Ki kicsoda a Tanszék történetében?

2641

Montedegoi ALBERT Ferenc (Klagenfurt, 1811.1.1 – Eger, 1883.8.9)
Olasz származású magyar csillagász. Gimnazista korában kerül Egerbe, ott Tittel Pál tanítványa. 1825: gyakornok a KMTE gellérthegyi Csillagvizsgálójájában, Tittel mellett. 1833: adjunktus uott. Tittel halála után az új vezető kinevezéséig, öt évig (1831-36) egyedül működteti az obszervatóriumot. 1849-ben életét kockáztatva próbálja menteni a csillagda műszereit; a forradalom után néhány hónapra bebörtönzik. 1851-től az egri Lyceum tanára, a könyvtár vezetője, és az egri Csillagásztorony igazgatója. Ezután csak ismeretterjesztéssel foglalkozik,így 1870-ben már sikertelenül pályázik a KMTE csillagászprofesszori állására.

Kiváló észlelő volt, a gellérthegyi észlelések zöme tőle származik. Észlelései zömmel kiadatlanok maradtak. Az egyik első magyar nyelven író csillagászati ismeretterjesztő.

  • Chizer K.: Albert Ferenc. In: A magyar orvosok és természetvizsgálök 1886. évi nagygyűlése Buziáson, 5-8 (1889)
  • Zétényi Endre: Albert Ferenc. Az Egri Pedagógiai Főiskola füzetei, 8, 263 (1962)
  • Vargha Domokosné: Albert Ferenc. In: Magyar Tudóslexikon (Nagy F., szerk.), p. 117-118 (1997)

BOGDANICH Imre Dániel (Verőce, 1762.11.5 – Pest, 1802.1.31)
Matematikus. 1782: Budán, a KMTE ekkor létrehozott elkülönített mérnökképző intézete, az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum hallgatója lesz. 1785: a nagyváradi Akadémia rendkívüli tanára. 1793-96: A bécsi csillagdában ösztöndíjas. 1796: asszisztens a KMTE budai Csillagvizsgálójában. 1798: adjunktus uott.

Fő területe a csillagászati helymeghatározás volt, de égi mechanikával is foglalkozott. Részt vett az országos térképészeti alappont hálózat kitűzésében, Lipszky János megbízásából. E munka során szerzett betegségben halt meg.

  • Glaser L.: Emlékezés Bogdanich Imre Dánielre. Geodézia és Kartográfia, 1972/5 (1972)
  • Bartha Lajos: Bogdanich Imre Dániel. In: Magyar Tudóslexikon (Nagy F., szerk.), p. 191-192 (1997)

BRUNA Ferenc (Zágráb, 1745.9.14 – Pest, 1817.11.30)
Matematikus, csillagász, jezsuita szerzetes (később világi pap). 1779-98: a KMTE Csillagvizsgálójának adjunktusa. 1798: a felsőbb mennyiségtan tanára, 1810/11-ben rektor.

A Naprendszer égitesjeinek asztrometriájával, valamint pozíciós csillagászati mérésekkel foglalkozott.

DETRE (Dunst) László (Szombathely, 1906.4.12 – Budapest, 1974.10.15)
Csillagász. Tanulmányok: 1924-27 PPTE (Eötvös-kollégium); 1927-29: Friedrich-Wilhelm-Umiverität, Berlin. 1929: PhD. 1929-től a kieli ill. bécsi obszervatóriumokban töltött hónapok után a svábhegyi Csillagda asszisztense, 1939-től obszervátora, 1944-től haláláig igazgatója. A háború alatt német nemzetiségéből adódó védettségét kihasználva részt vesz zsidók megmentésében, a háború után azonban azzal vádolják, hogy ebből anyagi hasznot húzott (a Csillagda számára őrzött meg értékes régi órákat). Bár a vádak alól tisztázza magát, az akadémiai tagrevízió során mégis tanácskozó taggá minősítik vissza. 1955-től azonban ismét az MTA levelező, majd 1973-tól rendes tagja. 1964-68 között másodállásban az ELTE Csillagászati Tanszékét is vezeti. A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) 27. (Változócsillag) kommissziójának vezetőségi tagja, 1967-70 elnöke. Igazgatása alatt épült fel Piszkéstetőn a Csillagda új obszervatóriuma.

Munkásságát asztrofotometriai megfigyelésekkel kezdte. 1934-től későbbi feleségével, Balázs Júliával együtt megindította az RR Lyrae típusú változócsillagok rendszeres kutatását, mely területen azután a svábhegyi csillagvizsgáló világviszonylatban élenjáró munkát végzett.

  • Bartha G.: László Detre. Sterne und Weltraum 14, 3. (1975)
  • Szeidl Béla.: László Detre. Mitt. Astr. Ges. (1976)
  • Patkós László: Detre László. In: Magyar Tudóslexikon (Nagy F., szerk.), 248 (1997)

FÖLDES István (1908.10.12 – 1977.5.26)
Matematikus, csillagász. A PPTE-n tanul, 1932-ben végez. 1934-35 a Csillagda gyakornoka. 1935-49 nem tudományos munkakörben dolgozik. A háború alatt részt vesz a fasizmus üldözötteinek mentésében. 1949: egyetemi doktorátus (számelméleti témában). 1949-64 az ELTE Csillagászati Tanszékének tanszékvezető docense. 1951: a mat. tud. kandidátusa. 1971-ben nyugállományba vonul, de emellett is tovább dolgozik a Tanszéken.

Széles látókörű tudós volt, számos nyelven, így kínaiul is beszélt, sőt kínaiból fordított. A csillagászaton belül szakterülete az égi mechanika volt.

  • Marik M.: Földes István. Csill. Évk. 1978, 278-279, Gondolat, Budapest (1976)

GRÖBER Lőrinc (1777 – 1834)
Matematikus, csillagász. 1802-ben adjunktus a KMTE Csillagvizsgálójában, majd tanár Győrben és Pesten.

HARKÁNYI Béla (báró) (Budapest, 1869.4.11 – Budapest, 1932.1.2)
Csillagász. Kövesligethy tanítványa, Budapesten, Leipzigben, Strassburgban tanul, Párizsban észlelő. Tanulmányutat tesz az USA-ba is. PhD 1896. 1899-1902 az ógyallai obszervatóriumban obszervátor, innét személyes okokból távozik. 1907-től a KMTE magántanára, majd az egyetem 1911-ben létrejött Kozmográfiai Intézetében docens. 1911: MTA levelező tagja.

Szakterülete kezdetben az égi mechanika, később a csillagok fotometriájával és spektroszkópiájával foglalkozott. 1902-ben a Planck-törvényt elsőként alkalmazta a csillagok hőmérsékletének, később átmérőjének meghatározására meghatározására. Németül publikált eredményei széles körben visszhangot kaptak, ma is idézik.

  • Kövesligethy Radó: Béla Harkányi. A.N. (1932)
  • Kövesligethy Radó: Harkányi Béla. Akad. Ért. (1932)
  • Tass Antal: Erinnerungen an B. V. Harkányi. V. d. Astron. Ges., 68/4 (1932)
  • Csill. Lapok 1/2 (1938)
  • Bartha Lajos: Harkányi Béla. In: Magyar Tudóslexikon (Nagy F., szerk.), 366-367 (1997)

HULIMAN István
Matematikus, csillagász. 1802-03: adjunktus a KMTE Csillagvizsgálójában.

  • Schedius L., Zeitschr. v. u. f. Ungern 2/1, p. 119, 1801

IZSÁK G. Imre (Zalaegerszeg, 1929.2.28 – Párizs, 1965.4.12)
Csillagász, égi mechanikus. Nagybátyja Szele Tibor, szegedi matematikaprofesszor. 1947-1952 az ELTE hallgatója., Eötvös kollegista, a Csillagászati Tanszéken demonstrátor. 1951-től az MTA Budapesti Csillagvizsgálójának mtsa., 1952-től aspiráns. Részt vesz a pesti és szegedi egyetemi oktatásban is. 1957-től Zürichben Waldmeier professzornál kap állást, napfizikai témában. 1958-59: a Cincinnati Egyetemen a mesterséges holdak mozgását kutatja. 1959-től a Smithsonian Institutionban (Cambridge, MA) van, 1960-tól osztályvezetőként. Emellett 1965-től a NASA tudományos főmunkatársa.

Szakterülete a mesterséges holdak mozgása. Úttörő munkát végzett a Föld gravitációs potenciálfelületének mesterséges holdakkal végzett meghatározásában.

  • Bényi Z. (szerk.): A gondolat tükre. Izsák Imre élete. Izsák Imre Alapítvány, Szetnmihályi Nyomda Kft., Zalaegerszeg (1997)
  • Vöröss László Zsigmond: Izsák Imre. In: Magyar Tudóslexikon (Nagy F., szerk.), 407-408 (1997)

KÉRI BORGIA Ferenc (Kenyérkő, 1702.10.10 – 1768.12.1)
Matematikus, jezsuita szerzetes. 1719-ben lép be a jezsuita rendbe, majd többfelé tanít. 1735-tól a nagyszombati egyetemen tanít. 1752-54 és 1762-64 rektor. 1753-68: a nagyszombati csillagvizsgáló társigazgatója (socius praefectus) Weiss Ferenc mellett.

A nagyszombati egyetemen elsőként végleg szakított a skolasztikával. Magyarországon először szerkesztett tükrös távcsövet; ennek során a forró higanytól életre szóló sérülést szerzett. Fizikával is igen sokat foglalkozott, több karteziánus szemléletű könyvet írt.

  • Gálos R.: Kéri Ferenc távcsövei. Term.Tud. Közlöny 64, 1932 május
  • Rapaics R.: Kéri Ferenc távcsövei. Term.Tud. Közlöny 64, 1932 aug.
  • Bartha Lajos: Kéri B. Ferenc. In: Magyar Tudóslexikon (Nagy F., szerk.), 455-456 (1997)

KMETH Dániel (Breznóbánya, 1783.6.5 – Kassa, 1825.6.30)
Matematikus, piarista szerzetes. A pesti egyetemen tanult. 1812-23: a KMTE gellérthegyi Csillagvizsgálójában másodcsillagász. 1823-tól a kassai Királyi Akadémia tanára.

Szorgalmas észlelő volt, a Csillagda egyetlen nagyobb kiadványának szerkesztője. Hírhedtté tette nevét Pasquich János, a Csillagda vezetője elleni alaptalan rágalma. (Észlelési adatok hamisításával vádolta Pasquichot, a vádak megdőltek.)

KONDOR Gusztáv (Szántova, Bács-Bodrog m., 1825.8.7 – Budapest 1897.9.16)
Matematikus, csillagász. Érettségi után mérnökgyakornokként dolgozik, csak ezután kezdi meg egyetemi tanulmányait. Szegeden matematikát tanul, közben a szabadságharcban harcol. 1850-54 Pesten és Bécsben (Littrownál) csillagászatot tanul. 1855: a pesti Főreáliskola tanára. 1863: PhD. 1865-től a KMTE-n a csillagászat magántanára. 1862-67 saját lakásán végez időmérést az MTA számára, kölcsönműszerrel. 1861-től MTA lev. tagja. 1871-től az elemi mennyiségtan tanára, emellett 1883-tól a csillagászat helyettes tanára. 1880-83 dékán.

A csillagászaton belül elsősorban égi mechanikával foglalkozott.

  • (név nélkül): Kondor Gusztáv. Math. Phys. L. 7, 1-2 (1898)
  • Kövesligethy R.: Kondor Gusztáv. MTA Emlékbeszédek 12/6 (1904)
  • Szinnyei J., TTud. Közl. 30/352, 650-651 (1898)

KÖVESLIGETHY Radó (Verona, 1862.9.1 – Budapest, 1934.10.11)
Csillagász, geofizikus. Bécsben tanul (1881-84), Konkoly ógyallai obszervatóriumában végzi nyári gyakorlatait, majd ott dolgozik (1883-87). Közben rövid ideig Podmaniczky Géza kiskartali magán-csillagvizsgálójában is működik. 1888: tanársegéd a KMTE Kísérleti Fizikai Intézetében, Eötvös Loránd mellett. 1889: a kozmográfia és geofizika magántanára, 1893: címzetes rendkívüli tanár. 1894-ben az újonnan alakult Földrajzi Szeminárium vezető tanárává hívják meg. 1897: a kozmográfia ny. rendkívüli tanára: a volt mennyiségtani-földrajzi és csillagászati tanszék élére nevezik ki Kondor Gusztáv helyére, ennek megfelelően a tanszék neve is Kozmográfiai Tanszékre változik. 1904-től a kozmográfia nyilvános rendes tanára. 1916-17 között a Bölcsészettudományi Kar dékánja. 1895-tól az MTA levelező, majd 1909-től rendes tagja. Ő alapította a budapesti Földrengési Obszervatóriumot (a Nemzeti Múzeum pincéjében) és a Földrengési Számítóintézetet (1905).

Szakterülete az asztrofizikában a spektroszkópia, a geofizikában a földrengések kutatása. 1884-ben disszertációjában (opponens: Stefan) félempirikus módon felfedezi a Wien-féle eltolódási törvényt, és formulát javasol a feketesugárzásra (éterrészecskék rezgése alapján). 1890-ben németül is publikálja eredményeit, könyvalakban. (Wien csak 1893-ban, igaz, a Wien-közelítés helyes (termodinamikai) levezetésével, amiért 1911-ben Wien Nobel-díjat kap.) Később geofizikával (földrengések) foglalkozik. Elsőként mutat rá a földrengéshullámok refrakciójára.

  • Pécsi Albert: Kövesligethy Radó. Földrajzi Közlemények 62, 169-171 (1934)
  • Wodetzky József: Radó v. Kövesligethy. A.N. 255, 99 (1935)
  • Simon Béla: Kövesligethy Radó. Term.Tud.Közlöny 68/12, 626-629 (1936)
  • Barlai Katalin: Kövesligethy Radó. Élet és Tud. 10/3, (1955)
  • Barta György, Bartha Lajos: Kövesligethy Radó. In: Magyar Tudóslexikon (Nagy F., szerk.), 501-502 (1997)

LASSOVSZKY Károly (Gyetva, 1897.3.23 – Boston, 1961.12.20)
Csillagász. Budapesten tanult. 1918-21 a Földrengési Számolóintézetben kalkulátor, majd 1921-től a svábhegyi Csillagda adjunktusa. 1925/26-ban Rockefeller ösztöndíjjal az USA-ban (Harvard, Yerkes, Lick, MtWilson Obs.) és Kanadában (Victoria Obs.); 1931-ben pedig Potsdamban dolgozik. Ezt követően a svábhegyi Csillagda adjunktusa, 1938-1943 igazgatója; igazgatása során az intézetet újjászervezte, berendezését jelentősen gazdagította. 1943-1949 a PPTE Csillagászati Tanszékének vezetője, egyetemi tanár. 1949-ben jó amerikai szakmai ("imperialista") kapcsolatai (egy, az USA által Magyarországnak adományozott könyvtár élére jelölték) következtében elveszti állását. 1957-ig az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet mtsa. 1957-ben elhagyja az országot, 1958-tól haláláig a Smithsonian Astrophysical Observatoryban dolgozik, a Fotoredukciós Osztály vezetőjeként.

Szakterülete a fotometria és égimechanika határterületei: fedési kettősök pályameghatározása, mesterséges égitestek fénymérése és pozíciómeghatározása.

  • Lassovszky P., Ponori Thewrewk A.: Lassovszky Károly. In: Magyar Tudóslexikon (Nagy F., szerk.), 523-524 (1997)

von LITTROW Joseph Johann (Bischofteinitz, 1781.3.13 – Bécs, 1840.11.30)
Osztrák csillagász. Lembergben és Kazányban dolgozott. 1816-19 Pasquich János meghívására társigazgatóként a KMTE gellérthegyi Csillagvizsgálójában működött. Személyes ellentétek miatt 1819-ben elfogadta a gyengébben felszerelt bécsi csillagda igazgatói tisztségét, amelynek fejlesztéséért igen sokat fáradozott. Kiváló oktató és tudományszervező volt. Az obszervatórium igazgatói székében fia, Karl Ludwig Littrow követte.

MARIK Miklós (Budapest, 1936.05.28 – Tenerife, 1998.06.23)
Csillagász. Mérnöki családban született, nagybátyja Guman István, a svábhegyi Csillagda munkatársa. 1954: érettségi, Toldy Gimn., majd az ELTE mat-fiz szakos hallgatója. 1957-58: demonstrátor az ELTE Csillagászati Tanszékén. 1958: diploma. 1959-től a Csillagászati Tanszék tanársegéde, később adjunktusa, majd docense. 1961: egyetemi doktorátus 1962/63: a moszkvai Sternberg Intézet ösztöndíjasa, témavezetője Sz. B. Pikelner. Levelező aspiránsként hazatérte után is folytatja moszkvai tanulmányait, melynek végén a Lomonoszov Egyetemen megkapja a fiz. tud. kandidátusa címet (1966). 1983-től megbízott, 1991-től rendes tanszékvezető.

Szakterülete a szoláris magnetohidrodinamika, a Tanszéken ő honosította meg az ezirányú kutatásokat, ezzel valóságos iskolát teremtve. Oktatási tevékenysége kiemelkedő, számos jegyzetet és tankönyvet írt.

MAYER Lambert Ferenc (Tepl, Morvao., 1795.9.26 – Krakaunitz, Cseho., 1865.8.7)
Osztrák-cseh nemzetiségű matematikus, premontrei szerzetes. 1821-től csillagdai asszisztens Prágában és Bécsben. 1835-57 a KMTE csillagászatprofesszora. A tanszékvezetést pályázati úton nyerte el, másik két osztrák pályázóval szemben. 1849-ben Buda ostroma elől elmenekült, ezzel hozzájárult a csillagvizsgáló pusztulásához. Később sokat fáradozott az elpusztított intézet újjászervezéséért, hiába. 1851-től az újonnan alapított József Politechnikum (a mai Műegyetem) megbízott, majd 1857-től rendes igazgatója.

Tudományos munkássága inkább a meteorológia területére szorítkozott.

MISCH Johannes (Luxemburg, 1613 – Graz, 1677)
Matematikus, csillagász, jezsuita szerzetes. A nagyszombati egyetem matematikaprofesszora. 1658-63 között ő készítette a nagyszombati kalendáriumokat (latinul és magyarul). 1658-ban geodéziailag kitűzte a nagyszombati délkört, Magyarország első alapmeridiánját 1661-ben megfigyelte az év fényes üstökösét, megfigyeléseit kiadta (Prognosis Astrologica ex Martino-Saturnino Cometa…, Tyrnavia, 1661) Ezek az első dokumentált magyarországi távcsöves csillagászati megfigyelések.

MÓRA (Moravetz) Károly (Sternberg, Morvao., 1899.9.30 – Bp. 1938.03.29)
Csillagász. A PPTE-n tanul, majd 1924-től uott. a Kozmográfiai Intézetben asszisztens. 1931-33 tanulmányút Németországban (Lipcse, Hamburg, Heidelberg). 1933-34-ben Kövesligethy halála után mb. tanszékvezető, adjunktus. 1935-től a Sváb-hegyi Csillagvizsgáló adjunktusa, mb. igazgató.

Asztrometriai és fotometriai észlelésekkel foglalkozott. (Kisbolygók, csillag-sajátmozgások, változócsillagok.)

  • Detre László: Móra Károly, Csill. Lapok 1, 2. szám, 1938

PASQUICH János (Bécs, 1753 – Buda, 1829.12.15)
Horvát származású matematikus, csillagász, r.k. pap. A pesti egyetemen 1786-tól csillagdai asszisztens és fizikai felügyelő. 1792-98 a felsőbb mennyiségtan tanára. Betegsége miatt lemond, Európában utazgat (látogatás Gaussnál, Záchnál). 1802-től a pesti csillagvizsgáló asszisztense, 1806-tól igazgatója.Nevéhez füzödik a gellérthegyi csillagvizsgáló építése. 1824-ben nyugalomba vonult.

Szakterülete az asztrometria, a csillagászati földrajz és a geodézia. Korának nemzetközileg igen elismert, sokat publikáló tudósa volt, matematikai tankönyveit széles körben használták.

  • Schumacher C.: Ehrenretterung Pasquich, A. N. 2, 1823
  • Bartha Lajos, Szénássy Barna: Pasquich János emlékezete. TIT Budapest szervezete, Csill. és Űrk. Szako., Szakosztályi füzetek B/1, Budapest (1980)
  • Vargha Domokosné: Pasquich János, az örök szenvedő. Term. Vil. 128/10, (1997)
  • Vargha Domokosné: Pasquich János. In: Magyar Tudóslexikon (Nagy F., szerk.), 626-627 (1997)

PETZVAL Ottó (Szepesbéla, 1809.1.6 – Budapest, 1883.8.28)
Matematikus, csillagász. Bátyja Petzval József, pesti, majd bécsi professzor, a Petzval-objektív névadója. Petzval Ottó Tittel Pálnál tanult Pesten, 1835-ben Bécsben doktorált Littrownál. A KMTE-n a felsőbb mennyiségtan magántanára, majd r. tanára. 1843-46 és 1860: dékán. 1858-tól az MTA tagja. 1872-1883 A csillagászat helyettes tanára.

A csillagászaton belül főként szférikus csillagászattal foglalkozott. Elsősorban oktatói, tankönyvírói munkássága jelentős.

  • Kondor G.: Petzval Ottó. MTA Emlékbeszédek 6, 1 (1889)
  • Végh F.: Petzval Ottó. In: Magyar Tudóslexikon (Nagy F., szerk.), 645-646 (1997)

SAJNOVICS János (Tordas, Fejér m., 1733.5.12 – Buda, 1785.3.1)
Csillagász, matematikus, jezsuita szerzetes (később világi pap). Bécsben Hellnél tanul. 1766-1778: a KMTE Csillagvizsgálójának adjunktusa, emellett 1773-tól a matematika tanára. 1768-70 részt vesz Hell Miksa expedíciójában a Lappföldre (Vardö), az 1769-es Vénusz-átvonulás megfigyelésére, itt felismeri a finnugor nyelvrokonságot. 1770-től a Dán Kir. Akadémia tagja.

  • Csupor T.: Csillag és ősi szó. Budapest (1977)
  • Bartha L.: Sajnovics János, a csillagász. Föld és Ég 18 (1983)
  • Csupor Z. M.: Sajnovics János. In: Magyar Tudóslexikon (Nagy F., szerk.), 693-694 (1997)

SZENTIVÁNYI Márton (Szent-Iván, Liptó m., 1633.10.20 – Nagyszombat, 1705.3.5)
Jezsuita teológus, filozófus, polihisztor. 1653-ban lépett a jezsuita rendbe, Nagyszombatban, Grazban, Bécsben, Münchenben logikát, teológiát, héber nyelvet, fizikát, matematikát, metafizikát, jogot tanított. 1667-től a nagyszombati egyetemen a logika és a héber nyelv tanára. 1676-1679 Bécsben tanít, majd Nagyszombaton a skolasztikus teológia és a kontroverzia professzora. Az ellenreformáció ádáz harcosa, 1688-tól királyi főcenzor.

A már elavult skolasztikus világkép hirdetője. 1675-1705 ő számolja a nagyszombati kalendáriumokat. Maga is végzett csillagászati megfigyeléseket.

  • Serfőző J.: Szentiványi Márton munkássága. Budapest 1942

TAUCHER Ferenc (Kolozsvár, 1738.7.16 – Buda, 1820.10.20)
Matematikus, csillagász, jezsuita szerzetes (később világi pap). A nagyszombati egyetemen teológiát, majd 1772-től csillagászatot tanít, az egyetem Budára költözése után a helyben maradt nagyszombati csillagda vezetője még 7 évig (1777-84). 1785-ben Weiss Ferenc halálával a KMTE budai (várbeli) Csillagvizsgálójának vezetője lesz, egészen 1806-ig, amikor a központi papnevelde prefektusának nevezik ki.

Az elavult műszerekkel csak kevés érdemleges észlelést végezhetett, főleg pozíciós és idöméréseket közölt. Főként az 1782-ben felfedezett Uránusz helyzet-méréseinek volt nemzetközi jelentősége. Vezetésével indultak meg a geofizikai és földmágneses mérések.

  • Tudományos Gyűjtemény, 5/12 (1820)

TERKÁN Lajos (Székesfehérvár, 1877.04.26 – Bp. 1940.3.29)
Csillagász. A győri bencés gimnáziumban érettségizik, majd Budapesten a KMTE-n tanul tovább, 1900-ben kap diplomát. 1900-1904: Az ógyallai Csillagdában második adjunktus, 1904-1913 első adjunktus, 1913-19 obszervátor. 1921-től a Svábhegyen obszervátor. 1912-től másodállásban a KMTE Kozmográfiai Intézetének docense. 1935: nyugdíjba vonul.

Szakterülete a változóscsillagok fotometriája és a kisbolygókutatás.

  • Lassovszky Károly: Terkán Lajos. Csill. Lapok 3, no. 1, 1940
  • Hudoba Gy: Terkán Lajos élete és munkássága. A Terkán L. Bemutató Csillagvizsgáló és A Szabadművelődés Háza kiadványa, Székesfehérvár (1995)
  • Bartha Lajos: Terkán Lajos. In: Magyar Tudóslexikon (Nagy F., szerk.), 802 (1997)

TIBOR Mátyás (Szentmihályfalva, Sáros m., 1902.2.24 – Bp. 1995.1.13)
Csillagász, jezsuita szerzetes. Középisk. tanulmányok: Eperjes, Eger. Ezután teológiai tanulmányokat folytat, belép a jezsuita rendbe. 1928-tól a PPTE fizika-matematika szakos hallgatója. Tartományfőnöke a kalocsai érseki csillagvizsgáló (Haynald Obsz.) élére szemeli ki, ezért megkezdi a csillagászat tanulását is. PhD 1932 (sztellárkinematikai témában). Ezután rövid ideig Dublinban van, majd 1940-ig a Vatikáni Obszervatórium asszisztense, Johann Stein igazgató mellett. 1940-ben magyarországi szabadságáról a háborús helyzet miatt nem engedik vissza. 1940-45: főiskolai tanár (Szeged, Kassa). A háború után rövid ideig a PPTE Csillagászati Tanszékén tanársegéd, majd a kalocsai Haynald Obszervatórium igazgatója annak 1950-es államosításáig. Ezt követően haláláig papi hivatásának él, Budapesten.

Szakterülete a sztellárasztronómia és a fotometria.

  • Vargha Domokosné: Tibor Mátyás. In: Csill. Évk. 1996, MCsE, Budapest, 182-185 (1995)

TITTEL Pál (Pásztó, Heves m., 1784.6.28 – Buda, 1831.8.26)
Matematikus, csillagász, r.k. pap. 1806: a mennyiségtan tanára, egri Lyceum. 1809: PhD, Kir. M. Tudományegyetem, Pest. 1810-1822: az egri Lyceum csillagásztornyának vezetője. Az egri érsekség ösztöndíjával tett tanulmányútjai: 1810-11 Bécs, 1815-17 Göttingen; 1817: Párizs, Anglia; 1818: Bécs. 1824-től haláláig a KMTE gellérthegyi Csillagvizsgálójának vezetője, a csillagászat ny. tanára. 1830: az MTA tagja. 1831-ben a kolera áldozata lett.

Szakterülete az asztrometria és kronológia.

  • Albert F.: Tittel Pál. A Magyar orvosok és természetvizsgálók 13. nagygyűlése, Eger, 1868
  • Pelle B., Perge I.: Tittel Pál élete és munkássága. Az egri pedagógiai főiskola évkönyvei 7, Eger, 1961
  • Vargha Domokosné, Kanyó Sándor: Csillagkoronák éjféli barátja. Tittel Pál élete és működése. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988
  • Vargha Domokosné: Tittel Pál, aki magyar csillagász akart lenni. Term. Vil. 128/11 (1997)
  • Vargha Domokosné: Tittel Pál. In: Magyar Tudóslexikon (Nagy F., szerk.), 812-813 (1997)

TOLMÁR Gyula
Csillagász. 1940-ben a PPTE Csillagászati Intézetének tanársegéde.

von TRISNECKER Paula Franz (Kirchberg, Ausztria, 1745.4.2 – Bécs, 1817.1.29)
Osztrák matematikus, csillagász, jezsuita szerzetes (később világi pap). Bécsben Hell Miksánál és Nagyszombatban Weiss Ferencnél tanul. 1768: Sajnovics távollétében a nagyszombati csillagda adjunktusa. 1780-tól Hell mellett dolgozik Bécsben, ugyanott 1793-tól haláláig igazgató.

  • Tudományos Gyűjtemény, 1/3, 156-157 (1817)

WEISS X. Ferenc (Nagyszombat, 1717.3.16 – Buda, 1785.1.10)
Matematikus, csillagász, jezsuita szerzetes (később világi pap).1751-ben lép be a jezsuita rendbe, majd Kassán tanít. 1753-1762 a nagyszombati egyetem matematikaprofesszora; ő irányítja az új egyetemi csillagvizsgáló építését. 1755-ben kinevezik ennek igazgatójává. 1770-72 a Bölcsészeti Kar dékánja, 1774/75-ben az egyetem rektora. 1777-ben felügyeletével zajlott a csillagvizsgáló átköltözése a budai Várba.

Főként észlelésekkel foglalkozott, emellett fiatal csillagászok nemzedékét nevelte ki (Bruna, Sajnovics, Taucher). A magyar csillagászat nemzetközi hírű, kiemelkedő képviselője volt.

  • Vargha Domokesné: Weiss Ferenc. In: Magyar Tudóslexikon (Nagy F., szerk.), 864 (1997)

WODETZKY József (Versec [ma Vrsac, Jugoszl.], 1872.3.15 – Bp. 1956.3.18)
{mosimage} Csillagász. Tanulmányait részben Párizsban végzi (Sorbonne, College de France). 1912-től a KMTE Kozmográfiai Intézetében tanársegéd, majd adjunktus, 1914-től magántanár. 1923-33 a debreceni egyetem akkor létesült Orvoskari Fizikai Intézetét vezeti ny. r. tanárként. Vezetése alatt létesül 1930-ban az egyetem Fizikai Intézetének keretében a debreceni Csillagvizsgáló a botanikus kertben (1958-tól Napfizikai Obszervatórium), melyet 3 évig igazgat. (Távozása utáni 2 év interregnum után Gyulai Zoltán veszi át az intézetet, Szegedről.) 1934-től a Budapesten a PPTE Csillagászati Intézetét vezeti. 1942-ben nyugdíjba vonul.

Szakterülete az égi mechanikai háromtest-probléma és a Hold mozgása volt. Polemizált a relativitáselmélettel, alternatív magyarázatokat javasolva a Merkur perihélum-mozgására és a gravitációs fényelhajlásra. Életrajza:

  • Lassovszky K.: Wodetzky József hetvenedik születésnapjára. Csill. Lapok 6, 1-2 (1942)
  • Guman István (G. I.): Wodetzky József. Csillagok Világa 1/2, 56 (1956)
  • Ponori Thewrewk A.: Wodetzky József. In: Magyar Tudóslexikon (Nagy F., szerk.), 874-875 (1997)
Rövidítések: KMTE
Királyi Magyar Tudományegyetem PPTE
Pázmány Péter Tudományegyetem ELTE
Eötvös Loránd Tudományegyetem

Az ELTE TTK Csillagászati Tanszék http://astro.elte.hu/tortenet/kikih.html#keri honlapján megjelent cikk másodközlése

Hozzászólás

hozzászólás