• csillagaszat.hu
    csillagászat.hu
    Csillagászati hírportál
    bdsm forum

    Csillagászattörténet a Polaris Csillagvizsgálóban







    Az előadás a kopernikuszi kor megértéséhez elengedhetetlen ókori gondolatok és gondolkodók bemutatásával indult. Szó esett arról, hogy a görög időkben, majd az azt követő korokban hogyan alakult a geocentrikus világkép szerepe, és hogy már akkoriban is volt példa a mai napközéppontú világnézethez hasonló elképzelések kifejtésére. Ízelítőt kaptunk Kopernikusz életéből: a szülői háttér, az egész más beállítottságú testvér szerepe, a nagy tervek megvalósításához tevékenyen hozzájáruló nagybácsi hatása. Szó volt a korszakról és a történelmi háttérről: a németek (poroszok), illetve a lengyelek is sajátjuknak tartják a nagy gondolkodót, és erre minden alapot megad az, hogy szülővárosának státusza már abban az időben is, a XV–XVI. században, igen gyakran változott — gyakran egy emberéleten belül. Bemutatásra került a mindenapi munka: a tanulmányok sora, Kopernikusznak az egyházban betöltött szerepe, a közgazdasági vonatkozású ténykedés. És természetesen az, ami miatt mi, a csillagászat barátai szinte félistenként tiszteljük őt — a heliocentrikus világkép megalkotása. A Rendszer, ami első verziójában még nem volt tökéletesen kidolgozott, de már a valóságos világrendhez közálló, és rövidesen bekövetkező megfejtés alapját jelentette.
    A sokszor humoros betétektől sem mentes előadást demonstrációs eszközök is segítették: a különböző időszakokban megjelent, Kopernikusszal foglalkozó kiadványokból láthattunk egy csokornyit. A legkülönlegesebb talán az 1973-as jubileumi évben megjelent, „De Revolutionibus Orbium Coelestium” (Az égi pályák körforgásairól) című Alapmű reprint kiadása volt. Amikor vége lett Csaba György mondandójának, még egy darabig beszélgettünk a Polaris-beli barátokkal, ismerősökkel a Nagy Gondolkodóról, és egyéb közös témákról, majd abban a hitben indultunk hazafelé, hogy ismét megértettünk valamit a minket körülvevő világból.

    A Betelgeuse 2003. január–márciusi számában megjelent cikk másodközlése


    Április elsejei bolondos csillagászattörténet a Polaris Csillagvizsgálóban

    Április elseje a bolondságoknak, egymás megtréfálásának a napja. A csillagászat egyetemes története azonban a szokásosnál is keményebb „tréfákat” produkált: a még jóindulatúnak nevezhető hamisításoktól egészen a szándékos hazudozásig. 2003 ezen nevezetes napján „A szögletes Szaturnusz és más furcsaságok” címmel Bartha Lajos, szakcsoportunk vezetője gyűjtötte ezeket az eseteket egy csokorba. Az érdeklődésre — és általában a hazai csillagászati élet központjának keddi előadássorozatára — jól jellemző, hogy az előadóterem ajtaját nyitva kellett hagyni, hogy az ülőhelyhez nem jutott csillagászatbarátok is végigélvezhessék a diavetítéssel színesített programot. A szokásos Mizser-bevezető után „húrok közé csapó” Bartha ezúttal is hozta a tőle megszokott magas színvonalat… és sorjáztak az asztronómia történetének érdekes momentumai:
    A rejtélyes kövek, melyekre az élővilággal és az égitestekkel kapcsolatos motívumokat vésettek — hírnevet próbálva szerezni az egyébként jónevű és elismert tudósnak. Olyan kisbolygók, melyek elvesztése miatt pályaelmeiekhez újakat „költöttek”, s amelyekről ma már feltételezhető, hogy eltűnésük fő oka az volt, hogy felfedezésük idején még nem volt ismert a földsúrolók léte. A horvát Leo Brenner (becsületes nevén Gopčevič), ki jól felszerelt Mali Loąinj-i magán-csillagvizsgálójában Mars-csatornák garmadát vélte látni, és ezzel a szépen induló karrierjét, illetve szavahihetőségét tette igencsak kérdésessé. Említhetjük még d’Angos-t, aki a csillagászat Münchausen bárója — nem túl hízelgő — titulusát érdemelte ki. Szó esett a holddómokban házakat, azokban pedig értelmes földönkívülieket elhelyező beteges fantazmagóriáról — mely megtévesztő módon ráadásul a Sky&Telescope magazint jelölte meg elsődleges hivatkozásul.
    A kiapadhatatlan forrást végül csak az előrehaladó idő apasztotta el. Sebaj, a következő kedden úgyis újra itt leszünk!


    Divina Aurelia — az isteni csillagász

    2002. április 16-án a Polaris Csillagvizsgálóban, a szokásos keddi MCSE előadássorozat keretében került sor Ponori Thewrewk Aurél „Dante csillagászata” című kiváló előadására, ami a nemrégiben megjelent Divina Astronomia című könyvének egyfajta bemutatója is volt.
    Gondolom nincs olyan csillagászatot kedvelő ember szerte az országban, aki legalább Ponori nevét ne hallotta volna. A magyarországi amatőrmozgalom — Bartha Lajos mellett — legnagyobb élő alakja, a neves csillagászattörténész-kronológus 81 évesen is fiatalokat megszégyenítő lendülettel, ugyanakkor a mai előadó-generációkra egyáltalán nem jellemző klasszikus ízzel adta elő mondanivalóját. Persze a háttér megvolt, hiszen Aurél bácsi már a 1945 előtt szerepet vállalt az akkori Természettudományi Társulat Műkedvelő Csillagászati Alosztályában, volt gyakornok a svábhegyi csillagvizsgálóban, 1946-tól pedig az MCSE alelnökeként és szakcsoportvezetőjeként működött. Tanított csillagászattörténetet az egyetemen, a hetvenes években volt az Uránia Csillagvizsgáló és a budapesti Planetárium igazgatója, 1989-ről pedig az MCSE elnöke, jelenleg pedig örökös tiszteletbeli elnöke.
    A program Dante korának (13–14. század), a keresztény középkör csillagászati világképnek ismertetésével indult. Szó volt a természetesen az európai és arab előzményekről, valamint az akkoriban nézeteikért mártíromságot vállalt gondolkodókról. Megismertük Dante életét is: a sokoldalú, nézeteiért mindig kiálló — és emiatt sokszor konfliktusokba keveredő —, természettudományokkal is megfertőzött olasz művészt. Ezután ízelítőt kaptunk a műből: mit írt le Dante az Isteni színjátékban, hogyan magyarázták (félre) a nyilvánvaló csillagászati vonatkozásokat az irodalomtörténészek (és például maga Babits Mihály, a fordító) — és mi az igazság a csillagász szemével. Szó esett arról, hogy milyen forrásokból meríthette Dante az akkori nézeteknél korszerűbb, sokszor mai szemmel is vállalható gondolatmeneteket. És a konklúzió: Dante, a gondolkodó ember és művész a sokszor egymástól homlokegyenest eltérő egyházi és tudományos nézetek sodrásában képes volt egyfajta saját, a mai természettudományos szemlélettel jobban egyező világképet kialakítani, és műveibe beépíteni.
    Jó volt látni az érdeklődő arcokat, és csak remélni tudom, hogy egyszer a Kiskun Csoport vendégeként is üdvözölhetjük majd Ponori Thewrewk Aurélt, az „isteni csillagászt”!

    A Betelgeuse 2002. május–júniusi számában megjelent cikk másodközlése

    Ez a bejegyzés Amatőrök, ismeretterjesztés kategóriában van. Link könyvjelzője.
    • Magyarország megújul