féltő gonddal őrizte és nagy büszkeséggel mutatta be őket a jeles hazai és külföldi látogatóknak. Minden bizonnyal e régi könyvek gyakori forgatása, egykori tulajdonosainak bejegyzései keltették föl benne a magyar csillagászat egykori nagyjai iránti érdeklődést.
Magdi a 70-es évektől egyre intenzívebben tudománytörténeti kutatásokba kezdett. Munkájának színvonalát dícséri a külföldi kollégák érdeklődése, elismerése. Nemzetközi konferenciák meghívott előadója volt, a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) Tudománytörténeti Bizottságának elnöke kezdeményezte, hogy legyen tagja az IAU-nak és bizottságának. Egymás után jelentek meg könyvei, tanulmányai, melyek emberi közelségbe hozták a régi magyar csillagászat főszereplőit, megértő szeretettel írva olykor gyengeségeikről is.
Magdi mindig munkás életet élt, sohasem volt tétlen. Magdi, most mire készülsz? Talán személyes interjúkra írásaid, kutatásaid hőseivel: Zách Xavér Ferenccel, Pasquich Jánossal, Weiss Ferenccel, Tittel Pállal, Konkoly Thege Miklóssal és Kövesligethy Radóval.
Az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetének http://konkoly.hu/news/Magdi.pdf honlapján megjelent cikk másodközlése
