• csillagaszat.hu
    csillagászat.hu
    Csillagászati hírportál
    bdsm forum

    Csillagászati események az Árpád-házi uralkodók érméin







    A maratoni csata

    Az egyik legelső olyan érme, melynek direkt csillagászati indítatását ismerjük az Athénban vert klasszikus "bagoly tetradrachma". Ezen a bagoly hátánál látható fogyó holdsarló az i. e. 490. szeptember 13-án lezajlott maratoni csatára utal, ahol a görög sereg a nagy túlerőben lévő perzsa sereget a "fogyó Hold alatt" legyőzte. Az érme sikerét jelzi, hogy később mások is átvették a "design"-t, és Egyiptomtól Perzsiáig mindenhol verték.

    Caesar lelke

    Az aktuális hatalom mindent megtett, hogy az égi jeleket saját hasznára fordítsa. Ebben az élenjáró a Római Birodalom volt, érmeik a politikai propaganda mesterdarabjai voltak. Ennek a propagandának egyik "terméke" Julius Caesar halálához kapcsolódik.

    Julius Caesart i. e. 44. március idusán a szenátusban ölték meg. Fogadott fia Octavius a halála hírére azonnal Rómába indult, és fáradhatatlanul látott neki a hatalom megszerzéséhez és megtartásához. Számos intézkedést hozott és többek között megtartotta a Caesar által korábban beígért játékokat is. E játékok első napján, július 20-án üstökös tűnt fel az esti égen és néhány napig látszott ott. Amikor azután i. e. 17-ben újból üstökös jelent meg az égen Augustus Caesar nem késlekedett az üstököst Julius Caesar visszatérő lelkének deklarálni, és "isteni támogatás"-ként felfogni. A propaganda pedig beindult. Mindenhol megjelentek az üstökösök, gyűrűkön, érméken, Octavius sisakján… Az üstökös az érmén fényes nyolcsugarú maggal és csóvával jelenik meg (hajascsillag).

    Nem minden csillag, ami annak látszik

    Az eddigi példák meglehetősen egyértelműek voltak. Vannak azonban első pillantásra kevésbé nyilvánvaló csillagászati vonatkozású érmék, melyek valódi eredetét csak tüzetesebb vizsgálat deríti fel.

    A napfogyatkozások, üstökösök mellett egyéb látványos égi jelenségek, mint például a bolygóegyüttállások sem kerülték el elődeink figyelmét. II. Julianus római császár i. sz. 360 tavaszán lépett trónra. Az általa veretett bronzpénz hátoldalán egy bika található, szarvai között egy halványabb, míg a bika válla felett egy fényesebb csillag található. Ha egy planetárium programmal megrajzoltatjuk az égbolt állapotát az adott időben, láthatjuk, hogy a halványabb Mars a Bika szarvai között, a fényesebb Vénusz a Bika "vállánál" tartózkodott.

    Ez esetben a csillag valójában bolygót jelöl. (Itt tartom fontosnak megjegyezni, de ez igaz a cikkben szereplő összes példára is, hogy nyilvánvalóan nem a csillagászati esemény volt az, ami miatt a jelenség az érmére került. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy az égi jelenségek és az isteni megnyilvánulások közötti határ nem létezett, a csillagászati események, mint isteni üzenetek, vagy a jövendő előrevetítéseként szerepeltek eleink hitében.)

    Dominitianus császár egyik érméjén a földgömb körül hét csillag látható. A hét csillag ez esetben valószínűleg a hét bolygót (az öt szabad szemmel látható "valódi" bolygót és a Napot meg a Holdat) jelenti, melyek az ókori felfogás szerint a Föld körül keringtek. A hét csillag azonban nem feltétlenül jelenti minden esetben ezt. Ha ugyanis az érmekép kiegészül például a holdsarlóval, akkor a hét csillag egyike nem lehet a Hold, mert akkor kétszer szerepelne. Itt esetleg a Hold Fiastyúk fedésére gondolhatunk, mely ugyan gyakori jelenség, de ahhoz mégis elég ritka, hogy megörökítsék.

    Nem minden holdsarló, ami annak látszik

    Számos ókori (és középkori) érmén találkozhatunk holdsarlóval, vagy ahhoz hasonló jellel, melyet csillaggal vagy a nélkül ábrázolnak. Ám a holdsarló ahhoz meglehetősen "közönséges", mindennapos látvány, hogy érmére kerüljön. Azonban egy részleges napfogyatkozás minden bizonnyal elég figyelemre méltó jelenség ahhoz, hogy az érmékre — akárcsak mint kiegészítő jelzés — verjék. Valószínűleg részben ez a magyarázata annak is, hogy ezek a sarlók olyan fázist mutatnak, melyet a Hold sohasem vehet fel, de a részleges napfogyatkozásra nagyon is jellemző. (A Hold fényes része sohasem nyúlhat át a képzeletbeli felező vonalon. Persze az ábrázolások ma is meglehetősen pontatlanok, elég megnézni egy rajzfilmet, vagy egy műtermi felvételt, és látni fogjuk, hogy a pontos holdfázisok mennyire nem ismertek az emberek előtt.)

    Szép példát láthatunk napfogyatkozás ábrázolására, például I. Vardanes pártus király esetében is. Uralkodásának vége felé bekövetkezett napfogyatkozás hatására a meglévő érmeképet kiegészítették egy sarlóval és csillaggal. A csillag valószínűleg a Hold mögött eltűnő Nap utolsó sugarait jelképezi. Egyes elképzelések szerint ez a Nap- és Holdisten ábrázolása, de akkor miért nem verték rá mindegyik érmére, miért csak az érmék kisebb részén láthatjuk őket?

    A csillagászat és a numizmatika kapcsolata

    A fenti néhány ókori példa alapján látható, hogy sokszor direkt kapcsolat van egy csillagászati esemény és egy érme között. Mielőtt azonban továbbmennénk az Árpád-házi példákra, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az ennyire direkt kapcsolat meglehetősen ritka. Sokszor előfordul az, hogy egy csillagászati motívumhoz nem találjuk a kapcsolódó eseményt. Ez leginkább akkor fordulhat elő, ha egy érmeképet egyszerűen lemásolnak. Ezt a másolást persze előidézheti az esemény ismétlődése, de ez nem szükségszerű.

    Meglehetősen kevés írásos anyag áll rendelkezésre, arra nézve, hogy egy eseményt egy adott helyről megfigyeltek-e vagy sem. Egy hosszan tartó jelenséget, mint például egy bolygóegyüttállást vagy egy szupernóvát nagy valószínűséggel megfigyeltek, de egy napfogyatkozás akár észrevétlen is maradhatott, ha az adott napon, órában felhő borította az eget a totalitás sávjában és annak környezetében.

    Az érmén szereplő jegyek nem feltétlenül azt jelentik, amit első ránézésre mai gondolkodásunkkal hinnénk. Ahogy fentebb láttuk a holdsarló az esetek többségében nem a fogyó vagy a növekvő holdfázist jelenti — hiszen az meglehetősen közönséges, gyakori esemény — hanem sokkal inkább a fogyatkozó Nap sarlóját. Hasonlóan egy csillag az érmén jelenthet: csillagot, bolygót, a Hold mögött eltűnő Napot, vagy akár magát a Napot és a Holdat is, mint a 7 bolygó egyikét. (A hét bolygó az öt szabad szemmel látható bolygó és a Nap meg a Hold, tehát nem a mai értelemben használjuk.)

    Alapos gondossággal kell tehát eljárnunk akkor, mikor egy érmét és egy csillagászati eseményt összerendelünk. Ha azonban sikerrel járunk, ha sikerül egy csillagászati eseményt azonosítani egy érmén, akkor meglehetősen pontos korlátot kapunk a pénz verésének időpontjára. Ezzel a csillagászat segíteni tudja a numizmatikát, ami az Árpád-házi pénzverés bizonytalanságait figyelembe véve akár jelentős is lehet.

    Az Árpád-ház

    Szent István nyugati mintára kezdett pénz veretni. Bár a kora középkori érmék színvonala visszafejlődött és nem érte el a romai érmék művészi színvonalát a csillagászati motívumok megmaradtak. Leggyakrabban napfogyatkozások ábrázolásával találkozhatunk, talán, mert ezek hagyták a legmélyebb nyomot az emberek lelkében.

    Teljes napfogyatkozás IV. Béla dénárján

    Talán a legszebb napfogyatkozás ábrázolást találjuk IV. Béla dénárján. Uralkodásának kezdetén két teljes napfogyatkozás is látható volt Magyarországról. Az első 1239-ben, a második 1241-ben a tatárjárás előtt, tovább rontva a napfogyatkozások már akkor is meglehetősen baljós hírnevét. Ha az érmét alaposan megnézzük, világosan látszik, hogy mindegyik csillag közepében egy-egy köröcske van. Ebből arra lehet következtetni, hogy itt nem csillagokkal állunk szemben, hiszen senki sem rajzolna így csillagot, hanem napfogyatkozással, amit szinte mindenki így rajzolna le. (Érdemes összehasonlítani egy modern ábrázolással, az Alderney-n az 1999-es napfogyatkozás alkalmából kiadott érmén. A hasonlóság oly feltűnő, mintha nem is lenne több, mint 850 év a két érme között.) Az angol szakirodalom a mullet szót használja a star (csillag) helyett a motívum leírására, és fontos volna, ha az érmék magyar leírásában is megkülönböztetnénk e két jegyet. Talán a napkorona lehet a megfelelő szó erre.

    Hóman Bálint a fenti C.N.H. 253 érmét nehezebb pénzlába miatt IV. Béla uralkodásának elejére teszi, és ha ez így van, akkor jó eséllyel datálhatjuk az érme verését 1240 körülire. (Igaz, Hóman egy másik fejezetben a báni dénárokkal teszi egyidejűvé az érmét, ez esetben nyilván nem azonosíthatunk egy 1255 után vert érmét több mint tíz évvel azelőtti napfogyatkozással.)

    Mindkét fogyatkozást látták, sőt mindkettőről írásbeli feljegyzés tanúskodik. Az a ritka eset történt ugyanis, hogy egy helyről, Spalatoból (Split, Horvátország) két és fél éven belül két teljes napfogyatkozás is látszott. Az elsőről Tamás spalatói esperes így számolt be [4]:

    "Azon időben, Urunk születésének 1239. esztendejében, június havának 3. napján csodálatos és rettenetes napfogyatkozás lőn, mert az egész Nap elhomályosodott, és az egész levegőég besötétedett, és az égen a csillagok, mint éjszaka, feltűntek, és egy nagyocska csillag ragyogott a Nap mellett nyugat felöl. És mindenkit olyan rémület lepett meg, hogy mintegy ész nélkül kiabálva futkosott idestova azt hívén, hogy eljött a világ vége."

    Ez a "nagyocska csillag" minden bizonnyal a Vénusz lehetett, hiszen közel, körülbelül 1 fokra, nyugatra tartózkodott a Naptól. Mivel az egyes érmék besorolása meglehetősen bizonytalan, sőt Hóman is elismeri, hogy lehetséges, hogy néhány II. Andráshoz besorolt érmét valójában IV. Béla veretett, nem mehetünk el ama tény mellett, hogy II. András itt látható érme mennyire kísértetiesen hasonlít Tamás esperes leírásához. (A csillag itt a Hold mögött eltűnő Nap utolsó sugarait, az úgynevezett gyémántgyűrű effektust ábrázolhatja, a kis kör pedig a Vénuszt.) Lehet hogy ezt a pénzt IV. Béla verette, és az 1239. évi napfogyatkozást látjuk itt? (Meg kell mondanunk, azonban, hogy a metrológiai alapú csoportosítás ennek ellentmond.)

    Gyűrűs napfogyatkozások

    Sok más II. András dénáron találunk napfogyatkozásra utaló jeleket, csakhogy uralkodása alatt nem volt teljes napfogyatkozás látható Magyarországról. Tudjuk azonban, hogy II. András — házassága révén — friesachi mintára veretett pénz, és 1207-ben gyűrűs napfogyatkozás volt látható Friesach közvetlen szomszédságában nyugatra. Gyűrűs napfogyatkozáskor a Hold nem tudja teljesen eltakarni a Napot és ezért a Napból még a legnagyobb fázis idején is látszik egy gyűrű alakú rész (innen a neve). Akármilyen kis rész is látszik ki a Napból, az elég fényes ahhoz, hogy a sokkal halványabb napkorona a fogyatkozás alatt ne legyen látható. Az ilyen fogyatkozás legjellemzőbb ábrázolása — talán nem meglepő — egy gyűrű.

    De már sokkal előbb, minthogy II. András átvette volna a friesachi "design"-t találunk gyűrűt magyar pénzen. Az első ilyet Géza hercegként, a másodikat már királyként verette. A harmadik fajtát, Szent László király dénárját, mely a gyűrűket tartalmazza egyes numizmatikusok időrendben a király utolsó veretei között tartják számon. Ez különösen jó egyezést mutat az 1093. szeptember 29-i gyűrűs napfogyatkozással, melynek fő sávja szinte kettészelte Magyarországot. E két gyűrűt vélték már betűnek, vagy mint Kovács László a Nap és a Hold jelzésének [5]. Elképzelésem szerint az is, csakhogy ez esetben a Hold éppen eltakarja a Napot, melyből csak keskeny gyűrű látszik, és pusztán csak a szimmetria kedvéért van belőle kettő. (Kovács körként, Réthy karikaként említi, az érmerajzokon és fotókon jól látszik, hogy az utóbbi a pontosabb fogalmazás).

    Szent László király uralkodása alatt még történt egy teljes napfogyatkozás, melynek teljességi sávja Dalmácia déli részén haladt át. Ez 1086. február 26-án következett be, és talán ennek emlékét láthatjuk ezen az érmén. Az ábrázolás meglehetősen szokatlan, talán a napkorona alakja volt többé-kevésbé szabályosan 8 sugarú és ez ihlette az érmeképet.

    Bolygóegyüttállás III. Béla dénárján?

    III. Béla egyik dénárja a csillagászati jegyek tárháza. Található rajta csillag, gyűrű, (hold)sarló, mintha az egész érme egyfajta csillagászati üzenetet hordozna. A király uralkodásának második fele csillagászatilag igencsak mozgalmas időszakra esett. 1187. szeptember 4-én teljes, 1191. június 23-án gyűrűs napfogyatkozás volt látható Magyarországról. De talán még ennél is rémisztőbb dolog tartotta rettegésben a kor embereit. 1184-ben spanyolországi arab asztrológusok kiszámították, hogy mind az öt ismert bolygó 1186-ban, a Mérleg csillagképben (Libra) fog összegyűlni egy 11,6 fokos körön belül. Az ilyenkor szokásos világvége jóslatok sem várattak magura sokáig és viharos gyorsasággal terjedtek. Ha meggondoljuk, hogy a 2000 májusában történt bolygóegyüttállás — amely tágabb volt a maga 19,5 fokával —, még a mai világban is képes volt világvége hangulatra, elképzelhetjük őseink félelmét. Maga a legszorosabb együttállás a Naphoz közel történt, ezért nem volt látható, a bolygók "felsorakozását" azonban mindenki jól nyomon követhette. Mit tehetett ilyen esetben a király egy soknyelvű országban, ahol szinte mindeni írástudatlan? Például pénzt verethetett, melyen az eljövendő eseményeket ábrázolhatta, mintegy biztosítva az alattvalókat, hogy minden az ő belegyezésével és tudtával (Istentől való hatalmával) történik. Nem tudhatjuk persze, hogy így tett-e a király vagy sem, de ezt a dénárt látva gondolhatjuk, hogy ha a csillagoknak, gyűrűknek, holdsarlónak van csillagászati jelentése, talán az öt nyílnak végükön az öt köröcskével szintén lehet. Talán az öt bolygó felsorakozását jelenti? Elképzelésem szerint igen, továbbá a gyűrűk a gyűrűs, a csillagok a körökkel a közepükön pedig a teljes napfogyatkozást hivatottak előre jelezni.

    Szupernóva I. András dénárján

    I. András mindösszesen kétféle dénárt veretett, melyek verési sorrendje sohasem volt kétséges a numizmatikusok előtt. Ugyanakkor a kétféle dénár átlagsúlya Kovács [5] szerint "nem is tért el lényegesen egymástól, vagyis cseréjükre nem kincstári, hanem politikai okokból kerülhetett sor". De mi lehetett ez a politikai ok, és mikor történt a váltás?

    Mielőtt a kérdésre választ próbálnánk adni, vessünk egy pillantást az érme egyik motívumára, melyet leginkább díszes keresztként említenek a leírások. A kutatók véleménye szerint csak annyi bizonyos, hogy egyetlen ismert kereszt típushoz sem lehet besorolni. Vajon lehet-e csillagászati magyarázat erre az érmeképre? I. András uralkodása alatt nem volt jelentősebb napfogyatkozás a Kárpát-medence környékén, de szerencsére van egy másik lehetőség is…

    Mikor a csillagászok a Rák ködöt megfigyelték, kiszámították a táguló gáz sebességéből, hogy a Rák köd úgy 1050 táján egy szupernóvává váló csillagból keletkezhetett. A köd távolsága alapján arra következtettek, hogy a csillag halála elég fényes kellett, hogy legyen ahhoz, hogy a Földről megfigyelhessék. Nem sokkal ezután kínai krónikákban meg is találták a leírását egy vendégcsillagnak, amely olyan fényes volt, hogy 21 napon át a nappali(!) égen is látszott, és majdnem két évbe tellett, míg az esti égről is eltűnt az emberek szeme elől. Észak-Amerika őslakói szintén megfigyelték. Valószínűtlennek látszott, hogy Európából ne látták volna, mégis írásbeli feljegyzésre nem akadtak. Az egyetlen ismert bizonyítékát annak, hogy a szupernóvát látták Európában is, éppen egy érmén vélték felfedezni. A IX. Konstantin bizánci császárt ábrázoló pénzek egy részén — az ismert 4000 darabból mindösszesen 20 darabon — két csillag látható, míg a többin csak egy [3].

    Egészen 1999-ig kellet várni, míg a kutatások rávilágítottak arra, hogy az 1054-es szupernóva robbanás egybeesik IX. Leó pápa halálával, és keleti és nyugati katolikus egyház szétválásával. Ráadásul a fényes csillag felragyogását a keleti egyház, mint a szétválás égi megerősítését sajátította ki. Érthető tehát, hogy Európában miért nem találunk sok írásos feljegyzést. Van azonban két másik olyan érme is, amely ebből a korból származik, és a szupernóvát ábrázolhatja. Az egyik I. András előbb említett dénárja, a másik Hitvalló Edward (Edward the Confessor) dénárja.

    A leírások úgy említik ez utóbbi dénárt, hogy sugárzó típus (radiating type) és verését 1050—1053 közé teszik. Ha ezek az évszámok igazak, akkor nem lehet a szupernóva ábrázolása, mert ezt az eseményt nem lehet előre megjósolni. Megbízható feljegyzések híján azonban előfordulhat, hogy mégiscsak később verték, és valóban a szupernóvát ábrázolják [1]. A mélyen vallásos Edwardnak valószínűleg nem volt oka emléket állítani az egyházak szakításának, az ábrázolást valami más motiválhatta.

    Nem úgy, mint I. Andrásnak, aki többször is szembekerült IX. Leóval, sőt a pápa még kiközösítéssel is megfenyegette a magyar királyt. Ezt azonban végül mégsem tette meg, és 1054-ben I. András két győztes háború után akár szerencsecsillagának felragyogását is láthatta a szupernóvában. Talán ez volt az a politikai ok, ami az érme verését szükségessé tette.

    Négy kör Szent István dénárján

    Marshall Faintich [1] a csillagászat és numizmatika kapcsolatáról írott könyvében számos példát hoz olyan érmeábrázolásra, amely stilizált templomkaput ábrázol, melyben három kör található. Ezt egyesek a szentháromság jelölésének tartják, de a könyvben több példa is bizonyítja, hogy csillagászati eredete van. Az egyik legjellemzőbb ezek közül, hogy II. Fülöp Ágost (1180—1223) francia király uralkodása alatt a templomkapuban öt köröcskét vertek. Ez egyrészt cáfolja a szentháromság hipotézist, másrészt éppen egybeesik az 1186-os bolygóegyüttállással, mellyel már III. Béla dénárján is találkoztunk.

    {mosimage}

    Felmerült bennem a kérdés, vajon lehet-e Szent István Lancea Regis feliratú érméje — amely szintén templomkaput ábrázol négy köröcskével a közepén — kapcsolatban négy bolygó együttállásával. Sajnos azonban négy bolygó meglehetősen gyakran található egymás közelében, még rövid időtartamon belül is, így nehéz egyértelmű választ adni a kérdésre. Mivel a numizmatikusok többé-kevésbé egyetértenek abban, hogy az érmét Szent István koronázása körül kezdték verni, ellenőriztem a bolygóegyüttállásokat a 998—1008 közötti időtartományban. Már ez alatt a rövid idő alatt is három együttállást találtam. Az egyik 998 októberében, a másik 1007 augusztusában volt, de ez utóbbi öt bolygó részvételével történt. A legérdekesebb azonban vitathatatlanul, hogy 1001. február elején, tehát egy hónappal a koronázás után a Merkúr, Vénusz, Mars és a Jupiter 15 fokos együttállást "produkált" a Vízöntő és a Bak csillagképek határán. Ez az együttállás túl közel történt a Naphoz, ahhoz, hogy szabad szemmel megfigyelhessék, de el tudom képzelni, hogy asztrológusok előre jelezték. Ha így történt, és az együttállást valamiféle égi jelnek tekintették, akkor elképzelhető, hogy az első magyar pénzen is megörökítették.

    Üstökösök?

    Marshall Faintich [1] szerint az sem véletlen, hogy első dénárjaink hátoldalán négy kis ék található. Szerinte ezek üstökös ábrázolások — melyre számos más külföldi példa is akad — és talán annak köszönhetik jelenlétüket Szent István dénárján, hogy fényes üstökös volt látható a király születésekor 975-ben, sőt apja, Géza 997-es halálakor is. Későbbi királyaink egyszerűen lemásolták az éremképet, talán el is feledve mi késztette a motívum kiválasztását.

    Összefoglalás

    Ahogy az reményeim szerint látható volt, sok esetben meg lehet találni egy éremkép csillagászati eredetét. Véleményem szerint még sok lehetőség rejlik e terület kutatásában. Napjaink számítógépei mindenki számára lehetővé teszik, hogy távoli idők egét megrajzolja, napfogyatkozások helyét meghatározza, bolygóegyüttállásokat kísérjen figyelemmel. Ugyanakkor önmagában a számítógép nem elegendő, nem tud nekünk segíteni vissza nem térő üstökösök megmutatásában, vagy a szupernóvák megjelenítésében. Ezért a csillagászattörténeti kutatások szintén nagyon fontosak. Ha sikerül egy csillagászati eseményt egy érmekép első megjelenéséhez kötni, azonnal megkapjuk az érme verésének időpontját.

    Fontos lenne az érmék leírásában is a nagyobb precizitás. Különbséget kell tenni csillag és napkorona, gyűrű és kör, holdsarló és napfogyatkozás között. Sajnos a rendelkezésre álló rajzos és fényképes katalógusok alapján nem mindig dönthető el egyértelműen, hogy mi is található ez érmén, ez pedig félrevezetheti a csillagászati eredet után nyomozót.


    Irodalom:

    1. Symbolic Messengers of Medieval Man — Marshall Faintich 1995 (a szerző magánkiadása, az MNT könyvtárában található egy példány)

    2. Csillagászati motívumok érméken és bankjegyeken — Maróti Tamás, Meteor 2000/1. (a Magyar Csillagászati Egyesület kiadványa, az MNT könyvtárában található egy példány)

    3. Celestial records struck in gold — Sky & Telescope, 1994. január (csillagászati folyóirat, USA)

    4. Napfogyatkozás feljegyzések a történelmi Magyarországon — Bartha Lajos, Ponori Thewrewk Aurél, Meteor Csillagászati Évkönyv 1999 (a Magyar Csillagászati Egyesület kiadványa)

    5. A kora Árpád-kori magyar pénzverésről — Kovács László

    6. A Re-interpretation of Historical References to the Supernova of 1054 AD — G. W. Collins at all, Astro-physics, 9904285 v2 22 Apr 1999 (internetről)

    7. Magyar pénztörténet — Hóman Bálint

    A Meteor 2001/1. számában megjelent cikk másodközlése

    Ez a bejegyzés A középkor csillagászata kategóriában van. Link könyvjelzője.
    • Magyarország megújul