Az Enceladus körüli ritka légkör léte a Cassini mérései alapján bizonyosságot nyert.
A Cassini-űrszonda először 2005. február 17-én haladt el az
Enceladus mellett 1167 km távolságban, majd március 9-én mindössze 500
km-re közelítette meg. A magnetométer ekkor végzett mérései alapján a
Szaturnusz mágneses erővonalai a hold közelében elhajlanak, emellett
oszcillálnak is. Mindez arra utal, hogy a hold közelében sokkal több
ion van, mint máshol a Szaturnusz körül. A kérdéses ionok feltehetőleg
töltéssel bíró vízmolekulák, és a hold légkörét alkotják, illetve onnan
szabadultak el.
Az Enceladus (NASA nyomán)
A ritka atmoszféra létezését már korábban is feltételezték a
szakemberek, mivel az Enceladus környékén a legsűrűbb az E gyűrű. Az
Enceladus felszínéről valamilyen folyamat(ok) révén vízjég jut ki az
űrbe, amelyből sok molekula egy ideig a hold körül időzik, ritka
atmoszférát alkotva. A Voyagerek maximálisan 90 ezer km-re közelítették
meg az Enceladust, ilyen messziről nem is tudták volna kimutatni a
jelenséget.
A Cassini február 18-án 1,1 millió km távolságból megörökítette a
Janusszal azonos pályán keringő Epimetheus holdat. A körülbelül 116
km-es égitest a várakozásoknak megfelelően szabálytalan alakúnak
mutatkozott a 6 km-es felbontású felvételen.
Forrás: Nature.com
Ha tetszett a cikk, csatlakozz Te is a Hírek.Csillagászat.hu Facebook csoportjához!
