• csillagaszat.hu
    csillagászat.hu
    Csillagászati hírportál
    bdsm forum

    A Magyar Csillagászati Egyesület tevékenysége a Kiskunságban 1946-49 között







    A kiskunsági vonal

    Az ős-MCSE rövid ideig tartó, de hatását máig éreztető működésében a kiskunsági csillagászatkedvelők is tevékeny szerepet játszottak. Összefoglaló írásunkban eredeti forrásokra, a Csillagok Világa egykori számaira (a hiányzó példányok kölcsönzéséért köszönet Bartha Lajosnak) és az akkori MCSE tagnyilvántartó kartonjaira alapozva (az ezekbe történő betekintés lehetőségéért köszönet Mizser Attilának) felsoroljuk-bemutatjuk azokat az amatőröket, akik a mai Kiskun Csoport területén, Bács-Kiskun megye nyugati-középső részén éltek és működtek – mint az Egyesület rendes tagjai. Több esetben szerencsére bővebb életrajzi információkkal is rendelkezünk, továbbá megpróbáljuk vázolni az akkori szervezeti kereteket és az akkor végzett amatőrcsillagász-munkát is.

    A szerző ezúton is köszönetet mond azoknak, akik az információk gyűjtésében és szolgáltatásában közreműködtek: többek között Rezsabek Nándorné, Gottschall Péter, Járdi Mihály, Simon Attila és Szakács László tagtársainknak, valamint Leitheizer Mónika dunavecsei, Papp Éva soltvadkerti, Suba Ilona budapesti, Tornyai Nikolett és Wéber Péter hartai lakosoknak. Az életrajzi források között szerepel továbbá Soltvadkert honlapja, a Gallé Tibor szerkesztette "Adalékok Harta történetéhez" című kiváló kötet, a Tájak, Korok, Múzeumok sorozat "Kalocsa Érseki rezidencia" című kiadvány és a budapesti Terror Háza múzeum kiállítási anyaga. Köszönettel tartozom továbbá Balaton Lászlónak a technikai kivitelezésben nyújtott segítségéért.

    Vitéz Imreh Géza és a hartai kezdetek

    A sort nem is kezdhetjük mással, mint vitéz Imreh Géza hartai illetőségű műkedvelővel. Ő már a legelső körben – 1946. december 11-ig – csatlakozott az Egyesülethez. Amatőrmozgalmi tevékenysége azonban még korábbra nyúlik vissza: már a TTT Műkedvelő Csillagászati Alosztályának legelső adományozó pártfogói és az akkori Csillagok Világa előfizetői között (1944. április 10-ig bezáróan) is megtaláljuk.

    Imreh vitézi címét az első világháborúban tanúsított hősiességéért kapta. Hartán Halmi Pál gyógyszerész családjába házasodott, és feleségével együtt ők lettek a település patikusai. A patinás patikaépület a Kossuth Lajos utcai katolikus templom mellett, a mai 14.-es szám helyén állt. Imreh Gézát – az akkor még szinte teljes egészében svábok lakta faluban – szerették, becsülték, és nagyra értékelték emberi tartását, segítőkészségért: bármilyen időpontban a betegek rendelkezésére állt.

    Már 1945 előtt aktív közéleti szerepet vállalt: levente oktatóként működött, és tagja volt a Magyar Országos Véderő Egyletnek (MOVE). A háborút követően a Független Kisgazdapárt képviseletében a helyi nemzeti bizottság elnöke lett. A nehéz időkben is a helyi svábság mellé állt: a hartai orvos korábbi öngyilkossága miatt neki kellett megvizsgálni a szovjetek által málenkij robotra kijelölteket, akik közül sokakat meg tudott menteni a kényszermunkára hurcolás elöl; a németek jogfosztása ellen is felemelte szavát.
    A változó politikai viszonyok azonban elsodorták az amatőrt, az embert. Távozott a településről, és feleségével együtt a kalocsai kórházban dolgozott tovább gyógyszerészként. Hartai házát lebontották, és a tetemes mennyiségű kötetet tartalmazó könyvtárát széthordták.

    Szakács László és a Soltvadkerti Helyicsoport

    A térség másik nagy formátumú amatőrcsillagásza, a még mindig aktív, Szakács László volt. 1915. június 28-án született. Az elemi és polgári iskolák után Pápán járt tanítóképzőbe, ahol 1935-ben jeles eredménnyel végzett. Ezt követően az ottani gyakorlóiskolában dolgozott két éven át, mint térítésmentes tanító. Utána került Soltvadkertre, az Evangélikus Általános Iskolába. A második világháború alatt honvédként szolgált. Az iskolában az 1948. június 18-i államosítás után is tovább dolgozott. Népművelési gondnokként is működött (belterületen és három tanyaközpontban hetenként tartottak előadásokat), valamint Budapesten egy szaktanítói tanfolyamot is elvégzett. 47 éven át tanítóskodott. Sokoldalúságára jellemző, hogy kántori és énekkarvezetői feladatokat is ellátott. Az 1946-1949-es időszakban a Bocskai utca 4., jelenleg pedig Hősök tere 4. alatt lakik. Nős, két fia van: László biokémikus, Soltvadkerten él, másik fia Budapesten tanár.

    Első csillagászati élményeit a polgári iskolában tanítójától – egy sikeres különbözeti vizsga elismeréseként – kapott távcsővel szerezte, a tanítóképzőben pedig már – egyik tanárának hatására – rendszeresen forgatta a csillagászati szakirodalmat. A Magyar Csillagászati Egyesületbe az 1946. december 1. és 1947. június 1. közötti időszakban jelentkezett. 1099-es sorszámú tagsági igazolványát 1947. augusztus 2-i dátummal kapta meg. Az 1946 novemberétől 1948. június 1-ig tartó időszakban 3 Ft pénzbeli adománnyal is támogatta az MCSE-t.


    Szakács László 1947-ben kibocsátott MCSE-és 1999-es NACSK-tagkönyve

    Mérföldkőnek számító tette azonban az volt, hogy nem elégedett meg ezzel, hanem hozzálátott a Soltvadkerti Helyicsoport megszervezéséhez. Erről a Csillagok Világa 1948. februári száma így ír "A helyicsoportok életéből" című cikkében: "…a levelezésből tudjuk… szorgalmasan gyűjti a tagokat egy helyicsoport alakításához, s ugyanezt teszi Szakács László tagtársunk Soltvadkerten…". Szakács az általa vezetett 1948-as iskolai centenáris tanulmányi kiránduláson személyesen is találkozott Kulin Györggyel, mikor a majd’ 200 főnyi gyereksereggel – a 3 napos kirándulás utolsó estéjén, a szállásként szolgáló kaszárnyától gyalogosan – meglátogatta a Sánc utcai Urániát. Kulin nagy szeretettel fogadta őket, és egy távcsöves bemutató keretében ismertette az aktuális égbolt látnivalóit. Szakács gyakran tartott csillagászati előadásokat Soltvadkerten – többek között népművelési gondnokként -, és kezdetben jól haladt a csoport szervezése: az akkor szükséges 20 fős létszám összejött, pedig a tagdíj az akkori viszonyok közepette igen borsos volt. A politika azonban közbeszólt, és a többi helyi csoporthoz hasonló zaklatások itt sem maradtak el. A szervezőt egy közterületen elhelyezett plakáton próbálták nevetségessé tenni és kigúnyolni, utalva "egy csillagnézőre" és magára az Egyesületre is. A nemes erőfeszítések tehát nem jártak eredménnyel.

    A Tanár Úr azonban később is szervezett iskolai szakköröket, amelyeken nagy hangsúlyt fektetett az égitestek bemutatására. Eleinte egy, a budapesti Teleki téren vásárolt műszert, majd a későbbiek során egy ajándékba kapott távcsövet is használt. Fontos demonstrációs eszköz volt a Naprendszert bemutató, közel 40 fogaskerék hajtotta mechanikus planetárium, amit a távcsővel egy időben, szintén a Teleki téri piacon vett.

    Utóbb az új MCSE-érában is folytatta ismeretterjesztő munkáját. 1996-ban csatlakozott az Egyesülethez. 1999. augusztus 11-én előadásával főszerepet vállalt a teljes napfogyatkozásnak a Vadkerti-tónál megtartott, egész napos programmal színesített és több száz résztvevőt vonzó, bemutatásában. Meghívásunkra Hartán "Csillagászati emlékeim" címmel tartott nagysikerű előadást 1999. november 27-én, melyet a Harta TV is sugárzott – azóta is rendszeresen segíti munkánkat. Csillagászati témakörben is gyakran publikál, illetve ad interjúkat a térség lapjainak (Betelgeuse, Vadkerti Hírek, Kőrösi Hírek).

    Szakács más természettudományok terén is értékes munkát végzett:

    Évtizedeken keresztül működött az Országos Meteorológiai Szolgálat megfigyelőjeként. Az 1901-ben megkezdett rendszeres csapadékméréseket 1937. szeptember 1-én vette át Soltvadkerten; 1940. június 1-től már hőmérsékletet is mért, feljegyezte a barométerállást és a felhőzetet, a szélirányt- és erősséget. 1946-ban a kalocsai Haynald Obszervatóriummal is kapcsolatba került, ahol az asztronómia mellett meteorológiával is foglalkoztak: a második világháborús front miatt hiányzó adatokat innen pótolta. Számos esetben tartott meteorológiai témájú előadásokat. A megfigyeléseket a 2000. évben felszerelt automata mérőállomás beüzemeléséig végezte.

    Az általa alapított, gazdag fajtaválasztékban pompázó általános iskolai gyakorló és botanikus kertet manapság is a település nevezetességei között említik – bár már csak kis része működik. A kert először a Székely-villa kertjében, majd Tanácsháza udvarában kapott helyet. Az 1959. augusztus 20-án átadott Kossuth Lajos Általános Iskolában 1966-1967-ben, majd 1968-ban is tovább bővítették, majd ennek a helyére építették az 1986. augusztus 20-án felavatott Sportcsarnokot. A diákok itt gyakorlatban megismerkedhetek a növényekkel, gondozásukkal (a felsőtagozatosok saját parcellával rendelkeztek), illetve a megtermelt gyümölcs- és zöldségféléket maguk értékesíttették a helyi piacon. 1964-ben követendő példa gyanánt a megyei tanácselnököknek is bemutatták.

    A Kossuth Lajos Általános Iskolánál 1969-ben egy akváriumokkal, szökőkúttal, pálmákkal és más növényekkel benépesített melegházat is létrehozott (ez már sajnos nem létezik).

    Szintén közismert az általa, diákjai és egyik kollégája segítségével, két éven át készített, de nyugdíjazása után sajnos eltávolított és megcsonkított Földtörténeti Kép ("A Föld és az élet története"). A különböző korokat időrendben, égőkkel megvilágított eredeti fosszíliákkal és ásványokkal (ősember koponya- és kőbalta-maradványok; mamut fog; barlangi medve csontmaradványok; tengeri csillag és sün, valamint páfránylevél lenyomat stb.) bemutató hatalmas falikép egy óra számlapját stilizálta, míg felhúzható óramű segítségével egy mutató járt körbe.

    Jelenleg Soltvadkert életét és földrajzát bemutató könyvének sajtó alá rendezésén dolgozik.

    Élete során számos elismerést kapott. 1989-ben ő lett az akkori Tanács által alapított "Soltvadkertért" kitüntetés első díjazottja, 2000-ben pedig vasdiplomás tanító. Meteorológiai munkásságáról a 2001. március 23-i Meteorológiai Világnapon emlékeztek meg. A Magyar Csillagászati Egyesületért és a térségbeli csillagászati ismeretterjesztésért végzett munkáért a Neptunusz Amatőrcsillagász Kör tiszteletbeli tagnak (1999. november 27.), az MCSE Kiskun Csoportja pedig tiszteletbeli vezetőnek (2000. október 21.) választotta meg.

    A Soltvadkerti Helyicsoport II. rész

    A soltvadkerti csoportkezdemény további nyolc, az MCSE-be Szakács László által beszervezett tagjára vonatkozóan leltünk fel adatokat.

    Az 1946. december 1. és 1947. június 1. között jelentkezettek között találjuk Tamás Ferenc nevét. A Bocskai utcában, Szakács szomszédságában lakott. Fényképész és szerelő, afféle ezermester volt. A fényképészet mellett javított rádiókat, később fekete-fehér televíziókat – megbirkózott minden elromlott szerkezettel. Sajnos már nincs az élők sorában. Fia is fotográfusként dolgozott.

    A legtöbben 1948. január 1. és február 1. között jelentkeztek a szervezetbe:

    Faragó Ferenc a Hősök tere 3. alatt lakott. Cipészként és cipőkereskedőként tevékenykedett – az általa készített lábbelik még ma is használatban vannak. Szintén elhunyt.


    Az ős-MCSE térségbeli fellegvára: a soltvadkerti Általános Iskola

    Fodor Benő a Kiss Ernő utca 4.-ben élt. Végzettségét tekintve műszerész volt: dolgozott mozigépészként, valamint foglakozott kerékpárjavítással és kerékpáralkatrészek értékesítésével. Később állami alkalmazottként egy mustsűrítőt üzemeltetett. Ő is meghalt már.

    Gabrielisz József cukrász a Hősök tere 2. alatt lakott. Saját – a helyiek által nagyon kedvelt – cukrászdát üzemeltetett. Körülbelül 20 éve hunyt el.

    Meskó István mészárosnak és hentesnek saját hentesüzlete volt. A kommunista terror időszakában – úgynevezett "feketevágás" miatt – komoly problémái adódtak. Borászkodással is foglalkozott. Baleset áldozata lett: egy dűlőútnál lévő vasúti átjárónál nem vette észre az érkező szerelvényt. Özvegye és István fiának családja Soltvadkerten él.
    Schautek Imre az Izsáki úton lakott. Volt Suba Ilona osztálytársa és Szakács László magántanítványa. A remekül rajzoló Schautek később gyógyszerészetet tanult. Veleszületett vérzékenysége miatt igen fiatalon meghalt – Kiskunhalason temették el.

    Suba Ilona (Pataki Sándorné) 1934-ben született Soltvadkerten. A Székács utca 8.-ban lakott. Nem volt evangélikus vallású, de az általános iskola államosítása és az iskola-összevonások után rövid ideig Szakács László tanítványa lett. 20 éves korában férjhez ment, és Budapestre költözött. Első és egyetlen munkahelye a Fővárosi Gázművek volt, ahol különböző adminisztratív munkakörökben dolgozott. Elemző statisztikusként, vezető pozícióban, közel két évtizedig tevékenykedett Budapest gázfogyasztóinak városi gázról földgázra történő átállításán. Jelenleg nyugdíjas, a IX. kerületben, az Üllői út 173. szám alatt lakik. Férje műszerész, geofizikai mérőműszerek készítésével foglakozott. Egy fia van. Az MCSE-be 1948. augusztus 10-ig jelentkezett, és az akkori eseményekre így emlékszik: "…valamikor – gyermekkoromban – tagja voltam a Magyar Csillagászati Egyesületnek. Általános iskolába Soltvadkerten jártam, ahol osztályfőnököm, Szakács László tanító bácsi tagja volt az Egyesületnek, és tagokat toborzott. Arra emlékszem, hogy szüleim kissé meglepődtek, amikor bakfisként bejelentettem, hogy be szeretnék lépni az Egyesületbe, és ehhez kértem anyagi támogatásukat, mert tagdíjat kellett fizetni. Szüleim minden bizonnyal bőkezűek voltak, mert én a tagdíjon felül is küldtem pénzt az Egyesületnek, és az egyik megjelenő lapban örömmel fedeztem fel a pártoló tagok között a nevemet (ez nem a pártoló tagsági formát jelentette, hanem azt, hogy az 1948. június 1-től 1949. január 1-ig tartó időszakban 20 Ft-os pénzbeli adománnyal támogatta az MCSE-t – R.N.). Rendkívül büszke voltam erre, jóllehet ez nem az én érdemem volt. Tisztelettel gondolok még ma is arra a tanító bácsira, aki még a csillagos ég szépségeivel is meg akart ismertetni bennünket, s egy budapesti osztálykirándulás alkalmával éjjel távcsöveken keresztül közelünkbe hozta a csillagokat."

    Lehoczky János 1915-ben született, és az Arany utca 16.-ban lakott. Gazdálkodó volt – többek között szőlővel foglalkozott. Jelenleg is Szakács László jó barátja. Az Ifjúság utca 75. alatt veje, Meskó István családjával él. 1948. augusztus 10. és november 6. között vették fel az Egyesületbe. Kísérőként szintén tagja volt az Urániát meglátogató csoportnak.

    Műkedvelők Apostagon, Dunavecsén, Foktőn és Fülöpszálláson

    Fülöpszálláson akkoriban is dolgozott amatőrcsillagász: Szabó Endre 1947. június 1. és 1948. január 1. között jelentkezett a Magyar Csillagászati Egyesületbe.

    Vannak a térségünkben azonban olyan települések is, ahol jelenleg nincs amatőrélet, de 1946 és 1949 között működtek MCSE-tagok:

    A foktői György László jelentkezését 1946. december 1. és 1947. június 1. között adta be.
    Dr. Pap Géza szintén foktői volt, és szintén 1946. december 1. és 1947. június 1. között jelentkezett az Egyesületbe. Pénzbeli adománnyal is támogatta a szervezetet: az 1946 novemberétől 1948. június 1-ig, továbbá az 1948. június 1-től 1949. január 1-ig tartó időszakokban 20-20 forintot küldött. Pap doktor orvosként dolgozott. A helyiek nagyon szerették lelkiismeretességért – hálapénzt soha nem fogadott el. Aktív közéleti szerepet is vállalt. Két-három éve hunyt el. Halála után özvegye Soltvadkertre költözött.

    Kézdipolyáni Pólányi Géza Apostagról adta be jelentkezését 1947. június 1. és 1948. január 1. között. Amatőrmozgalmi tevékenysége azonban korábbra nyúlik vissza, hiszen az akkor még Budapesten élő műkedvelőt megtaláljuk már a Természettudományi Társulat által kiadott Csillagok Világa 1944 júliusában közölt új előfizetői között is.

    A dunavecsei Takáts Jenő szintén 1947. június 1. és 1948. január 1. jelentkezett. Még az Egyesület megszűnése előtt a Tolna megyei Bölcskére, a Szt. István út 366. alá költözött.

    Idealizmus és materializmus Kalocsán – a Főszékesegyházi Könyvtár

    A kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár intézményként adta be jelentkezését az Egyesületbe 1946. december 1. és 1947. június 1. között. A kalocsai érsek abban az időben Grősz József volt, akit (számos más egyházi személyhez hasonlóan) koncepciós perbe fogtak, és 1951. június 28-án 15 évnyi börtönbüntetésre ítéltek. A hit és a természettudományos világnézet tehát mindaddig békésen megfért egymás mellett, amíg erőszakos módon nem állította szembe egymással a kommunista hatalom által működtetett ateista propagandagépezet.

    {mosimage}
    Ahol szintén olvasták a Csillagok Világát: a kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár

    Az Érseki rezidenciáról szóló kiadványban a következőket olvashatjuk magáról az intézményről: "A keleti szárnyban helyezkednek el a könyvtár helyiségei. Patachich Ádám (az alapító érsek, aki 1776-1784 között működött – R.N.) az egész emeletet könyvtárnak szánta, s az két nagy teremmel és kilenc könyvtárszobával már 1780-as megnyitotta kapuit. A középkortól folyamatosan gyarapodó káptalani és érseki magánykönyvtárakat a bibliofil érsek 1784-ben egyesítette a mintegy 17 000 kötetet számláló saját bibliotékájával. Könyveit az első emeleti nagyteremben és az ahhoz tartozó három szobában helyezte el, és hogy kényelmesen hozzáférhessen lakosztályából, amely az érseki kápolna mögött volt, ajtót töretett. A nyolcablakos, huszonhárom méter hosszú könyvtárterem, a Patachich-terem falai mentén és belsejében három oszlopban felállított, keményfából készült copf stílusú könyvállványokon egységes barokk gerincű kötetek sorakoznak. A könyvszekrények tetején Franz Anton Maulbertsch grisaille fatáblái láthatók ókori, középkori és újkori filozófusok, Arisztotelész, Szent Ágoston, Jusztiniánusz, Newton kör alakú medalionokba foglalt portréival, mintegy szimbolizálva a könyvtár tudományház jellegét. A könyvtárat az érsek utódai folyamatosan gyarapították, s ma közel 140 000 kötettel rendelkezik. Jelentős a kéziratgyűjteménye, néhány gyönyörűen illuminált kódexe, számottevőek ősnyomtatványai, antikvái. Országos jelentőségű kutatóhely."

    Az utódok öröksége

    A Magyar Csillagászati Egyesület 1989-ben, negyvenévnyi csipkerózsika-álomból ébredt újra. Szakács Lászlónak a régió valamely településén működő, önálló helyi csoportról alkotott elképzelése pedig többszörösen valóra vált a Kiskun Csoport 2000. évi megalakulásával. Amint a szerzőnek küldött egyik levelében írta: "Örülök, hogy az a szikra, amit én valamikor élesztgettem, az Önök munkájában lángra lobbant".

    Kérnénk tagjaink és szimpatizánsaink segítségét abban, hogy ha a cikkben említett személyekről bármilyen további információval, életrajzi adatokkal, esetleg eredeti dokumentumokkal vagy relikviákkal bírnak, juttassák el azokat a szerzőhöz. Kérnénk azok jelentkezését is, akik kedvet éreznek ezen csillagászat- és helytörténeti jelentőségű adatok további gyűjtésében történő közreműködéshez. Mert az elődeinktől kapott örökség ápolása valamennyiünk közös feladata!

    (a cikk két kiegészítése olvasható az alábbiakban – a szerk.)

    Lehoczki János életútja

    A múltkori lapszámunkban megjelent, az Egyesületünk legelső korszakának térségbeli tevékenységével foglakozó cikkünkhöz ezúttal egy kiegészítést mellékelünk. Az anyag Lehoczki Jánosnak, az akkor soltvadkerti csoportkezdemény egyik meghatározó tagjának életútját mutatja be az eredeti cikkben közöltekhez képest nagyobb részletességgel, és az ott szereplő néhány hibát korrigálva. Az információkért köszönettel tartozunk Lehoczki Úrnak!

    Lehoczki János 1915. július 22-én született. A kiskőrösi "Petőfi" polgári iskola négy osztályát kitűnő eredménnyel végezte. 1939 októberétől 1941 februárjáig katonai szolgálatát töltötte. 1941. május 20. és 1945. április 20. között a kiskőrösi takarékpénztárban dolgozott, majd 1945. május 1-től 1946. június 1-ig a soltvadkerti községi adóhivatal munkatársa volt. Banktisztviselői állását az államosításkor elvesztette – apja mellett ő is kuláklistára került. Az Arany utca 16. alatti házból megélhetésük biztosítása és gyermekeik taníttatása végett családjával Budapestre költözött. Kisebbik lánya Budapesten ment férjhez, tanárként dolgozik. Felesége három éve hunyt el. Ekkor ismét Soltvadkertre, Meskó István veje családjához költözött, az Ifjúság utca 75. szám alá. Jelenleg is Szakács László jó barátja.

    1948. augusztus 10. és november 6. között vették fel a Magyar Csillagászati Egyesületbe. Az Uránia Csillagvizsgálóban tett látogatásra így emlékszik: "1948 tavaszán arra kért Szakács László Tanár Úr: kísérjem el körülbelül 45 5-6. osztályos diákból álló csoporttal és 5 felnőtt kísérővel háromnapos budapesti látogatásra. Programunkban volt a második napon alkonyattól éjfélig a Sánc utcai csillagvizsgáló és a csillagos égbolt megtekintése. Akkor – 32 évesen -sokkal nagyobb élmény volt a romos városban, mint 1933-ban az Eucharisztikus Világkongresszusra pazarul kivilágított hidakkal az akkori Budapesten. Annál is inkább, mert éjfélkor dalolva sétáltunk a Hősök tere melletti szállásunkra".

    Több mint 50 év múltán részt vett a teljes napfogyatkozás bemutatásán is: "Szakács Tanár Úrnak az 1999. évi napfogyatkozást végig ismertető feledhetetlen előadását több mint 1 200 ember csodálattal hallgatta és tapsolta végig a Vadkerti-tó partján tartott találkozón."

    Lehoczki Jánosnak a térség csillagászatáért végzett munkáját a Neptunusz Amatőrcsillagász Kör 2002. április 19-én tiszteletbeli tagsággal honorálta. A műkedvelő csillagász 2002 nyarán ismételten csatlakozott a Magyar Csillagászati Egyesülethez, és a Kiskun Csoport is felvette tagjainak sorába.

    Dr. Pap Géza életútja

    A lapunk 2002. május–júniusi számában megjelent, Egyesületünk legelső korszakának térségbeli tevékenységével foglakozó cikkünkhöz a 2002. július–októberi lapszámunkban már megjelent egy kiegészítő írás. Ezúttal Szakács László soltvadkerti tagtársunktól kapott további információk segítségével egy újabb egykori kiskunsági amatőr, Dr. Pap Géza életútját mutatjuk be az eredetileg közöltekhez képest nagyobb részletességgel, és az ott szereplő néhány pontatlanságot korrigálva.

    Dr. Pap Géza Foktőn élt, és orvosként dolgozott. A helyiek nagyon szerették lelkiismeretességért — hálapénzt soha nem fogadott el. Aktív közéleti szerepet is vállalt. Később Soltvadkertre került, ahol tovább praktizált. Soltvadkerten hunyt el három–négy évvel ezelőtt, itt helyezték örök nyugalomra, sírja napjainkban is látogatható. Halála után özvegye Kecskemétre költözött.

    1946. december 1. és 1947. június 1. között jelentkezett a Magyar Csillagászati Egyesületbe. Pénzbeli adománnyal is támogatta a szervezetet: az 1946 novemberétől 1948. június 1-ig, továbbá az 1948. június 1-től 1949. január 1-ig tartó időszakokban 20-20 forintot küldött. Egy édesapjától örökölt, asztalra helyezhető, három rézlábon álló távcsővel fürkészte az ég titkait. A műszert később Szakács Lászlónak ajándékozta, aki az iskolai oktatás keretében hasznosította az eszközt.

    Szakács Tanár Úr egyéb személyes emlékeket is őriz róla: „Egyszer a répadarálóval majdnem sikerült az ujjamat levágni, és Géza bácsi lakásán úgy ellátott, hogy nyoma sem maradt a sérülésnek. Egy másik alkalommal Ferenc fiam olyan szájfertőzést kapott, hogy kihívtuk Géza bácsit…megnézte… nem szólt semmit, elment. Azt hittük, cserbenhagyott. Jó három óra múlva visszajött, és egy kanalas orvosságos üveget hozott. Mondta, hogy édesapja is orvos volt, és amatőr csillagász. Annak az orvosi könyvét olvasta el, amiben minden betegséget felírt, és egyúttal a vegyszerek neve és mennyisége is benne volt. Elment a patikába, elkészítették a kanalas orvosságot. Ezzel kellett naponta háromszor bekenni a száját és szájpadlását a fiamnak. És két nap múlva tudott enni, és meggyógyult. Természetesen csak köszönetet fogadott el.”

    A Betelgeuse 2002. május-júniusi, 2002. július-októberi, 2003. január-márciusi számaiban megjelent cikkek másodközlése

    Ez a bejegyzés Amatőrök, ismeretterjesztés kategóriában van. Link könyvjelzője.
    • Magyarország megújul