A keletelés hagyománya nem a keresztény vallásban jelent meg először. A Nap tisztelete már az ősi pogány népek hitvilágában is nagyon fontos szerepet játszott.
A korai keresztény templomépítészetben a jeruzsálemi zsidó templom volt a követendő példa, amelynek szentélye a Keleten megígért Édenkert felé mutatott. A zsinagóga-építészetben ez a hagyomány máig nyomon követhető: a szent tekercseket őrző tóra-fülke mindig a keleti oldalra kerül. Ezt a funkcionális kötöttséget vették át a korai keresztény háztemplomok vacsoratermeinél is.[1]
Később a keletelés a feltámadás szent szimbólumaként öröklődött át a keresztény világba. A szabály legrégibb írásbeli emléke a Didascalia Apostolorum 2, mely a szertartás végzésének irányáról rendelkezik.
,,Kelet felé fordulva kell imádkoznotok, amint az meg van írva, és számotokra is ismeretes.”
Athanasiusnál3 ez már az épület fekvésére, tájolására vonatkozóan jelenik meg, az előírás jelképi tartalmának magyarázatával együtt:
,,A templomok fekvése jobbára olyan, hogy az imádkozók arccal az oltár felé fordulva a felkelő Napot, Krisztus jelképét látják, aki az Igazság Napja és a Világ Világossága.”
A keletelés általános szabályát – részletezés nélkül – az I. Níceai Zsinat rögzítette 325-ben. Később, a VI. században pápai rendelkezésben találkozhatunk a keleteléssel:
Noha a XI-XII. században több írásos emlékben is találkozhatunk a keletelés előírásával, ennek szimbolikus értelmezése a XIII. századra nyer egzakt megfogalmazást. A keletelés végrehajtásának módjáról azonban nagyon kevés forrásban találkozhatunk. A kitűzés konkrét irányával az egyházi előírások a XI. századtól kezdve foglalkoznak, egyiket szabályosnak, a többit szabálytalannak nevezve. Ez a legfőbb bizonyítéka annak, hogy a középkorban többféle tájolás is létezett.[1]
A görögkeleti (bizánci) egyház templomai mind a mai napig szigorúan tájoltak. A keletelés szabályát hivatalosan nem törölték el a nyugati egyházban sem, de a Tridenti Zsinatot (1545-1563) követően már nem ragaszkodtak ehhez.
A keletelés kutatása
Magyarországon a XX. század legelején Lakits Ferenc matematikus és csillagász vizsgálta templomaink tájolását.4 Lakits 1903-as mérése óta kevesen tettek kisérletet arra, hogy hazai templomokon méréseket végezzenek. 1912-ben Halaváts Gyula közölt 8 mérést, 1964-ben pedig Erdei Ferenc és Kovács Béla 24 mérést publikált. A szálat Guzsik Tamás építészettörténész vette fel ismét. 1975-től 1980-ig több, mint ezer templomot mért ki szerte Európában, ebből 231-et a mai Magyarország területén. Keszthelyi Sándor pedig Magyarország összes – mintegy 1100 – középkori templomának kimérését tűzte ki célul. Az adatgyűjtés 1995. óta folyik, 2001-ig összesen 715 templom irányát sikerült meghatározni. A munkálatok befejezése 2004-re várható.[1][2][3]
A tájolás problémaköre
A keletelés fajtái
Amint a bevezetésben említettük, a XI-XII. századi egyházi előírások alapján többféle tájolási alapeset létezhetett. Guzsik Tamás mérései alapján a keletelésnek hat fajtáját lehet megkülönböztetni.
- napéjegyenlőségi (aequinoctialis) tájolások: A március 21-ei, vagy a szeptember 23-ai napkelték (napnyugták) irányát tűzték ki. Fontos megvizsgálni azonban, hogy csillagászati műszerekkel dolgoztak-e, vagy az akkori naptár szerint jelölték ki a templom irányát. Az utóbbi esetben ugyanis a napéjegyenlőségi napok eltértek a valódi csillagászati helyzettől a Julianus-naptár pontatlansága miatt. (Erre bővebben kitérünk következő fejezetünkben.) A Guzsik Tamás által kimért templomok közül kb. 20%-nyi mutat ilyen csillagászati napéjegyenlőségi tájolást.
- napfordulós (solstitialis): Jún. 22. v. dec 22-én tájolták a napkelte, vagy napnyugta irányában. Kb. 7-8% mutat ilyen jellegű eltérést a csillagászati keleti iránytól.
- Szent – János napi (solstitium vetus) tájolás: Ez az előbbi alapeset módosulata. Tudnunk kell, hogy a középkorban a nyári napfordulót Szent János napjához (június 24 – ,,Szent Iván-éj”) kötötték. A névleges napforduló keletszög-értéke és a csillagászati napforduló közti eltérés a fentebb említett naptáreltolódás miatt 4-5 fok is lehet.
- védszent – napi (nominális, patrocínium – napi): A templom védőszentjének napján tájolták a napkelte (nominalis oriens), vagy a névünnep vigiliáján a napnyugta (nominalis occidens) irányába. Ezt a módszert egyetlen ismert korabeli írás sem tartalmazza, mégis a templomok körülbelül 35-40% -a ilyen módon tájolt.
- speciális: Az ilyen templomokat változó időpontú egyházi ünnepeken tűzhették ki. Itt – szimbolikus tartalom szerint főleg a Húsvét jöhet szóba. Ennek a mozgó ünnepnek az időpontja elég tág – 35 nap – határok között változik. A templom alapítási évének ismeretében pontos ellenőrzésre ad lehetőséget. Az ilyen tájolású templomok legtöbbje ciszterci monostortemplom.
A speciális tájolási mód egy másik fajtája, ha a templomot az alapítás napján tűzték ki. Elég valószínűtlen azonban, hogy az alapítás ténye, a templom kitűzése és mindennek oklevélbe foglalása egyazon napon megtörtént. Így ezeket az ,,egybeeséseket” kellő kritikával kell fogadni.
Egyes szerzetesrendek (elsősorban ferencesek) kolostortemplomainál megfigyelhető, hogy az épületet függetlenül a védőszentjétől, a rend alapító tagjának ünnepére tájolták. - Nem orientált templomok: Körülbelül 5-6% -ban fordulnak elő ilyen templomok. Ezek is keleteltek, de keletszög-eltérésük nagyobb, mint 37o. Ez azt jelenti, hogy kívül esnek a szoláris íven. A szoláris ív azt a szögtartományt jelenti a horizonton, ahol a Nap kelése és nyugvása az év során bekövetkezhet. Ennek az ívnek a hosszát az alábbi képlettel kaphatjuk meg:
Hazánkban a szoláris ív átlagos hossza 72 fok. Ha a mért templomok ezen az íven kívül esnek, akkor valószínűsíthető, hogy nem a Nap járása szerint tűzték ki őket.[1]
A statisztikák alapján nyilvánvaló, hogy a templomok nagy része valóban a szoláris íven helyezkedik el. Ahhoz azonban, hogy egy-egy templom esetében eldöntsük, hogy mik voltak a tájolást befolyásoló tényezők, részletesen meg kell vizsgálnunk a templom kitűzésének, építésének körülményeit.
A templomok kitűzését befolyásoló tényezők
1902-ben az Astronomische Gesellschaft5 Göttingenben tartott közgyűlésén Charlier tartott előadást a keletelés témaköréről. Charlier úgy gondolta, hogy a középkorban épült templomok kitűzése a védőszent napján történt az aznapi napkelte irányába. Az épület tehát a Julián – naptár szerint egy évben egyszer a napkeltére mutatott. Tudjuk, hogy a Julián – naptár és a Gregorián – naptár közötti eltolódás 128 évenként 1 nap. Ebből, ha ismert a templom mai iránya és védőszentje, megkapható, hogy hány évvel ezelőtt tűzték ki helyzetét.
1903-ban Lakits Ferenc felhívta a figyelmet arra, hogy a fenti módszer fordítva is alkalmazható – ha ismert az építési évszám, meghatározhatjuk a védőszent nevét.
Vajon helytállóak voltak – e ezek a következtetések?
Három olyan templom ismert Budapesten, amely elegendően régi és ismerjük a védőszent nevét is. Ezek a budai Mátyás- és Mária Magdolna-templom illetve a pesti Belvárosi templom. Lakits ezek közül csak a Belvárosi templomnál kapott egybeesést, a másik kettőnél durva eltérést talált.
Ennyi adatból a módszer helyessége nem állapítható meg. Azonban ha nem csak statisztikai úton közelítjük meg a problémát, hanem minden templom esetében megvizsgáljuk a kitűzés körülményeit, láthatjuk, hogy Charlier és Lakits módszerével nem valószínű, hogy célt érünk. Ugyanis az irányítást nagyon sok nehezen, vagy teljességgel ellenőrizhetetlen tényező befolyásolhatja.[1][2][3]
Hogyan is tűzték templomaink irányát a középkorban?
Az iránytű csak a XV. század közepe táján bukkan fel hazánk területén, nyilvánvaló tehát, hogy eleinknek csillagászati módszerekhez kellett folyamodniuk.
Tájoláshoz a Nap (vagy a csillagok) kelését, nyugvását, esetleg delelését lehetett használni. Deleléskor van a legrövidebb árnyéka a leszúrt karónak s ez kijelöli a déli irányt. Innen már megkapható a napéjegyenlőségi Kelet, vagy Nyugat iránya is. Adott jeles napon magával a napkeltével (napnyugtával) lehet tájolni.
Hogyha a feltételezett korabeli módszert alkalmazzuk, megállapítható, hogy a templom kitűzése körülbelül +/- 0.5 – 1.5 fokos pontatlansággal történhetett. (Két bottal és kitűzőrúddal távoli célpontra (pl. Nap) végzett kitűzés) Ennél nagyobb pontosságra az ellenőrzés során sem érdemes törekedni, hiszen sok olyan tényező volt jelen, ami bizonytalanságot okozhatott a helyes irány kitűzésében. Mért adataink a legtöbb esetben emiatt térnek el a számított, elméleti iránytól. Hogy kifürkészhessük az eltérés okait, nagyon fontos a templomok egyedi vizsgálata, amellyel feltérképezhetők a kitűzés irányát befolyásoló körülmények.[1]
Egyik ilyen körülmény a Julián – és Gregorián naptárak közötti eltérés figyelembe vétele. Ezt már fentebb említettük, de most térjünk ki rá részletesebben.
A 325-ös Níceai zsinat által március 21-ére rögzített napéjegyenlőség 128 évenként késett egy napot a Julián-naptár szerint. A Gergely-féle naptár bevezetését 1582. október 4-én rendelték el, de csak lassan terjedt el a reformáció térhódítása miatt. Magyarországon 1588-tól tették kötelezővé használatát. Az eltérés azt okozta, hogy több középkori templom tájolása is Észak felé tér el. Az északi eltérés okozója lehet természetesen az is, hogy a munkálatokat csak tavasszal lehetett elkezdeni. Hazánk templomainak iránya Keszthelyi Sándor mérései szerint is észak felé tér el a pontos keleti iránytól.
Zavart okozhat még a Tridenti Zsinat (1545-1563) nyomán 1570-ben kiadott Római Misekönyv, mely néhány szent ünnepét más időpontokra helyezte. Ennek elterjedése és általánossá válása is nagyon lassan történt meg Európában.
Nálunk, Közép-Európában külön problémát jelenthet az is, hogy egyes települések lakossága vegyes vallású volt (ortodox és katolikus). Sok szentet közösen tisztel a két egyház, névünnepeik azonban általában nem esnek egybe. Előfordulhatott az is, hogy az alapítás évében a védszent neve napja egybeesett valamely más magasabb rangú egyházi ünneppel. Ilyenkor el kellett halasztani a kitűzés időpontját, akár 40 nappal is.
Nem szabad elfelejteni az akkori időjárás befolyásoló erejét, ami miatt esetleg el kellett tolni a kitűzés napját. Csapadék, felhős idő esetén ugyanis nem lehet megfigyelni a tájoláshoz szükséges kelő Napot. Az ilyen jellegű pontatlansági tényezők szinte teljesen ellenőrizhetetlenek, emiatt minden mérési eredményt kellő kritikával szabad csak elfogadni.
Láthatjuk tehát, hogy a mért templomtengely és a számított keletszög érték csak akkor képezi reálisan az összehasonlítás alapját, ha abba a számított értéket befolyásoló más tényező nem játszik bele.
Fontos megemlíteni még a földrajzi környezet, a horizontot befolyásoló domborzati viszonyok hatását a kitűzésre. A síkvidéki napkelte-pontot egy magas hegy, vagy más kiemelkedő tereppont eltakarhatja, emiatt a tényleges napkelte eltér az elméletileg várt iránytól.
Templomaink vizsgálatánál törekedni kell arra, hogy minél több tájolást befolyásoló körülményre rábukkanjunk, legyen az szakrális, történelmi, földrajzi, vagy akár meteorológiai jellegű. Mindezek után elgondolkodhatunk azon, hogy templomunk irányítása vajon melyik tájolási alapesetnek felel meg.[1][2][6][8][9]
A mérési módszer
A méréseket Keszthelyi Sándor módszerével végzem. 2 fokos beosztású iránytűvel dolgozom a mágneses eltérés figyelembevételével. Az iránytű leolvasási pontossága 1 fok, ami megfelelő, hiszen láttuk, hogy a régiek sem tudtak ennél nagyobb pontossággal mérni. Sőt, az én méréseim pontossága csak ideális esetben haladja meg a leolvasási pontosságot. A mérést ugyanis a templom hossztengelyével párhuzamos falainak több pontján is elvégzem. A falak egyenetlenségeit kiküszöbölendő az iránytűt egy hosszabb deszkára kell erősíteni. Kerülni kell a falra erősített vastárgyakat (pl. villámhárító), vagy a fal belsejében húzódó vezetékeket, mert ezek meghamisítják a mérést. A leolvasásoknak ezután a számtani közepét véve megkapjuk a mért mágneses irányt és annak hibáját. A hiba kiszámítására az alábbi képletet alkalmazhatjuk:
A képletben 
jelenti az abszolút hibát, az indexes tagok az egyes mérések eltérését az átlagtól, míg n a mérések száma.
A mérési pontok közül érdemes kiszedni azokat az adatokat, amelyek túlságosan eltérnek a többitől, hiszen ezek valószínűleg olyan adatok, amelyeket jelentősen befolyásolt valamilyen általunk nem észlelt körülmény ( pl. vezeték, a vakolat egyenetlenségei, stb.). A mágneses eltérést ezután határozzuk meg a Világhálózatról6; ennek hibája természetesen elhanyagolható a mi méréseink hibájához képest.[2]
A templomok kimérése során csak egyetlen esetben kaptam a leolvasási hibánál pontatlanabb értéket.
A mérést persze a középkorban használatos módszerekkel lenne a legcélravezetőbb elvégezni, ezt azonban a legtöbb esetben nem teszik lehetővé a megváltozott földrajzi körülmények (pl. forgalmas utak a templom mellett, beépített horizont, stb.).[1]
Középkori templomok Miskolcon
TDK dolgozatom témájául a Miskolcon található középkori eredetű templomok kimérését és részletes vizsgálatát választottam. Célom minden a tájolást módosító körülmény rekontstruálása, és az, hogy a megmért temlomok esetében megállapíthassuk, hogy a keletelés milyen formáját használták.
Miskolcon és környékén nyolc bizonyosan, vagy feltehetően középkori eredetű templom, illetve templomrom található. Ezek közül eddig négyet kerestem fel és végeztem ott méréseket. Az alábbiakban vázlatosan ismertetem a négy templom építéstörténetét és a mérési eredményeket. A megadott szög – (A) – az északtól való eltérés szögét jelenti (a mágneses eltéréssel együtt), amelynek értéke a keleti irányban pontosan 90 fok. Ebből a keletszög értékét úgy kapjuk, hogy levonunk belőle 90 fokot és vesszük az ellentettjét. Tehát a keletszög értéke negatív, ha Kelettől Dél felé tér el és pozitív, ha Észak felé.
Avasi templom és harangtorony
Avasi templom
Miskolc belvárosában, az Avas északkeleti oldalán épült templom. Már a XIV. században létezett, Szent István király tiszteletére szentelték, első bővítésére 1411-ben került sor, amit egy királyi oklevél említ. Ebből az épületből csak részletek maradtak, mert 1470 és 1490 között a templom gyökeres újjáépítésen esett át.
Az eredeti keletelt irányt megtartották. Az új épület gótikus stílusú háromhajós, hálóboltozatos csarnoktemplom lett. Később, 1544-ben a török időkben tűzvész pusztította el a belsőt, a boltozat beomlott. Az 1560-as években már a református egyház építette újjá, csak a külseje maradt a régi. A korábbi karcsú, nyolszögű pilléreket megerősítették, négyzetes alaprajzúvá alakították át, a közéjük boltozott félköríves árkádsor fölé famennyezet került. Mindezek után már csak kisebb mértékben változott az épület; a déli oldali ravatalozó 1760. körül, az északi neogót cinterem 1816-ban készült, miután az északi kápolnákat és sekrestyét lebontották. A nagy nyugati tornyot is előirányzó neogótikus átalakítási terv nem valósult meg. Az épület legutóbbi helyreállítására 1982-ben került sor.[5]
Első közelítésben azt mondhatjuk, hogy a templomot a napéjegyenlőségi Kelet felé tájolták. Alátámasztható-e ez a sejtésünk?
Vizsgáljuk meg, hogy a naptár szerinti – nominális – napéjegyenlőség felé történő tájolás milyen értéket ad. Tudjuk, hogy a templomot már a XIV. században említik források. Tehát figyelembe kell vennünk a Julián-naptár és a Gregorián-naptár szerinti eltérést, amely 128 évenként jelent egy nap késést. Minthogy a templom kitűzésére valamikor az 1300-as években került sor, számoljunk az 1350-es évszámmal. Az I. Níceai Zsinat 325-ben volt, ekkortól a tavaszi napéjegyenlőség a naptár szerint mindig március 21-ére esett. 1350-325 = 1025, ez körülbelül 8 nap késést jelent a valódi ekvinokciumtól. Azaz, az akkori (Julián) naptár szerinti napéjegyenlőségkor a Gregorián-naptár szerint a dátum már március 29-e lett volna.[6][9]
Mint tudjuk, a Nap deklinációja és rektaszcenziója nullával egyenlő tavaszi ekvinokcium idején. Viszont ha a naptáreltolódás miatt március 21-én már 8 nappal túl vagyunk a napéjegyenlőségen, akkor a Nap deklinációjának már pozitívnak kell lennie! A pontos érték megadásánál figyelembe kellene vennünk a Tavaszpont lassú elmozdulását az Ekliptikán Föld precessziója miatt, de mivel ez nagyon piciny eltérést okoz, elhanyagoljuk. Tehát a Julián-dátumbeli március 21-én a Nap deklinációjának értéke megegyezik a Gergely-naptár szerinti március 29-ei értékkel. Vegyünk ennek megfelelően 
fokot. Ezt az értéket érdemes egy szökőévbeli évkönyvből[12] venni, ekkor nem hibázunk, csak körülbelül fél fokot, ami még elfogadható. A templom helyének földrajzi szélessége 
. Ezekkel az adatokkal az (1) képletből kiszámolhatjuk a keresett keletszög-értéket. Ez
Az északtól való eltérés szöge tehát:
Ez kicsivel több, mint 6 fokos eltérést jelent a mért értéktől, ami még elég jelentősnek mondható. Azt, hogy az Avasi templomot a nominális ekvinokciális eljárás szerint tájolták volna, valószínűleg elvethetjük.
Szent István király, a templom védszentjének ünnepe augusztus 20-ára esik. Védszent-napi tájolás vizsgálatánál ugyancsak figyelembe kell venni a naptáreltolódást. Azaz, hogyha eleink az akkori naptár szerint augusztus 20-án tűzték ki a templom irányát, akkor valójában az augusztus 28-ai Nap kelését figyelték meg! A deklináció értéke tehát 
, a számolt keletszög-érték pedig t = 14.6 fok. Ebből az északtól való eltérés szöge:
Ez messze van mért értékünktől.
Valószínűsíthető tehát, hogy a tájolás során a csillagászati ekvinokciumot használták fel az építők. A pontos keleti irány ugyanis beleesik mérésünk hibatartományába. A mai domborzati viszonyok sajnos nem teszik lehetővé ennek ellenőrzését a napéjegyenlőségi napkelte megfigyelésével, mert a templom körüli fák, a domboldal és az épületek eltakarják a horizontot.
Avasi harangtorony
A zömök, négyzet alaprajzú, támpilléres épület ,,elődje” volt a XII. század közepén épült Szent Mihály temetőkápolna. Tőle keletre épült meg 1470-ben az Avasi templom. A kápolna 1544-ben a török dúlás következtében pusztult el. Megmaradt falaira a reformáció idején, 1577-ben építették fel a ma is látható harangtornyot, középkori irányát meghagyva. A tornyot zsindelyes gúlasisak fedi, órája negyedóránként harangjátékkal jelzi az idő múlását. Az Avasi templom és a harangtorony már hosszú idő óta Miskolc egyik jelképe.[5]
A harangtorony falait csak nehezen lehet megközelíteni. Homlokzatain a vakolat durva, a déli oldalon pedig faépítményt toldottak hozzá, ami ugyancsak nehezíti a mérést. Ezek miatt nagyobb hibával kell számolnunk.
Vizsgáljuk meg, vajon milyen módon tájolták annak idején a kápolnát! Az építkezés pontos dátumát itt sem ismerjük, de a XII. században a naptáreltolódás már legalább 7 nap volt.
A mért keletszögből kiszámolhatjuk a Nap megfelelő deklináció-értékeit. A keletszög értéke -5.2 fok. Ebből a kelő Nap deklinációjára -3.47 fok adódik. A mai naptár szerint tehát vagy március 12-én, vagy október 1-én tűzték ki a templomot. Ehhez még hozzá kell vennünk a naptáreltolódás 7 napos korrekcióját, így jön ki a március 5-ei és a szeptember 24-ei dátum. Ez nagyon közel van szeptember 23-ához, az őszi napéjegyenlőség dátumához. Lehetséges, hogy a kápolnát az akkori naptár szerinti 23-án tűzték ki, annak reményében, hogy az pontosan Kelet felé fog nézni?
Szent Mihály arkangyal ünnepe szeptember 29-ére esik. Ez csak hat napban tér el 24-étől, tehát érdemes megnézni, hogy nem erre az időpontra tájolták-e a templomot. A Julián naptár szerinti szeptember 29-én a Nap a XII. században már hét nappal előrébb járt, tehát a deklinációja annyi volt, mint a Gergely-naptában október 6-án. Ez az érték -5 fok. Ha kiszámítjuk a keletszöget, -7.5 fokot kapunk. Az Északtól való eltérés szöge tehát 97.5 fok. Ez a mért értéktől alig több, mint két fokkal tér el. Nehéz eldönteni, hogy valóban védszent-napi tájolással állunk-e szemben, vagy a nominális ekvinokciális tájolással.[13][16]
Minorita templom és kolostor
Miskolc történelmi belvárosában a középkori gótikus plébániát már a városi levéltár 1497-es feljegyzése is említi. A templom egészen az 1544-es török pusztításig állt fenn. 1713-ban egy feljegyzés szerint a mindszenti plébánia lelkésze tiltakozik az egykori Nagyboldogasszony-templom helyének vásár céljára való felhasználása ellen. Hatévi huzavona után sikerült visszaszerezni az eredeti helyet, mely a királyi szabadalmi levelek értelmében a minoritákat, a fekete ferenceseket illette. Kelemen Didák, a minorita rend tartományfőnöke kérésére 1728-ban III. Károly engedélyezte a szerzetesek letelepedését Miskolcra. A templom építése 1743-ban fejeződött be, bár külső-belső díszítése, felszerelése és a tornyok felhúzása még évtizedekig eltartott.
Az épület tervezője Giovanni Battista Carlone, Erdődy Gábor egri érsek építésze volt. A kéttornyos templom főhomlokzatán a középrész a tornyok sisakjai elé lép: a nyugodt, síkban tartott homlokzati karakterét a markáns párkányok és falpillérek, a változatos keretezésű ablakok és szobrokkal díszített fülkék adják.
A főhomlokzat kevésbé mozgalmas, visszafogott megfogalmazása a kora barokk templomokéval – a bécsi jezsuita, vagy a nagyszombati egyetemi templommal – rokon. Ugyanez mondható el az egyhajós, oldalkápolnás megoldású alaprajzról is.
A templomon az 1843. július 19-ei tűzvész borzalmas pusztítást végzett: leégett a monostor tetőzete, megolvadtak a harangok és a boltozatok megrokkantak. 1845-re az eredetiek mintájára újjászülettek a tornyok, megerősítették a boltozatokat, heylreállították a homlokzatokat és a tetőket is.
A minorita templom nem tartotta meg eredeti irányát: a középkori rom eredeti falmaradványait felhasználva, a hosszanti irányra merőlegesen épült fel.[10][11][15]
A régi plébánia tehát 98.4 fokra Kelet felé tért el Északtól. A keletszög-érték tehát -8.4 fok, amiből megkapható az ilyen irányban kelő Nap deklinációja: 
. Ez a mai naptár szerint március 6., vagy október 7. Ha számításba vesszük a naptáreltolódást, amely ebben az esetben is körülbelül hét nap lehet, akkor február 27-ét, illetve szeptember 30-át kapjuk.
Nagyboldogasszony, a templom búcsújának ünnepe augusztus 15-ére esik. Meg kell nézni tehát, hogy ezen a dátumon a középkorban milyen irányban kelt fel a Nap. Ez a 12 fokos deklinációjú Napnak felel meg – beleértve a naptárkorrekciót is. A keletszög értéke 18 fok, az Északtól mért szög pedig 71.86 fok. Ez nagyon messze van a mért értékünktől, tehát az, hogy a Minorita templomot Nagyboldogasszony napjára tájolták volna, kizárható.[13]
Nem vizsgáltuk még meg a mozgóünnepeket, de szeptember 30-ára nem szokott ilyen ünnep esni, február végére pedig legfeljebb a hamvazószerda, a nagyböjt kezdete. Ez a fajta tájolás nagyon valószínűtlen.[13]
Sajnos közvetlenül a napkelte itt sem figyelhető meg, mert a templomot teljesen körülveszik a város épületei. Így nehezen ellenőrizhető le, hogy esetleg a horizont módosította-e a kitűzés irányát.
Felmerül még egy lehetőség. A templom történetét csak nagyvonalakban bemutató Miskolc-monográfia[11] azt sugallja, hogy már a régi Nagyboldogasszony-plébánia is a ferenceseké volt. Assissi Szent Ferenc ünnepe október 4-én van. Ha kiszámítjuk, hogy ezen az ünnepen a középkorban hol kelt fel a Nap, akkor az Északtól való eltérésre 100.5 fokot kapunk. Ez mindössze két fokban tér el a régi plébánia feltételezett irányától. Annak alátámasztása, vagy elvetése, hogy a régi templomot valóban Szent Ferenc ünnepére tájolták volna, további kutatást igényel.[1][14]
Mindszenti templom
A ma is látható épület 1728-1743 között épült fel a XIII. század elején létesült a tapolcai bencés apátság birtokán. Helyén állott egykoron
Mindenszentek kápolna, melyről két 1507-ben kelt oklevél is tanúskodik. A dokumentumok alapján feltételezhető, hogy a templomocska ("ecclesiola") valamikor a XV. században épülhetett. A kápolna XVI-XVII. századi működésére csak kevés közvetett adat utal. A török pusztítás után valószínűleg a református egyház felügyelete alá került, de a tapolcai apátság kegyura és a diósgyőri vár zálogbirtokosa, Fáncsy Borbála "elszakította" az avasi (ekkor már protestáns) egyháztól a kápolnát és 1562-ben felújította azt. Fáncsy Borbála 1563-ban bekövetkezett halála a miskolci katolikusság legvégső bástyájának összeomlását jelentette. A papok és pártfogók nélküli templomocska a reformáció miskolci eseményeinek következtében már a XVI. század végén megszűnhetett, a XVII. század közepére pedig végképp eltűnt.
1716-ban Petrik András egri kanonok parochia épületet építtet a mindszenti apátsági udvarban. Ez azért érdekes, mert annak idején itt helyezkedett el a régi kápolna is. A feljegyzések megemlítik, hogy az itt álló templomot 1706-ban renováltatta és befedette "jóminőségű anyaggal". Ha a XVIII. század elején egy már létező templomot újítottak fel, akkor ennek léteznie kellett már a XVII. században is. Az 1600-as évekből két oklevél említi a mindszenti kápolnát: egy 1606-os és egy 1631-es. Bár 1706-ig több, mint 70 év telik el, valószínűsíthető, hogy a középkori eredetű kápolna mégsem pusztult el teljesen, ezt újították fel, alakították át!
Az 1733-as Conscriptio7 azt igazolja, hogy 1728-ban Mindszenten új templom építése kezdődött el. 1743-ban Máriássy Sándor püspök "ujonnan Veres Fényü Sendelyel, olayos Veres Vestékkel meg festetvén bé fedette", frontiscipiumát8 "nagy költségű és ékes statuákkal, Czirádákkal és Oszlopokkal perfectiora 9 vitte."
A templomot 1744-ben szentelték fel, de a külső és belső munkálatok még nagyon sokáig elhúzódtak.
A Mindszenti templom építéstörténetében az utolsó állomást az 1857. évi királylátogatás jelentette. Ekkor Ferenc József a monumentális templom láttán felajánlotta az egyik torony kiépítését. A munkálatok 1864-ben kezdődtek, s a XIX. század utolsó harmadára már mindkét torony állt. Ekkorra alakult ki a mindszenti templom mai formája.
A hajó téglalap alaprajzú, enyhén lapított félköríves záródású szentéllyel. A szentély oldalain szimmetrikusan elhelyezett sekrestye-bővítmények vannak, ezek fölött csigalépcsőkön megközelíthető oratóriumok s a hajóban orgonakarzat. Főhomlokzata dekoratív hatású. Jelen állapotban feltehetően a homlokzat főpárkányáig az eredeti barokk állapotot őrzi. Szentélye félkörívvel záródik.
Az új templomot tehát 1728-ban kezdték építeni, de azt a lehetőséget nem lehet kizárni, hogy folyamatos átépítésekről és nem alapjaiban megújuló templomról van szó. Ezt azonban csak belső régészeti elemzés döntheti el.
Ha a templomot valóban csak átépítették és a régi kápolna mindvégig létezett, a mostani épület megőrizhette annak eredeti irányát.[5][7][10][11]
Ehhez miskolci földrajzi szélesség mellett egy {mosimage} deklinációjú Nap kelése tartozik. A Nap maximális deklinációja azonban 23.5 fok. Ez bőven belefér a mérés hibatartományába, tehát első közelítésben a csillagászati nyári napforduló irányába történt kitűzés jön számításba. XV. századi eredetet feltételezve a naptáreltolódás kilenc napra rúg. Ha a templomot az akkori naptár szerint tájolták volna a napforduló irányába, akkor az most a július 1-ei napkelte irányába nézne. Ennek Északtól mért szögértéke 54.2 fok lenne, ami éppen a mérés hibahatárán van.
Egy másik lehetőség a templom védőszentjeinek, Szent Péter és Pál apostol vértanúk ünnepére való tájolás. Az ő ünnepük 1092 óta június 29-én van. Ha erre a napra tájolták a vizsgált templomot, akkor valójában kilenc napot késtek az igazi irány kitűzésével. Az így kapott érték A = 55 fok, ami csak két fok eltérést jelent a mért iránytól.
A barokk korban, az 1700-as években már nem foglalkoztak a templomok tájolásával. A nyári napfordulóhoz közel eső keletszög értéke azonban mégis felveti a kérdést, hogy nem őrizte-e meg a mindszenti templom a régi XV. századi ,,ecclesiola” irányát.[7]
Összegzés, célkitűzések
TDK-munkám során a középkori eredetű miskolci templomok irányítottságát vizsgáltam. Az első fejezetben a keletelés eredetével foglalkoztam és felvázoltam a keletelés kutatásának kezdeteit, történetét és az eddigi eredményeket.
A második fejezetben a tájolás problémakörével foglalkoztam. Bemutatásra kerültek a tájolás alapesetei Guzsik Tamás mérései alapján. A kitűzést módosító történelmi, földrajzi, meteorológiai tényezők ismertetésében szó volt arról, hogy miképpen lehet kinyomozni egy templom építésének dátumát, vagy védőszentjének nevét és hogy az így elért eredmények mennyire megbízhatóak. Általánosságban elmondhatjuk, hogy egyszerű tájolás alapján nem lehet a templom építéstörténetére vonatkozó adatokat nyerni, hiszen a kitűzést nagyon sok olyan körülmény módosíthatta, amelyek kiderítésére elenyésző esélyünk van (időjárás, domborzati viszonyok, a kitűzés elhalasztása valamilyen okból, stb.). Minden mérési eredményt egyénileg kell megvizsgálni, a módosító körülményekből minél többet megismerni és alaposan utánanézni a templom építéstörténetének.[1]
A többi miskolci és Miskolc környéki templom kimérése még csak ez után következik. Fő cél tehát annak megállapítása, hogy a templomot milyen tájolási módszerrel tűzték ki. A mért keletszög általában egyik tájolási alapesetnek sem felel meg, ekkor van szükség megvizsgálni a templom kitűzése idején fennállt módosító tényezőket. A domborzat hatását az eddig vizsgált templomok esetén még nem sikerült feltérképezni és erre nincs is sok esély, hiszen mindegyik épület a belvárosban helyezkedik el, ahonnan a horizont szinte egyáltalán nem is látszik.
A vizsgált templomok építéstörténetével és tájolásával kapcsolatban felmerült bizonytalanságok tisztázása további levéltári és régészeti kutatómunkát igényel.
Jegyzetek
[1] Ezt a szabályt a II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) törölte el.
[2] Apostoli útmutatás, Kr. u. 220 körül.
[3] Szent Atanáz (296-373)
[4] Régi templomok beirányítása, Math. Phys. Lapok 12. 1903 5. füz. pp. 220 – 227.
[5] Csillagászati Társaság
[6] www.heavens-above.com
[7] Összeírás
[8] homlokzatát
[9] befejezésre
Hivatkozások
[1] Guzsik Tamás: A középkori keresztény templomok keleteléséről – MCSE Csillagászati Évkönyv, 1997
[2] Keszthelyi Sándor: Milyen irányba néznek hazánk középkori templomai? – Előadás 2001 augusztus 25-én Szombathelyen a "Magyar csillagászat ezer éve" konferencián
[3] Keszthelyi Sándor: Napfogyatkozás és honfoglalás. Lakits Ferenc csillagász élete. –MCSE Budapest, 2000 34-35. oldal
[4] Keszthelyi Sándor: A kalocsai székesegyház története – BETELGEUSE, http://kiskun.mcse.hu
[5] Borsod-Abaúj-Zemplén megye képes műemlékjegyzéke – Miskolc és környéke
[6] Gábris-Marik-Szabó: Csillagászati Földrajz – Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1998 hetedik, bővített kiadás
[7] Dobrossy István-Kárpáti László: A Mindszenti templom építéstörténete és műtárgyai – Különlenyomat a miskolci Herman Ottó Múzeum XX. évkönyvéből, Miskolc, 1983
[8] Marik Miklós: Csillagászat –Akadémiai Kiadó, Budapest 1989
[9] Kulin György: A távcső világa –Gondolat kiadó, Budapest, 1980 2. bővített kiadás
[10] Dercsényi Balázs-Hegyi Gábor-Marosi Ernő-Török József: Katolikus templomok Magyarországon –Hegyi és Társa kiadó, Budapest, 1992
[11] Leszih Andor-Dr. Halmay Béla: Magyar városok monográfiája – Miskolc. Kiadja: A magyar városok monográfiája kiadóhivatala, Budapest, 1929
[12] Meteor Csillagászati Évkönyv 1996 Szerkesztők: Holl András, Mizser Attila, Taracsák Gábor
[13] P. Jávor Egon O.S.B.: Vasárnapi Misekönyv Róma, 1964
[14] A. Rotzetter-W.C. Van Dijk-T. Matura: Assisi Szent Ferenc – A kezdet, és ami abból megmaradt Vigilia kiadó, Budapest, 1995
[15] Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 331. oldal
[16] Új Misszió falinaptár 2001.
2002., ELTE TTK Csillagászati Tanszék, témavezető: Dr. Barlai Katalin
A "Középkori eredetű miskolci templomok tájolása" című TDK-dolgozat másodközlése
