Sokan azt hiszik, hogy a Tejút régi magyar név. Pedig ez a név csak 1662-ben került el a magyar irodalomban Komáromi Csipkés György Békeséges Tűrés Ösztöne c. munkájában egy jóval régibb névvel együtt : az Égen levő ország után, vagy téj úton. A költő Zrínyi Szigeti Veszedelmében, amely 1651-ben jelent meg, még Tejes-útnak nevezi, mely egyszerű fordítása latin via lacten és a görög Galaxia nevének. A másik névre legrégibb adatunk Szikszai Fabricius 1590-ben kiadott Latin-magyar szójegyzéke: Ország uta az égen. Ki gondolná, hogy Arany Toldijában is ezt jelenti, mikor azt mondja a költő: Fölnézett az égre, az országútjára. S a Murány Ostromában is: Az ég szürke boltja keleten tiszta volt, A nagy országútig nem födte semmi folt. Arany a tejútnak ezt a régi nevét nem említett forrásokból vette, sem más régi szótárból, mint Molnár Albert vagy Pápai Páriz munkájából, melyekben szintén megvan, hanem a szalontai népnyelvből, ahol ma is Országút a Tejút a neve. De nemcsak ott, hanem az Alföld számos helyén, így Heves megyében Mezőkövesden, Békés megyében, Endrődön, Orosházán, Csongrád megyében Kistelken, Szőregen és Torontálvásárhelyen. Szőregen régi Országúttya alakjában is használatos, hasonlóképp Békés megyében, a Hortobágyon, Hajdúhadházon és Nagykőrösön.
Van egy régi magyar közmondás: Vén, mint az országút. Erdélyi János közölte 1851-ben megjelent gyűjteményében, s Győrött is ebben az alakban használja a nép. Rábaközben: Vín, mind az ország uttya. A Szamosháton: Ojan vén, mint az országut. Szolnok-Doboka m-ben: Ajan vín mind a zországuttya. Dugonics 1820-ban megjelent közmondásgyűjteményében: Éppenséggel oly vén, mint az ország uttya (2:328). Kresznerics 1831-1832-ben megjelent szótárában: Régibb, mint az országútja, Czuczor-Fogarasi Nagy szótárában: Régibb az országútnál. Hajdúszováton: Egy idős az országúllá. Ez a közmondás, amint látjuk országszerte használatos, természetesen nem is sejtik, hogy nem a földi, hanem az égi országútról van benne szó, vagyis a tejútról. Ezt kétségtelenné teszi egy tiszafüredi (Heves megye) mese, melynek egyik részlete így hangzik: Elment, rá is talált a vén asszonyra, vénebb volt már az országútnál, a Sántalyánnak akkor még ép volt a lába, mikor ő született. Tudjuk, hogy a Sántalyán a Sirius csillag neve. Csongrád megyében is: Öregebb volt az országútnál, vénebb volt az öreg istenkertészinél.
Mivel a tejút országút neve ma már csak az Alföldön ismeretes, de az idézett közmondás tanusága szerint egykor általános volt, természetes, hogy a földi országútra vonatkoztatták. Így Tolna m. Pálfán: Vén vagyok, mint a perkátai országút. Hajdú m-ben: Vínebb mint a matai út. Mikszáthnál is: Vén, mint a palojtai országút. A közmondás alakja megváltozik, ahol földi országútnak más neve van. Így Zala m. Alsólendván: Vén, mint a postaút, Vas m. Németgencsen: Vén vaok én má, mint e postaút. Egy palóc mesében: Találkozik egy öregasszonnyal, aki vénebb volt a szekérútnál.
Csíkszentmihályon a fiastyúk hetevény neve használatos a közmondásokban: Olyan vén, mint a hetevén. Együdős a hetevénnel. A hetevény a nyár derekán jelenik meg, ekkor kezdi hányni a zab a fejét. Azért mondják ott: Még nem pillantotta meg a hetevént, azért nem fejedzik. A hetevény régiségét bizonyítja, hogy innen nagy távolságra, a baranya megyei Ormányságban is ez a fiastyúk neve, s már Pápai Páriz Ferenc szótározta (1708).
Ismeretes a Tejút székely Hadak-útja neve, melyhez a híres Csaba-monda kapcsolódik. Másutt a magyarság nem ismeri sem a nevet, sem a mondát, s az irodalomban is csak a XIX. század elején merül fel. Annál érdekesebb, hogy a XV. században írt Schlagli-szójegyzékében már megvan hadi út alakban. Magára szóra van egy 1472-ből származó oklevélben is adatunk, még régebbről hadút (1417), hodút (1211), hodu utu (1055), de ezekben valóban hadiútat, katonai útat, országútat jelentett.
Természetes, hogy Égiút (Bars m.), Égútja (Alsó-Fejér m.) nevét is használja a nép, az utóbbit különben már Sándor István feljegyezte 1808-ban.
Mondák kapcsolódnak a Tejúnak köv. neveihez is: Jézus úttya (Szőreg), Jézuskának az útja (Bugac), Isten úttya (Nógrád m.Ságfalu), Isten barázdája (hol?), Görbe út (Vas m. Rábagyarmat), Részegek útja (Baranya m. Csúza), Részeg ember útja (Baranya m. Csúza), Részeg ember úttya (Zala m. Arács). Egy szeged-gajgonyai monda szerint, mikor Krisztus urunk Szent Péterrel ment az Országúton, találtak egy nyűves kutyát. Szent Péter befogta az orrát , elkerülte; Krisztus urunk csak ment a rendes úton. Hogy tovább mentek, látja Krisztus urunk, hogy egy részeg ember dülüngél az úton, káromkodik, de éktelenül; Krisztus urunk messziről kitér elüle, Szent Péter nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze Krisztus urunkat. Azt mondta Krisztus urunk: "Látod Péter! Az a nyűves kutya senkit nem bánt, attul nem kell félni, de az a disznó mindenkivel kiköt, az elül ki kell térni." Azóta látszik az az út az égen, amióta kitért Krisztus urunk a Részög embör elül. Az elhajlás a Cepheus csillag fejénél látható, a Cepehus szeme a Részeg ember, mások szerint Nyűves kutya, s az itt látható elhajláson Szent Péter tért ki. Egy szőregi monda szerint. mikor Szent Péter vak lovon járt, szembe jött vele a Részög embör, kitért elöle, de a Részög csak összeakaszkodott vele, s a kocsijával ledörgölte a Szent Péter szekerének az egyik oldalát. Nagyszalontán azt hiszik, hogy az Országút azért görbe, mert egyszer az Úr Jézus kitért rajta egy részeg előtt. A kistelekiek (Csongrád m.) szerint is meglátszik az Országúton, hogy tért ki az Úristen a részeg ember elől.
A mondának a régiségét bizonyítják a következő közmondások: Krisztus is kitért a részeg előtt. Ganajos szekérnek, részeg embernek Isten is kitért (Erdélyi). Az Isten is kitért volt a részegember előtt (Molnár A. 1621). Terhes szekérnek, részeg embernek az Isten is kitér (Czuczor-Fogarasi). Részeg ember előtt mi Urunk is kitért (Dugonics 2:187). A népnyelvben is: Krisztus urunk is kitért a részeg ember elől (Szamoshát). Részegembör elű az Isten is kütér (Nagykanizsa). Részeg ember előtt az Isten is kitér (Veszprém m. Sztgál). A részög embörnek az Isten is kitér (Bácsmegye Jankovác). Részeg ember elől Krisztus urunk is félre állt (Maros-Torda m. Kibéd). Ríszeg embert az Isten is elkerüli (Hajdúszovát). Egy régibb írott könyvecskében: Kettő előtt hasznos kitérni: a terhes szekér előtt és a részeg ember előtt. Egyéb változatok: Okos ember kitér a részeg elől (Tamási Áron: Ragyog egy csillag). Részeg ember elől én is kitérek, mondja Krisztus Arany A hegedű c. víg legendájában. Részeg embernek a szénás szekér is kitér (Baranya m. Kisherend).
Más mondakörhöz tartozik a Tejút Cigányok uttya neve, melyet Maros-Torda m. Kibéden jegyeztek fel, mert az ottani néphit szerint a cigányok szórták rajta végig a szalmát, amikor Egyiptomba mentek téglát vetni. Torontál m. Klárafalván úgy lopta a Cigány a Szűrűn a szalmát, még pedig jócskán, s már vitte hazafelé, de észrevette a Csősz, utána ment, elébe akart kerülni, de nem tudott. Amerre csak ment a Cigány, mindenütt elszórta a szalmát, azóta látszik az Országútnak nevezett tejút. A Cigány az Ataír a Sasban ,a Csősz a Véga, a Szűrű (szérű) pedig a Hattyú orra, vagyis az Albireo körül a tejút mindkét ágát befogó, kerekalakú csillagcsoport. Szamosháton lopott polyvát hullattak el a cigányok a tejúton. Göcsejben Cigánszuómázás, Zala m. Csesztregen Cigányok szuómázása a tejút neve, mert a cigány elhullatta. Bihar m. Jánosfalván és Nagyszalontán Szalmásút-nak nevezik, az utóbbi helyen azonban Szent Péter hullatta el, mikor a Göncölszekérrel szalmát hordott az égen, de nem jól rakta föl a szalmát a szekérre, még sebesen is hajtott. Komárom m. Fűrön is szómásút-nak hívják a tejutat. Baranya m. Bánfán szintén Szent Péter potyogtatta el a szalmát a Tejúton. Bodán. mikor Szent Péter szalmát hordott. farkasok ugrottak az ökrök elé, ezek megijedtek, fölfordították a szekeret, de az ökrök tovább rohantak, s a szalma végigszóródott az úton. Alsóegerszegen pozdorját vitt Szent Péter az égen, azt potyogtatta el. Szeged vidékén Szent Péter is lopni akart szalmát, s a Nagygöncölszekéren akarta elvinni, de a Csősz rajtakapta s nem akarta engedni elhajtani. Szent Péter erre sebesen kezdett hajtani, elszórta a szalmát, s azóta látszik az égen az Országútja. Egy szőregi hagyomány szerint Jézus vitte a szalmát az Országúton s mindenfelé elszórta, azóta homályos az Országút. Más monda szerint Krisztus a Kisdöncölszekérren vitte a szalmát. Baranya m. Bélyén a Göncő szekere hullatta el a szalmát. De más népek mondáiban is szerepel szalmát v, szénát lopó ember, így a kaukázudi tatároknál és egyes balkáni népeknél, kik szerint az elhullatott szalma útja ma is látszik az égen. A krimi tatárban valóban Saman jaly "szalma útja", a törökben pedig Samaa ogrysy "szalmatolvaj" a tejút neve.
Ezekkel a mondákkal függ össze a Göncölszekér Péter szekere neve (Vas m. Sárvár), Szent Péter szekere (Baranya m. Boda). Ez a név nagyon régi, megtalálhatjuk már Melius Juhász Péter 1564-ben megjelent Jób könyvének fordításában. A mai név is régi, s a Göncöl szekere alakban szótározta már Calepinus (1585) és Szikszai Fabricius (1590). Göncön szekere alakban jelenik meg az 1577 táján keletkezett Ajtai-Bölöni glosszákban, s Kencel szekere a XVI. század első feléből származó Gyöngyösi Szótártöredékében. Legrégibb neve a XV. században keletkezett Schlagli szójegyzékbeli szekérhúgy. A csillag eredeti neve húgy volt, pl. az említett szójegyzékben fényeshúgyon a Vénusz, esthúgy az esthajnali csillag, kaszahúgy az Orion, húgybanéző az asztronomus és asztrológus. A finn-ugor eredetű húgy szó fennmaradt a népnyelvben is, még pedig Borsod m. Sátán és Nagymihályon, ahol a kaszáscsillagot még kaszahúgy-nak nevezik. A Göncöl különben a Konrád név becéző alakja. Gönczöl-re első adatunk 1584-ből való, de ugyanakkor Könczöl-nek is írták. 1587-ben is, Kenczel-nek 1466-ban (kétszer), 1355-ben pedig Kunchul-nek, ami valószínűleg Küncül-nek olvasandó. Valóban van olyan monda, mely szerint Göncöl az Konrád császár, akit Lehel kivégzése előtt kürtjével agyonütött.
A fiastyúk (Plejades) név szintén nagyon régi. A Schlagli szójegyzékben előfordul már fiastik alkban. Érdemesnek tartom még Szitáslyuk nevének említését, mert a rokon csermisz nyelvben is szitacsillag (sokte-südyr) a neve, de nem lehetelen, hogy csuvas hatás forog fönn, mert a fiastyúk ott is szitacsillag (alaszjyldyr).
Befejezésül még a Sirius eddig ismeretlen Pila nevét említem, melyet Baranya m. Bánfán jegyeztek föl. A csillag elterjedtebb nevei: Sánta Kata (Vas m. Pálfa, Rábagyarmat, Zalabaksa, Somogy m., Tolna m. Kölesd, Kiskunhalas, Foktő, Endrőd, Palócság, Borsod m. Magymihály), Sánto Kata (Veszprém m. Bakonyalja, Vas m. Egyházashollós). Sánta Kati (Nagyszalonta, Szilágy m.), sőt egyszerűen csak Kata (Nógrád m. Nagyoroszi), Sántalyány (Felsőborsod, Mátraalja), Sántalány Mezőkövesd, Kecskemét, Csongrád, Szeged, Bugac, Kistelek, Szőreg, Temesköz). Nevét a göcseji nép szerint onnan kapta, mert mindig pillogat, villog, lebbelüdik, a Kaszások (Orion) után billog, illegve-billegve viszi a szerszámot; mások szerint pislogva terelgeti utánuk a lekaszált füvet vagy fölöstökömöt, ebédet viszi. El azonban sohasem éri őket. Egyszer, mikor vitte az ebédet, elesett és kificamította a lábát. Sántaságát onnan magyarázzák, hogy változóan, tehát sántikálva világít: egyszer erősebben, másszor gyöngébben. A rábagyarmatiak szerint is nagyon pislog, onnan nyerte a nevét. Szőregi hagyomány szerint három kaszás ment a faluból kaszálni, s egy lány vitt utánuk ételt. A hátulsó kaszás elejtette a kaszáját, a leány belehágott s elvágta a lábát kétfelé. Azóta látszik, hogy a három Kaszás (Orion) megy elől, a Sánta lány meg hátul csak úgy sántít utánuk. Kiskúnhalason is olyan billegve megy az égen, mintha sántítana. Mondják is róla: "Viszi mán a Sánta Kata az ételt az ő kaszása után". Mezőkövesden a Sánta lány a Kaszás után marokszedő. Billeg az étellel a Kaszások után. Enni visz a Kaszásoknak a Palócságban, Kecskeméten, Csongrádon, Szegeden, ebédet visz Borsod m. Nagymihályon, Nógrád m. Nagyorosziban, Szilágy m.-ben, Vas m. Egyházashollóson, Zalabaksán, de itt reggelit is, vizet Csanáspalotán, Temesközben, pálinkát Endrődön, a tojást szedi a Kaszás után Nagyszalontán. Egy temesközi mesében midőn bukorba, árokba fölbukik… minden árkon-bukron körösztülmögy. A Pila név tehát azt jelenti, hogy "pislogó", fel is jegyezték ebben a jelentésben Vas m. Kemenesalján és Somogy m. Visnyén.
A Csillagok Világa "Csillagászati évkönyv az 1948. évre" elnevezésű 1947. november-decemberi számában megjelent cikk internetes változata
