Csillagvizsgálónk névadója 1914. június 7-én született a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gacsályon egy hatgyermekes család negyedik gyermekeként. Iskoláit Kõszegen kezdte el, majd a Debreceni Református Fõgimnáziumban letett érettségi után 1937-ben a debreceni Tisza István Tudományegyetemen földrajz-történelem szakos tanári diplomát szerzett. 1963-ban a szegedi Tudományegyetemen Summa Cum Laude minõsítéssel védte meg a barlangok mikroklímájáról írt doktori disszertációját.
Pályáját tanfelügyelõként kezdte, majd 1945-tõl 1967-ig a Kilián György Gimnáziumnak (a mai Diósgyõri Gimnázium) volt szaktanára. 1967-72 között az 1. és 3. sz. Szakközépiskolák tanáraként, nyugdíjazása után pedig nevelõtanárként dolgozott tovább.
Csillagászati tevékenységét egy kis lencsés távcsõvel kezdte, amellyel bemutatásokat is tartott. A Kilián Gimnázium építése során az iskola udvarán egy kis csillagdát is felépítettek, részben a tanári kar és az ifjúság társadalmi munkájának keretében. Ezen elsõ csillagda – mely egyben hazánk legelsõ iskolai csillagvizsgálója is volt – tekinthetõ intézményünk elõdjének. A csillagdában 1952-62 között tanítványaival rendszeres napfizikai méréseket végzett; az intézmény az MTA debreceni Napfizikai Obszervatóriumának kihelyezett állomása volt. A csillagda mellett kapott helyet a Vasgyárból idetelepített Meteorológiai Állomás is, ami az országos hálózat részeként funkcionált. Az állomás központi szerepet töltött be, hozzá tartoztak a bükki csapadékmérõ állomások is. A mérési programot kiterjesztette a légköri szennyezés mérésére – különös tekintettel az ipari területekre – és a barlangok klimatikus viszonyainak vizsgálatára is. Szenvedélyes barlangászként részt vett feltárásokban és bejárásokban. Kezdeményezésére 1962-ben a Miskolci Városi Tanács segítségével épült fel a mai "toronyházi" csillagvizsgáló, melynek kupoláját és tükrös távcsövét az LKM és a Diósgyõri Gépgyár készítette. Vezetésével az intézményben az MTA Szputnyikmegfigyelõ Állomást hozott létre. Munkáját kezdetben társadalmi munkában végezte, majd a tanítás és az éjszakai megfigyelések összeegyeztethetetlensége miatt a tanítást föladva 1972-tõl fõállásban folytatta. Az intézmény késõbb a TIT kezelésébe került, neve Uránia Csillagvizsgáló lett, melynek vezetését 1985-ig látta el. Szakköröket vezetett, távcsöves bemutatásokat tartott iskolai csoportok és a nagyközönség részére. A Bükkben Rókafarmon csillagászati táborokat rendezett, ahová a kedvezõbb viszonyok miatt egy csillagvizsgáló építését szorgalmazta, de sajnos erre már nem került sor.
Szakmai megbecsülését jelzi, hogy vezetõségi tagja volt az 1964-ben Miskolcon megalakult Csillagászat Baráti Körének, választmányi tagja a Magyar Meteorológiai Társaságnak, tagja a Tudományos Ismeretterjesztõ Társulatnak, a Magyar Asztronautikai Társaságnak és a Magyar Földrajzi Társaságnak. 100 kisebb-nagyobb publikáció szerzõje, szputnyikmegfigyeléseit évkönyvekben jelentette meg.
{mosimage}
Elhivatott tanár, kutató és ismeretterjesztõ volt, egész életét hivatásának szentelte, munkája egyben hobbija is volt. Lebilincselõ stílusa, feledhetetlen szemléletes elõadásai és vibráló szellemisége több generációra gyakorolt mély hatást, indíttatására többek választották hivatásul a meteorológiát, a földrajztudományt és a csillagászatot. Legendás közvetlensége folytán sokan Gyula bácsiként emlékeznek rá hálás szívvel. Tartalmas és tudományos értékû életpályát tudhatott magáénak.
1991. augusztus 31-én Miskolcon bekövetkezett halálával pótolhatatlan veszteség érte a miskolci csillagászatot és meteorológiát. Budapesten az Óbudai temetõben helyezték örök nyugalomra.
A Dr. Szabó Gyula Bemutató Csillagvizsgáló http://csillagda.freeweb.hu/szabogy.html honlapján megjelent cikk másodközlése
